A globális gazdasági válság következményei továbbra is világszerte érezhetőek. Mára szinte nincs már olyan ország, ahol ne lennének ilyen-olyan gazdasági gondok. Az Európai Unión belül Görögország volt az első olyan állam, mely gazdaságilag a tönk szélére került, majd sorra meginogtak más tagállamok is. Újabban az írországi események borzolják a kedélyeket.
Mindenhol belső gondokkal küszködnek, de a folyamatok akkor kapnak nagyobb lendületet, amikor a nemzetközileg elismert hitelminősítő ügynökségek rontanak egy-egy ország besorolásán, ami a jövőbeni fizetőképességet, hitelképességet és megbízhatóságot illeti. A hitelminősítők ítéletének akkora hatása van, hogy minősítésük nyomán szinte azonnal meggyengül, vagy éppen megerősödik az adott ország pénzneme, meginog a nemzetgazdaság, a devizahitelesek pedig rosszul járnak. Tulajdonképpen a dolog úgy is felfogható, hogy nem is minősítenek, hanem csak előidézik azt a helyzetet, melyet előzetesen a minősítésükben leírtak. Lényegében kicsit ahhoz is hasonlítható ez a helyzet, mint amikor valakinek rossz hírét keltik, ami hozzájárul ahhoz, hogy az illetőnek mindenki hátat fordít, ezzel aztán még akkor is nehéz helyzetbe kerül, ha az eredeti híresztelés alaptalan lenne. A hitelminősítők tevékenységének a pénzpiacokon olyan jelentős hatása van, hogy azt a már jól ismert mechanizmusokon keresztül az egyszerű ember is megérzi. Amikor a leminősítés következtében kialakult árfolyamgyengülés következtében emelkednek a felvett hitelek törlesztő részletei, vagy amikor romlik a pénz vásárlóértéke, a polgárokat sújtja az a minősítés, ami eredetileg nem is biztos, hogy teljesen megbízható. Amikor egy országot leminősítenek, a tőke menekül abból a környezetből, kedvezőbb körülményeket keresve. Az egyszerű embereket pedig az említett kedvezőtlen körülmények mellett közben még hatványozottabban érinti a dolog. Ilyenkor általában az alkalmazott módszerek –, melyeket válságkezelő intézkedéseknek szokás nevezni – többnyire azt jelentik, hogy megnő az adók mértéke. Hatalmas felelősségtudat kellene, hogy álljon tehát egy-egy ilyen minősítés hátterében.
NEMZETGAZDASÁGOK SORSÁT BEFOLYÁSOLJÁK
Az átlagember nagyon keveset tud a minősítő társaságokról, melyek a sorsát nagyban befolyásolhatják. A legnagyobb hatalommal bíró, világszerte ismert és elismert, Amerikában 1975 óta félhivatalos szerveknek számító, az állam által statisztikai minősítőként elismert intézetek a Standard & Poor's, a Moody's és a Fitch Ratings akkora befolyással és hatalommal bír, hogy egy-egy leminősítéssel egész nemzetgazdaságokat dönthetnek romba. Ezt a szerepüket az elmúlt 35 évben megőrizték, annak ellenére, hogy például az amerikai másodlagos jelzálog-hitelezési piacról kiinduló, majd az egész világon tovagyűrűző pénzügyi válság kialakulását ők is „elnézték”, akárcsak sok vezető közgazdász is. Befektetők milliói látták ennek kárát, hiszen bíztak az értékelésükben. Számos vizsgálat indult azért, hogy kiderüljön, milyen szerepet töltöttek be a minősítők a válság kialakulásában és tovaterjedésében. Egyes elemzők szerint kettős felelősség is terheli őket. Először azért, mert nem látták előre a jelzáloghiteli piaci buborék kipukkanását, majd pedig amikor már megtörtént a baj, sorozatos leminősítéseikkel felerősítették a folyamatokat, ami így futótűzként terjedt el az egész világban. Azzal is vádolták már a hitelminősítőket, hogy esetenként bizonyos országokat kivételes rosszindulattal kezelnek, másokat pedig szakmai szempontból alaptalan jóindulattal. Kétségtelen, hogy a háttérben