A globalizáció életünk minden területén érezteti hatását. Sokan úgy tekintenek rá, mint egy újabb kori jelenségre, pedig a folyamat már évszázadokkal ezelőtt elkezdődött. Számos kritikusa van, ugyanakkor rengeteg a haszonélvezője. A globalizációnak ugyanis, mint minden átalakulási folyamatnak, vannak előnyei és hátrányai. Egy folyamat pedig az emberiség számára akkor tekinthető előnyösnek, ha hosszú távon az előnyök többet használnak egy szebb jövő kialakításában, mint amennyit a hátrányok ártanak. A globalizációnak kétségkívül vannak hátulütői, ugyanakkor az előnyei is tagadhatatlanok.
Támogatói értelemszerűen elsősorban a haszonélvezők közül kerülnek ki, míg a legélesebb kritikusok a globalizáció nagy vesztesei. Vannak olyan vélemények is, hogy hosszú távon az egész emberiség a globalizáció vesztese lesz. Más vélemények szerint a globalizáció valódi vesztesei a bezárkózó, fejlődésképtelen kultúrák, a rasszista, idegengyűlölő, fundamentalista, vagy a szélsőségesen nacionalista nézeteket valló csoportosulások és államok. Egyéni szinten a vesztesek a versenyképtelen tudásszerkezettel rendelkező, a tudáshiányos, a fejlődésre, tanulásra, változásra képtelen, ezek szükségességét nem felismerő vagy elutasító emberek. Vesztesek lehetnek természetesen az egyes területeken működő teljes termelési ágazatok is. Tüneti megjelenésképpen ennek oka lehet a nemzetközi karvalytőke, a spekulánsok tevékenysége. A háttérben azonban mindig ott húzódik meg a piaci alkalmazkodás hiánya, a versenyképtelenség, a világpiacon megnyilvánuló komparatív előnyökre való oda nem figyelés.
Lokalizáció vagy globalizáció
A globális gazdasági tevékenység egyik legnagyobb bűneként emlegetik a már elviselhetetlen méretű környezetkárosítást. A környezetkárosítás hatásai mostanra valóban elképesztő méretűvé váltak, az is tény azonban, hogy az ember már évszázadokkal ezelőtt elkezdte megváltoztatni környezetét, annak érdekében, hogy jobb életkörülményeket biztosítson magának. A folyamat az ipari forradalom idején jelentős mértékben felerősödött, a jelenlegi állapot pedig úgy is felfogható, mint a korábbi folyamatok logikus végeredménye. A globalizáció pártolói szerint ugyanakkor az elavult technológia, az alacsony energiahatékonyság, valamint a környezeti katasztrófák éppen azokra a térségekre jellemzőek, melyek a globalizálódás szempontjából lemaradtak. A pártolók szerint sokatmondó adat, hogy a legfejlettebb országok gazdaságában számít uralkodónak a szemlélet, amely a környezetbarát technológiák bevezetését szorgalmazza.
A globalizációval ellentétes folyamatot a szakirodalom gyakran nevezi lokalizációnak. Ennek jelszava, hogy helyben kell fellendíteni a gazdaságot. Előtérbe kell helyezni a rövid utak elvét, amikor a termelés és a fogyasztás, ezzel együtt a jövedelem is a régióban marad. Kevesebb a szállítás, ami eleve környezetbarát megoldás. Előnye még, hogy mélyebbek a személyes kapcsolatok, gazdagodik a helyi kultúra. A gazdaság sokszínűbb, vele együtt maga az élet is. A lokalizáció nem tűri a monopóliumokat, mindent megtesz azért, hogy minél több helyi tőke képződjön és hasznosuljon. A helyi tudás megőrzése és továbbadása a cél, amivel csökkenthető a külső körülményektől való függés. A teljes energia-önellátás lehetősége ma még távoli megoldásnak tűnhet. Számos olyan település van már Európában is azonban, amely nemhogy megtermeli az önellátáshoz szükséges energiát, hanem komoly mennyiséget el is ad. Mindenképpen azzal kell számolni, hogy a fosszilis energiahordozók – szén, kőolaj, földgáz – kitermelésében, feldolgozásában és forgalmazásában érdekelt óriás monopóliumoknak nem az áll az érdekében az, hogy a helyi kisközösség legyen a megújuló energiatermelés helyszíne és fogyasztója is.
