2024. július 19., péntek

Mi lesz a cukorgyár vagyonával?

Teljesen a sorsára hagyják? A nagybecskereki cukorgyár dolgozói tiltakozó séták szervezésével kívánják az illetékesek figyelmét felhívni áldatlan helyzetükre. Fizetésük 40 (negyven) hónapja késik, az állam legutóbb négy évvel ezelőtt mutatott némi érdeklődést irántuk.

Az elmúlt év végén a végkielégítések felvételét követően a nagybecskereki cukorgyárat elhagyta a 139 dolgozója, 47-en pedig úgy döntöttek, hogy a végsőkig kitartanak gyáruk mellett. Az utóbbiak előtt is világos, hogy az ország legrégibb cukorgyárában többé soha nem lesz termelés, ugyanakkor nem értik, hogy a többségi tulajdonos – az állam – miért nem dönt már arról, hogy mi legyen a gyár vagyonával. Mert a cukortermelés végleges leállításával 2004 óta napjainkig veszélyben van az értékes berendezés. Egyre nehezebb útját állni a lopásoknak, ennek ellenére – szerencsére – még „egészben van” a termelést szavatoló legfőbb berendezés és az energiarészleg. Arról nem is szólva, hogy a berendezést nem konzerválták és a korrodálás nagy károkat okoz benne.

A dolgozók már számtalan levelet írtak a kormánynak, az illetékes minisztériumnak, a helyi önkormányzatnak, de ezekre még nem kaptak választ. Mint mondják, egy időben a hatalom azzal gyengítette őket, hogy feleslegesen sok cukorgyárat építtetett, a háborús időkben a szociális békét kellett őrizniük, az utóbbi években pedig teljesen megfeledkeztek róluk.

A minap a dolgozók egy csoportja tiltakozó sétát tett a gyárudvarban, hogy még egyszer felhívja az illetékesek figyelmét az áldatlan helyzetükre. Ugyanis a gyárban maradt dolgozók immár 40 hónapja nem kaptak fizetést, és helyzetük kilátástalan. Az állam legutóbb 2005-ben mutatott némi érdeklődést irántuk (ha azt egyáltalán annak lehet nevezni), akkor a termelés leállítását követően kinevezett egy bizottságot a gyár élére. Többre már nem tellett tőle. A dolgozóknak és a hitelezőknek most nem marad más hátra, minthogy bírósági úton próbálják behajtani a nekik járót. Ez egy hosszan tartó és végső soron bizonytalan eljárás, de a gyárban maradottak azt remélik, hogy jobban járnak, mint a távozó többség, amely felvette a mintegy 480 ezer dinár végkielégítést. Ugyanis azt remélik, hogy februárban számukra még egy szociális programot hoznak, végső soron a gyár jelenlegi vagyona sem csekély (a munkacsarnokok, a gyár berendezése és az ügyviteli épületen kívül 46,5 hektárnyi földterülettel és ipari vágánnyal is rendelkeznek), és a napokban tárgyalásokat kezdtek a raktár és az ipari vágány bérbeadásáról.