esetenként a szakmai értékelés mellett a politika is meghúzódhat. Mivel a világ vezető minősítő cégei sokak szerint többnyire a tengeren túli, azaz az amerikai érdekeket képviselik, több uniós tagállam, köztük a gazdaságilag legerősebb Németország is vitába keveredett már velük a közelmúltban. Ennek hatására született meg végül az uniós döntés, miszerint szeptembertől bejegyzési kötelezettség terheli az unióban a hitelminősítőket. Az ott kifejtett tevékenységüket a párizsi Európai Értékpapír-felügyeletnél kell engedélyeztetniük. Ez a testület fogja vizsgálni a munkájukat, az ügynökségeknek pedig nyilvánosságra kell hozni minden olyan ügyfelüknek a nevét, amelytől éves bevételük öt százalékánál nagyobb része származik. Egyértelmű ugyanis, hogy amennyiben ekkora befolyással bírnak a piaci folyamatok alakulására, esetleg szándékosan kedvezőbb képet festenek egy-egy olyan cégről, melytől anyagilag függnek. A szeptemberben életbe lépő szabályok alapján a hitelminősítőknek nyilvánosságra kell majd hozniuk azt is, milyen matematikai, statisztikai vagy egyéb modellt és módszert használnak minősítéseik során. A világ vezető három hitelminősítő cége egyébként hatalmas profitokat jegyzett az elmúlt években. A Moody's például háromszor-négyszer akkori profitrátával dolgozott, mint az Exxon, a világ legnagyobb olajcége. Nem tudták azonban minden esetben idejében figyelmeztetni a befektetőket a veszélyekre, így egyértelművé vált, hogy bármennyire elismert ügynökségekről van szó, mégsem tévedhetetlenek. Az amerikai kormány bírálta ugyan az uniós megszigorításokat, a közelmúltban Obama elnök mégis egy olyan pénzügyi reformcsomagot szentesített aláírásával, mely szerint a hitelminősítő ügynökségek is felelősségre vonhatóak, amennyiben téves értékelésükkel kárt okoznak a nemzetgazdaságnak. Erre válaszul a három említett legnagyobb minősítő megtiltotta, hogy besorolásaikat hivatalos szakvéleményként tüntessék fel értékpapír-kibocsátások esetében. Indoklásukban az áll, minősítésük csak szabad véleménynyilvánítás, ami Amerikában alapvető jognak számít.
STABIL BESOROLÁS
A világban zajló gazdasági folyamatok vizsgálhatóak ugyan egzakt matematikai és statisztikai módszerekkel, ahol a folyamatokat függvényként, vagy egyenletenként ábrázolhatóak, és felismerhetőek bizonyos törvényszerűségek. Ennek ellenére mindig ott van az a bizonytalansági faktor, ami az emberek esetleges ki nem számítható viselkedéséből, előre nem látható döntéseiből ered. Így ha elfogadjuk azt az állítást, hogy a hitelminősítők esetleg politikailag valóban befolyásolhatatlanok és függetlenek, akkor is tévedhetnek. Bizonyos országok jellegzetességeit „kívülállóként” akár félre is értelmezhetik, vagy tévesen értékelhetik. Így megtörténhet, hogy az olyan országok esetében, mint a miénk, a sarki tökmagárus, – aki a fogyasztás mértékéből és szerkezetéből mélyrehatóan érzi a gazdaság állapotát – jobban meg tudja ítélni a helyzetet, mint a korszerű módszerekkel dolgozó ügynökségek. Esetünkben viszont aggasztó, hogy sem a hitelminősítők, sem pedig a sarki tökmagárus véleménye nem sok jóval kecsegtet. A Fitch Ratings például az év vége előtt Szerbiát a negatív BB kategóriából stabil BB kategóriába sorolta. Amikor viszont a tökmagárust kérdezzük a gazdasági helyzetről, száját félre húzva a fejét rázza. Pedig a Fitch besorolása azt jelenti, hogy országunk a nemzetközi pénzpiacon esetleg kedvezőbb feltételekkel tud majd hitelekhez jutni. Mi viszont ennek hatását csak akkor érezzük, ha már majd a tökmagárus is mosolyog és bólogat.
