Gazdasági szempontból egy nehéz, ellentmondásokban bővelkedő évet hagytunk magunk mögött. Abban mindenki egyetért, hogy nehéz volt a 2010. esztendő, az egyik alapvető ellentmondás pedig abban írható le, hogy nőtt ugyan a gazdaság teljesítménye, szerényen ugyan, de emelkedett a GDP, ugyanakkor csökkent az életszínvonal, növekedett az infláció, a dinár árfolyama kisebb megtorpanásokkal, de folyamatosan romlott, a munkanélküliek száma is emelkedett. A most még mindig előttünk álló évben lényegében továbbra is ezek a már meglévő gondok várnak megoldásra.
Nem várhatunk semmi jót sem, ha nem sikerül az inflációt megzabolázni, az árfolyamot stabilizálni, a termelést fellendíteni, ha nem lesz kedvezőbb a külkereskedelmi mérleg, és természetesen a legégetőbb gond, a nagyarányú munkanélküliség megoldása is várat magára. Az átlagember, de a közgazdászok és a vállalatvezetők is inkább pesszimisták az előttünk álló év kilátásaival kapcsolatban, míg politikusaink többsége – talán már nem újdonság –, bizakodó és optimista. Optimisták és merészek a 2011. évre vonatkozó gazdasági tervek is. A tervezett infláció 4,5 százalékos, ami úgy van definiálva, hogy plusz-mínusz 1,5 százalék, de a mínuszt nyilván azonnal elfeledhetjük, így viszont a 6 százalékos infláció lenne a cél, ami az újév eleji drágulásokat figyelembe véve valóban merésznek tűnik. A külkereskedelmi mérleg hiányának csökkenése is a tervek között szerepel, ami valószínűleg a legkönnyebben lesz teljesíthető, hiszen szerény kivitelünk feltehetően nem fog csökkenni, sőt, a világpiacon a nyersanyagok iránt megnyilvánuló mind nagyobb kereslet serkenti majd a gabonafélék, valamint a vas és színesfémek exportját. A lakossági vásárlóerő gyengülése, valamint a komolyabb beruházások elmaradása a behozatal csökkenését eredményezi, ezért a legvalószínűbb, hogy a tervek közül a külkereskedelmi mérleghiány csökkentése meg is lesz valósítható. A tervek közt szerepel még mintegy négymilliárd euró értékű külföldi tőke idevonzása és a társadalmi össztermék négyszázalékos növekedése az előző évihez képest. A jelenlegi helyzetben ezek a számok már kissé illuzórikusnak tűnhetnek, de ebben az évben még sok minden történhet, tehát nem kell eleve azt sem kizárni, hogy a dolgok jobbra fordulhatnak. Ahhoz azonban, hogy a dolgok valóban jobbra forduljanak, egy sereg külső és belső tényező megváltozására lenne szükség. Nyílt titoknak számít, hogy a szerbiai cégek többsége a 2011-es évre 10 százalékos inflációval és 115-120 dináros euróárfolyammal kalkulál. A gazdasági tevékenység valóban élénkült ugyan némileg 2010-ben – 2009-hez viszonyítva –, de azt is tudni kell, hogy a cégek többsége már mozgósította belső tartalékait, de ugyanígy érvényes a lakosság széles rétegeire is. Ebből a szempontból tehát a helyzet ismét nem nevezhető rózsásnak. A legfőbb gond azonban mindenképpen a nagyarányú, és jelen helyzetben is növekvő tendenciát mutató munkanélküliség. Az elmúlt két év alatt a szerbiai munkanélküliek egyébként is jelentős serege újabb 200 000 fővel növekedett. Közöttük pedig jelentős számú az a réteg, melybe a 40 és 60 év közötti alacsonyan képzett férfiak és nők tartoznak, akik számára a jelenlegi és a jövőbeni munkaerőpiac szerény lehetőségekkel kecsegtet csupán.