A lokalizáció és a globalizáció is összebékíthető azonban. A lokalizáció nem a mai globális gazdasági rendszer teljes lerombolását, csupán annak átalakítását, emberarcúvá tételét is jelenthetné. A helyi termékek azok a termékek, amelyek hozzátartoznak egy adott település, vagy térség identitásához, és létrehozásukban a helyi gazdasági rendszer vesz részt. A termelés során létrejövő hozzáadott érték helyi szinten jelenik meg, helyi szinten járul hozzá az anyagi jólét fellendítéséhez. A helyi termékeket jellemzően mikro- és kisvállalkozások termelik, amelyek között jelentős az önfoglalkoztató vállalkozás.
A helyi termékek értékesítése a helyi piacon mind környezetvédelmi, mind gazdasági szempontból előnyös lehet. A helyi termelés azt is jelenti, hogy helyi munkaerőt alkalmaznak, így a foglalkoztatás előnyei is jelentkeznek. Nagy előny a helyi termékeknél, hogy értékesítésük helyben történik, így környezetterhelésük csekély.
Csapda és lehetőség
A globalizáció bolygónk minden lakóját érinti. Milliárdok számára jelent hátrányokat, előnyöket, válságokat és kecsegtető távlatokat egyaránt. Többesélyes folyamat. Csapda és lehetőség egyben. Egy olyan ország számára, mint a miénk, jelentős kihívás, egyben komoly esély is. Egészen biztos, hogy úgy tudunk csak előrelépni, ha felhasználjuk a globalizáció által hozzáférhetővé váló modern eszközöket. A technológia dinamikus terjedése, a világot behálózó kommunikáció, az integrálódó gazdaság hatalmas előnyökkel kecsegtet.
Az is tény azonban, hogy az egyes országok és az egyének közötti különbségek a globalizáció következtében tovább fokozódnak. Számos kutató szerint a következő évtizedekben együtt létezik majd a globális és a helyi, lokális gazdaság. A lokális gazdaságok egyrészt a globális árnyékában és lefedetlen területein, másrészt tudatos védekezésként alakulnak ki. Feladatuk a helyi társadalmak és gazdasági közösségek fenntartása, a munkaerő foglalkoztatása, a helyi létbiztonság megteremtése.
Gazdaságilag a globalizáció hatalmas előnyökkel jár. A termelékenység és a hatékonyság napjainkra elért színvonala nélküle nem lenne lehetséges. Mindennapi termékeink árában és viszonylagos jólétünkben egyaránt érzékelhető a folyamat. Az árak szintje, amit ma az elektronikai termékekért fizetünk, annak a hatékonyságnak a kifejeződése, amit egy globális optimalizáció tett lehetővé. A műszaki vívmányok termelése többnyire globálisan szerveződik. Az elmúlt évtizedekben ezek termelékenysége látványosan nőtt, a termékek reálára pedig az eredeti ár töredékére csökkent. A globalizáció ellen lehet tiltakozni, harcolni, lehet a folyamatot kritizálni, de ha egy társadalom nem szeretne a vesztesek közé felsorakozni, úgy tűnik, csak egyet tehet. Tudásalapú társadalmat kell kiépíteni. Arra kell törekedni, hogy az oktatási rendszerből minél több innovatív, sokoldalúan és magasan képzett szakember kerüljön ki, akik képesek lesznek megfelelni az idők lokális és globális kihívásainak.
A rendelkezésre álló információs és kommunikációs technikák és technológiák a tudás közvetítésének új, hatékony lehetőségeit teremtették meg. Oktatási rendszerünk viszont bizonyos szegmenseiben kritikán aluli. Pedig jórészt ettől függ, hogy a jövőben majd a nyertesek, vagy vesztesek hatalmas seregét gyarapítjuk. Akik ebből nem tanulnak, szinte biztos, hogy veszíteni fognak.
