2024. július 19., péntek

A korrupció melegágya

Ki kell vizsgálni a Privatizációs Ügynökség felelősségét – mondta tegnap Verica Barać a Šinvoz magánosítását vizsgáló bizottság ülésén
Miloš Rauški és Verica Barać a bizottság előtt

A nagybecskereki Šinvoz vasúti szerelvényjavító vállalat helyzete nemrég jogilag rendeződött, miután a kereskedelmi bíróság csődeljárási tanácsa elfogadta a vállalat átszervezésére benyújtott tervet (a hitelezők 69 százaléka rá szavazott). Ez pedig azt jelenti, hogy a 2004-ben magánosított vállalatban, amelyben 2007 novembere óta nem dolgoznak, újraindulhat a termelés. A döntés ellen azonban fellebbeztek a gyár dolgozói és kisrészvényesei, így a helyzet alakulása újra egy bírósági döntéstől függ. Közben pedig folytatja munkáját a városi képviselő-testület által megalakított tényfeltáró bizottság, amelynek az a feladata, hogy megállapítsa az igazságot a több mint 120 éves gyár privatizációjáról, melynek végkimenetele a csőd lett. A bizottság tegnap megtartott, hatodik ülésén jelen volt Miloš Rauški közgazdász, a gyár egykori eladási vezetője és Verica Barać, a Korrupcióellenes Tanács elnöke.

A Privatizációs Ügynökség az elmúlt év elején felbontotta a nagybecskereki Šinvoz vasúti szerelvényjavító vállalat magánosítási szerződését, amelyet 2004-ben kötöttek meg Nebojša Ivkovićtyal. Megállapították, hogy a többségi tulajdonos nem teljesítette a szerződésbe vállalt tőkegyarapítási kötelezettségét. Az Ügynökség ötnapos határidőt adott Ivkovićnak, hogy ezt a hiányosságot pótolja, illetve, hogy az ezt bizonyító dokumentációt eljuttassa. Mivel a többségi tulajdonos ezt nem tette meg, így megszületett a fenti határozat. Ezt követően azonban a bíróság mégis elfogadta a többségi tulajdonosok (ezek pedig az egykori tulajdonos három másik gyára: a TTC Logistic Belgrád, TT Cargo AG Buchs Svájc és a TT Cargo AG Vaduz Lichtenstain) által benyújtott átszervezési tervet. A dolgozók és a kisrészvényesek ez ellen tiltakoztak, mivel szerintük Nebojša Ivković, aki korábban megvásárolta a gyár többségi tulajdonát, szándékosan juttatta őket csődbe. Éspedig abból a megfontolásból, hogy most megmentőként, illetve többségi hitelezőként újra az ő kezébe kerüljön a gyár, s közben megszabaduljon a gyár eddigi dolgozóitól.

Az átszervezés tervének benyújtói azt állítják, hogy az elkövetkező öt évre biztosítottak munkát a Šinvoznak, mindjárt ötvenen, jövőre, pedig már 150-200-an folytathatják a munkát, a korábban elvállalt 400 vagont újítják fel. Sőt, azt is ígérik, hogy az új technológiák és termelési programok bevezetésével a közeljövőben már ezer dolgozónak biztosítanak munkát.

A gyár dolgozóinak többsége azonban nem hisz ezekben az ígéretekben, és azt a megoldást is jobbnak látják, hogy eladják a gyár vagyonát és kártalanítják a hitelezőket és a dolgozókat, akik már két éve nem kaptak fizetést.

Verica Barać szerint az előállt helyzetért elsősorban a Privatizációs Ügynökség felelősségét kell kivizsgálni. A Šinvoz dolgozói ugyanis öt-hat alkalommal is figyelmeztették őket a gyáruk privatizációja körüli visszásságokra, de az ügynökség ezekre nem reagált. Mint hangsúlyozta, csak nálunk nem ellenőrzik államilag a magánosítást, az ellenőrizetlen privatizáció pedig a korrupció melegágya.