Horvátország európai uniós csatlakozása nemcsak a horvát gazdaság számára teszi szükségessé az új körülményekhez történő alkalmazkodást. Szerbia jelentős külkereskedelmi partnerének számít ez a szomszédos állam, melyben mostantól az eddigitől eltérő feltételek, előírások érvényesek. A gazdasági tevékenység részvevői közül elsőként a teherautósok tapasztalták meg a horvát EU-csatlakozással beállt változásokat: a kilométeres sorok a határátkelőnél jelezték, hogy mostantól minden másképp működik. Noha a kamionok kígyózó sorainak problémáját bizonyára hamarosan rendezik majd, az alapvető kérdés továbbra is aktuális marad: mit jelent a volt jugoszláv tagállam EU-integrációja a szerb gazdaság számára. Mint tudjuk, Horvátország az uniós csatlakozással automatikusan kilépett a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodásból (CEFTA), s ennek a regionális gazdasági viszonyokra is kihatása lesz. Milan Ćulibrk gazdasági újságírót kérdeztük a várható következményekről.
– Nagy esélyről beszélhetünk, amelyet Szerbia kihasználhat, ha képes lesz rá. Horvátország uniós tagsága és a CEFTA-övezet elhagyása kitárja a kaput sok olyan szerb termék előtt, amelyet az eddigiekben nem tudott az állam értékesíteni a még jelenlévő horvát konkurencia miatt. Július elsejétől a horvátországi áru drágább lett, mert új, eddig meg nem fizettetett vámilletékeket számolnak fel. Ugyanakkor a horvát piacon a szerbiai termékek jelentős része alacsonyabb áron lesz megvásárolható, ezekre ugyanis nem kell vámot fizetni – az étolajat, jelentős számú élelmiszeripari terméket említeném meg példaként. Két olyan következményről van tehát szó, amelyet Szerbia kamatoztathat a közeljövőben. Nemcsak a CEFTA-övezetben válik kedvezőbbé az éghajlat az ország számára, hanem Horvátországban is, növelhetjük az árukivitelt. Azzal, hogy Horvátország az egységes európai piac részévé vált, Szerbia és Horvátország között fennálló bizonyos akadályok megszűntek. Szerbia számára az a kedvező, hogy a hazánkba érkező horvát termékekre az unióval kötött stabilizációs és társulási szerződés értelmében vámilletékeket számolnak fel, így azok valamivel drágábbak lesznek a hazaiaknál. A szerbiai gyárak számára ugyanakkor nagy esélyt jelent, hogy Horvátországban olcsóbbá, konkurenciaképesebbé válnak a termékeik. Kérdés, hogy ki tudják-e majd használni a kínálkozó alkalmat.
Mennyire tartja e szempontból talpraesettnek a hazai ipart?
– Éppen ez a gond: egyáltalán nem biztos, hogy a lehetőséggel élni is fog az ország. Az eddigi tapasztalatok nem a legjobbak. Szerbia nem tudta kihasználni az Oroszországgal kötött szerződést sem, mely lehetőséget adott arra, hogy sokkal jelentősebben képviselje magát a hatalmasnak számító orosz piacon. Nem járt túl nagy sikerrel.
Mekkora problémát jelentenek a hazai kivitel számára az Európai Unió területén érvényben lévő behozatali kvóták, melyek megszabják egy-egy árucikk, például a cukor esetében azt, hogy maximálisan mennyit lehet importálni.
– Talán ez jelenti az egyik legnagyobb problémát. A Horvátországba szállított árut eddig nem az unióba szállított áruként kezelték, ilyen megkötések tehát nem voltak érvényben a szerb kivitelre. Az EU most kizárólag a szerb érdekek miatt biztosan nem fogja növelni ezeket a kvótákat, így valamelyest szűkült a mozgástere a hazai kiviteli piacnak.
Horvátországban mostantól az uniós minőségi elvárásoknak is meg kell felelniük a kínált termékeknek. Eleget tesznek-e ezeknek a minőségi feltételeknek a hazai áruk?
– Azokat a termékeket, amelyeket eddig nem tudtuk kiszállítani az EU-ba, most már Horvátországban sem értékesíthetjük. Tény, hogy a szerb áru nem arról híres, hogy árban és minőségben is teljesen megfelel az európai elvárásoknak.
Megoldást jelenthet-e az, ha Szerbia a CEFTA és Horvátország között egyensúlyozva próbálja meg fejleszteni az árukivitelét?
– Így van, pontosan ezt kell tennie. Az eddigi adatok is azt mutatják, hogy Szerbiának mindig sikerült külkereskedelmi többletet megvalósítania a CEFTA tagállamaival, ugyanakkor a horvát–szerb gazdasági kapcsolatokat a külkereskedelmi hiány pecsételte meg.