BEGYŰRŰZIK
A begyűrűző folyamatok miatt egyáltalán nem mellékes számunkra, hogy mi történik majd ebben az évben, a világgazdaságban. Kína, India, valamint a délkelet-ázsiai térség országai az elmúlt évben is jelentős növekedést produkáltak, ami minden bizonnyal folytatódik majd ebben az évben is. Vannak ennek előnyei és „hátul ütő” mechanizmusai is. Míg Ázsia, és a világ feltörekvő országai növekedést produkálnak, Európa és az Egyesült Államok úgynevezett „japán betegséggel”, – stagnálással és nagyarányú munkanélküliséggel – kényszerül szembenézni. Ázsia jelentős gazdasági kibocsátása ugyan túl kevés ahhoz, hogy magával húzza a világ többi részének növekedését, ahhoz azonban elég lehet, hogy a nyersanyagárakat felhajtsa. A fokozódó ipari tevékenységükkel a nyersanyag-, és olajárak növekedését serkentik. Az olaj még mindig a gazdaság első számú energiaforrása. Olaj nélkül semmi sem működik, olaj nélkül leáll a gazdaság. A legtöbb elemző szinte biztosra veszi az olajárak emelkedését ebben az évben. Az viszont inflációs nyomást eredményez a gazdasági élet minden területén. Az elmúlt száz éven keresztül az Amerikai Egyesült Államok volt a világ legnagyobb energiafelhasználója. Mára ezt a helyet Kína vette át, de a többi feltörekvő gazdaság is gyors tempóban kebelezi be a Föld még meglevő olajkészleteit. Bizonyos szintig az olajárak emelkedése inflációt vált ki, majd pedig egy kritikus szint meghaladása után már az ipari tevékenység csökkenéséhez vezet világszerte, ami pedig a recesszió egy újabb hatalmas, akár szökőár méretű hullámát is elindíthatja. Nagyon nehéz előrelátni mi fog történni. Úgy tűnik ugyanis, hogy az évtizedekig tartó szédületes kínai gazdasági fejlődés is fordulópontjához közelíthet ebben az évben. Január elsejétől a havi minimálbér Pekingben 960 jüanról 1 160 jüanra emelkedik. Tavaly júliusban már emelték Pekingben a minimálbéreket, mégpedig ugyancsak 20 százalékkal, 960 jüanra. Az emelést egyrészt a rendkívül magas infláció, másrészt az egyre mélyülő társadalmi szakadék indokolja. Az élelmiszerárak novemberben közel 12 százalékkal emelkedtek, az inflációs ráta pedig két év után először haladta meg az 5 százalékot. A pekingi kormány ugyan igyekszik megnyugtatni a közvéleményt az inflációs fenyegetettséggel kapcsolatban, sőt, elemzők szerint óriás nyomás nehezedik a kabinetre a gazdaság túlfűtöttségének megakadályozására. Az infláció mellett ugyanakkor az ázsiai ország munkaerőpiaca is forrongani kezdett. Számos Kínában működő multinacionális cég munkásai 2010-ben már sztrájkhoz folyamodtak, hogy fizetésemelést, valamint jobb munkafeltételeket csikarjanak ki. Lényegében természetesnek számító folyamatok zajlanak, melyek ugyanakkor hosszabb távon a költségek növekedésével, és inflációval fenyegetnek. Mindezek ellenére a kínai gazdaság még mindig „dübörög”, ellentétben a hazaival, vagy azon ország gazdaságával, ahol ezt a jelzőt a múltban lanszírozták. A globális árupiacokon azok az eszközök lehetnek az év nyertesei, amelyekből Kína ellátottsága eredetileg gyenge. Így 2011-ben a legjobb befektetés a kőolaj, a réz, a gyapot, és a platina lehet. Elemzők szerint ebben az évben 18-20 százalékkal emelkedhetnek a nyersanyagárak, így a mezőgazdasági termények árai is. Ez a tendencia már a tavalyi évben kialakult, sajátos módon azonban Szerbiában elsősorban nem a termelők profitáltak pl. a kukorica és a búza árának emelkedéséből, hanem a spekulánsok, a kiviteli lobbi és a kereskedők. Ebben az évben azonban az irányzat folytatódásával már a termelők is jobb helyzetbe kerülhetnek. Beigazolódhatnak azon vélemények, hogy országunk gazdaságát a mezőgazdaság terelheti növekvő pályára. Ahhoz azonban az időjárási körülményeknek is megfelelően kell alakulni. Vajon az idei év időjárását, vagy a gazdasági folyamatokat nehezebb megjósolni? Mindkét dolog olyan sok tényező függvénye, hogy talán kár is jóslatokba bocsátkozni.
