A magánosítás ellenére továbbra is bizonytalan a nagybecskereki Proleter szőnyeggyár sorsa. A munkások már évek óta nem dolgoznak, közben öt éve húzódik a csődeljárás, a munka nélkül maradt dolgozók pedig mind a mai napig egy dinárt sem kaptak az elmaradt járandóságaik címén. A gyár orosz tulajdonosa közben nem tartotta be azt az ígéretét, hogy a szőnyeggyárban tavaszra újraindítja a termelést. Vladimir Antonov az év elején azt ígérte, hogy ezentúl TVB Kft. (Tepisi Veliki Bečkerek) néven új életet kezd a Proleter.
Igaz, a főleg kereskedelemmel foglalkozó gazda (aki a gyár megvásárlásával nem kötelezte magát a szőnyeggyártás felújítására) már akkor is óvatosan nyilatkozott. Azt ígérte, hogy a piac feltérképezése után elsősorban kis mennyiségű sorozatokban, meghatározott megrendelők számára (luxusszállodák, kongresszusi termek, valamint repülők és vonatok padlóborításaira) fognak dolgozni. Ez azt jelenti, hogy csupán egy kisebb számú dolgozóra, talán száz emberre számítanak. Az ország egykor legerősebb szőnyeggyárának valamikor több mint kétezer foglalkoztatottja is volt.
A Proleterban mindmáig nem indult újra még ez a csökkentett intenzitású a termelés sem, a gazda pedig időnként (havonta?) jár Nagybecskereken. Jelenleg néhány portás és a gyár üzletében dolgozó két-három kereskedő jár be a gyárba (az árukészletet árulják), amely négy sikertelen árverezés után, tavaly nyáron – közvetlen egyezkedés útján – került Vladimir Antonov tulajdonába, 145,6 millió dinárért. A gyár vagyonát korábban 934,54 millió dinárra becsülték fel.
Az eladósodott gyár legnagyobb hitelezői az egykori dolgozók, akik tehetetlenül várják sorsuk beteljesülését. Leginkább attól félnek, hogy a gyár vagyonának elosztásából mindenkinek csurran-csöppen, miközben őket teljesen kisemmizik. Néhány hitelezőnek (villanygazdaság, vízművek, biztosító, Vajdasági Bank) már jutott valami a gyár vagyonából, a dolgozóknak viszont, különféle fellebbezések miatt, még a már egyszer odaítélt kártalanítás egy részét sem fizették ki. Most azt ígérgetik, hogy a teljes, nekik járó részt egyben megkapják. A további eljárásból azonban teljesen kizárták a hitelezők bizottságát, amelyben a dolgozók is képviseltetve voltak, így gyakorlatilag nincs betekintésük abba, hogy valójában mi áll a dolgok hátterében. Közben a csődeljárási igazgató havi 60 ezer dinárért végzi dolgát, az eljárás befejeztével pedig jutalomra is számít. A dolgozóknak pedig egyelőre marad a remény.
