Az elavult műszaki felszereltség, a szakemberek és a szakértelem hiánya, a magas infláció, az alacsony versenyképesség, az instabil árfolyam, a túlméretezett közfogyasztás, a korrupció és egyéb ismert gondjaink a napi párbeszédek, de a tudományos alapossággal készített elemzések szerint is a legnagyobb akadályai annak, hogy országunk a gyors gazdasági felemelkedés útjára léphessen.
A valódi jelentőségétől talán sokkal kevesebb figyelmet szentel mindenki a fekete- és a szürkegazdaság „békeidőben” szinte példátlanul nagymértékű elburjánzásának, mely ismét olyan méreteket öltött, hogy a bevezetőben említett tényezők szinte már kis túlzással inkább okozati tényezőknek tekinthetőek, míg maga a szürkegazdaság mostani terjedelme az egyik legfőbb oka annak, hogy nem nagyon tudunk előrelépni, sőt a rövid és a hosszú távú kilátások is lesújtóak. Még a szakemberek is esetenként különbözőképpen definiálják az orvosi hasonlattal élve rákbetegséghez hasonlatos két fogalmat, a szürke- és a feketegazdaságot. Egyesek szerint a feketegazdaság fogalma alatt értendő minden eleve illegális tevékenység, mint amilyen a kábítószer- és fegyverkereskedelem, a prostitúció, míg a szürkegazdaság az, ahol a tevékenység legális, csak nem legálisan űzik, és így adót csalnak vele. Más szóhasználat szerint például az is „feketén” dolgozik, aki nincs bejelentve a munkahelyén, illetve ha valaki egyébként szokványos szolgáltatásokat vagy árucikkeket forgalmaz, de nem fizet adót ez után. A szürke-, és feketegazdaság hazai GDP-ben képviselt arányára, az adókikerülés és jövedelemeltitkolás hányadára, és az ebből fakadóan kieső adóbevételek nagyságrendjére az utóbbi években számos, a legkülönbözőbb statisztikai módszerekkel, mintavételekkel, bevallott jövedelmi és tényleges fogyasztási adatok összevetésével operáló modellszámítás készült. Ezek azonban nyilvánvalóan csupán közelítő arányt képesek az említett jelenségek kapcsán megállapítani. Annyi bizonyos, hogy ezen a téren is (megint) egyre rosszabb a helyzet.
SZÁZEZREK SZÜRKÉLKEDNEK
Becslések szerint Szerbiában a gazdasági válság ideje alatt jelentősen növekedett a be nem jelentett dolgozók száma. Egyes szakértők szerint 300 000-rel többen fejtettek ki valamilyen tevékenységet tavaly a szürkegazdaságban, az előző évhez viszonyítva. A nagyszámú munkanélküli egy része jelen helyzetben kénytelen feketén dolgozni, vagy csencselésből, „feketézésből” tartani el önmagát és családját. Nem számítanak ritkaságnak az olyan esetek sem, amikor valaki a munkaközvetítőtől is kapja a támogatást, emellett bejegyzetlenül valahol dolgozik. Számos olyan eset is van, amikor valaki hivatalosan dolgozik ugyan, de a bérek elmaradása vagy azok elképesztően alacsony szintje miatt „mellékesen” feketézik, vagy egyéb adókötelezettség alá nem eső tevékenységet folytat. Teljes mértékben a világ egyetlen országában sem sikerült visszaszorítani a szürke- és a feketegazdaságot. A legjobban szabályozott és a legerkölcsösebb országok kategóriájába tartozó skandináv országokban is a GDP mintegy 7 százalékra becsüli a részarányát. Nálunk ez arány a 90-es évek gazdasági blokádja idején elérte, illetve feltehetően meg is haladta az 50 százalékot, melyet a mai napig sem sikerült 35-40 százalék alá szorítani. Minden jelenlegi bajunk egyik eredendő forrásának számít a jelenség, melynek bűvköréből íme egy évtized után sem tudtunk kilépni. Káros következményeit több száz oldalas összegzésben lehetne felsorolni. Általános társadalmi erkölcs- és értékrendromboló hatása mellett a gazdasági életben, valamint a piaci folyamatokban olyan jelentős torzulásokat okoznak, melyek következményei jóformán semmi mással nem mérhetőek. A költségvetési bevételek szempontjából ez lényegében azt jelenti, hogy ha a teljes szürkegazdaságot kifehérítenénk – ami természetesen csak elméleti síkon lehetséges – növekednének a költségvetési bevételek, és közben jelentős adókedvezményeket lehetne bevezetni. Ahhoz, hogy a piacon valódi verseny alakulhasson, minek nyomán valóban kordában lehetne tartani az inflációt, valamint az árfolyamot is megfelelő szinten stabilizálni, úgyszintén a szürkegazdaság felszámolására, illetve jelentős visszaszorítására lenne szükség. A munkaerőpiacon szintén károsan hat, hiszen nem ösztönzi a legális foglalkoztatást. A jelenség természetéből adódóan nem rendelkezhetünk pontos adatokkal arról, hogy a társadalmi össztermék hány százalékát érinti a fekete- és a szürkegazdaság. A legszerényebb becslések szerint is ez a részarány mintegy harmada a társadalmi összterméknek, de lehet, hogy eléri a 40 százalékot is. Talán sokatmondó becslés, amely szerint a szerbiai költségvetés tavaly mintegy négymilliárd euróval rövidült meg emiatt. A jelenség gyökerei még a 90-es évekre nyúlnak vissza, majd az új évezred kezdetén talán némi javulást tapasztalhattunk, a gazdasági válság kitörése után viszont jelentős rosszabbodást. Becslések szerint ha nem is teljes egészében, de mintegy egymillió polgártársunk érintett valamilyen módon olyan ügyletekben, amik ebbe a kategóriába sorolhatók. A nem legális foglalkoztatás, a hivatalosan csak a minimálbér elszámolása, az adóelkerülés céljából megvalósított nem legális áruforgalom ismét elképesztő méreteket öltött. Globalizálódó, ugyanakkor válságoktól terhes világunkban a társadalmi és a gazdasági élet gyors változása a vállalkozók által nem minden esetben erkölcsösen követhető piaci viszonyokat hoz létre. Megfelelő gazdasági erő hiányában csak úgy tudnak a piacon versenyképesek maradni, ha a költségeiket, akár tisztességtelen módon is, de folyamatosan és jelentősen csökkenteni tudják. A dolgozók feketén történő foglalkoztatásával, vagy csak minimálbérrel bejelentett foglalkoztatottak alkalmazásával próbálnak előnyökhöz jutni. Természetesen élnek az idők nyújtotta lehetőségekkel azok a szubjektumok is, melyek legális körülmények között is eredményesek lehetnének, de ilyen módon úgymond „extraprofitot” valósíthatnak meg. A legkisebbeknek számítók között viszont, afféle szociális szelepként működve, segít a túlélésben, mely felett az állam is – talán a helyzetre való tekintettel szemet hunyni látszik. Az üzleti mentalitásba mára már teljesen beivódott jelenség hátráltató hatásai statisztikai adatokkal nem támaszthatóak ugyan alá, viszont szemmel láthatóan elképesztő dolgokat eredményeznek. Most kezdődik számunkra az a feltehetően sorsdöntő évtized, melynek végéig ki kell derülnie, hogy felsorakozunk-e a jól szabályozott és élhető, az európai értékeket képviselő demokráciák közé, vagy végérvényesen olyan „banánköztársasággá” válunk, melyet elsodornak majd a történelem már tornyosuló szürke és fekete felhőinek küszöbönálló viharai.
