A nagybecskereki Udarnik harisnyagyárat december 26-án, az újvidéki Vojvodina Sport- és Üzletközpontban megtartandó aukción próbálják harmadjára eladni. A Privatizációs Ügynökség által meghirdetett eladáson a gyár vagyonának az 52,9 százalékát 18,9 millió dináros kezdőáron kínálják, azzal, hogy az új tulajdonos még legalább 27,2 millió dinárt köteles befektetni a gyárba. Az eddigi eladási kísérleteken nem volt érdeklődő.
A nagybecskerteki harisnyagyár tőkéjét eredetileg 1,3 millió euróra becsülték fel, de tekintettel arra, hogy 2006-ban és 2007-ben veszteséggel dolgoztak, az első eladási kísérlet alkalmával 27,6 millió dinárért kínálták a csaknem hatezer négyzetméteres munkacsarnokaikat, az igazgatóság épületét valamint az újbelgrádi üzlethelyiségüket. Hogyha ez úttal sem találnak vevőre, akkor fennáll annak a veszélye, hogy ezt a Béga-menti gyárat is bezárják.
Érdekes, hogy a nagybecskereki harisnyagyárat még 1993-ban magánosították, amikor is a gazdasági bíróságon részvénytársaságként lett bejegyezve. Magánosítása valójában 1991-ben kezdődött, az Ante Marković nevéhez fűződő privatizációs törvény alapján. A részvények három körének a kibocsátása után 1993-ban a gyár 292 dolgozójának illetve nyugdíjasának a kezébe került a részvények csaknem száz százaléka. Ezt 1997-ben megerősítette a Legfelsőbb bíróság is.
Az újraértékelésről szóló törvény meghozatala után, 1994-ben az Udarnik elvégezte a társadalmi vagyon és a magántulajdon közötti revalorizációt, de a Privatizációs Ügynökség ezt nem fogadta el, hanem újabb ellenőrzést rendelt el. Aztán ezt a jelentést sem fogadta el, hanem önmaga döntött a tulajdonjogi arányról. Így aztán az ügy a bíróság elé került. A belgrádi gazdasági bíróság a részvényesek javára döntött, amit megerősített a Legfelsőbb bíróság is. Az ítélet alapján megtörtént a bírósági bejegyzés is arról, hogy a gyár teljes mértékben a 292 részvényes tulajdonába került. Ettől kezdve a gyár irányításával kapcsolatos legfontosabb döntéseket a részvényesek közgyűlésének kellett volna meghoznia, de mégsem így történt. Egészen 2005-ig, tehát csaknem 12 éven keresztül magántulajdonban levő cégként dolgoztak, mindaddig, amíg a Gazdasági Minisztérium nem hozott új végzést a gyár vagyoni viszonyairól. Ezzel a végzéssel megkérdőjelezték a társadalmi vagyon addigi értékét és a részvényeseknek csak a gyár vagyonának a 4,3 százalékát ismerték el.
A Közép-bánáti körzetből a decemberi aukción még érdekesnek ígérkezik a törökbecsei IMT eladási kísérlete, amely tőkéjének a csaknem a 70 százalékát 215 millió dináros kezdőáron kínálnak, valamint a nagybecskereki Begej hajógyár aukciója, amely vagyonának a 2,45 százalékára keres tulajdonost, hárommillió dináros kezdőáron. A régióban összesen még mintegy húsz állami tulajdonban maradt vállalatot kellene még privatizálni az év végéig. Ezek zöme mezőgazdasági szövetkezet. De közöttük van a nagybecskereki cukorgyár is, amelynek eladása eddig nem sikerült. Az állami tulajdonban maradt vállaltok privatizálásának a határideje ez év vége, és mivel egyelőre senki sem emlegeti ennek a határidőnek az eltolását, így a decemberig nem privatizált vállalatok sorsa végkép bizonytalanná válik.
