Az előzetes statisztikai adatok alapján a tavalyi évben Szerbiában a társadalmi össztermék az előző évihez viszonyítva mintegy 3 százalékkal csökkent. A körülményekhez és a várakozásokhoz képest ez talán nem is olyan rossz eredmény. Gyenge vigasz azonban az a tény, hogy más, esetenként nálunk fejlettebb gazdasággal és jobb kapcsolatokkal rendelkező országok még rosszabbul jártak.
Kétségbeejtő viszont, hogy az ország a Nemzetközi Valutaalap kölcsöne és más hitelek segítségével, tehát lényegében csak lélegeztetőgéppel tudta fenntartani fizetőképességét és egyelőre elkerülni a hazai fizetőeszköz még nagyobb arányú romlását. A Valutaalap küldöttsége most is éppen az ország vezetőségével tárgyal. Hazai szinteken ugyanis az alap pénze és szakembereinek tanácsai nélkül, úgy tűnik, nem tudjuk megoldani gondjainkat. Az alap szakemberei kell hogy elmagyarázzák, hogy miért nem költhetünk (sokkal) többet, mint amennyit megteremtettünk, miért nem fenntarthatóak a jelen körülmények között bizonyos jóléti rendszerek. Azt is nekik kell szuggerálniuk, illetve feltételként megszabni, hogy a közszférában miért van szükség leépítésekre és takarékosságra. Lényegében ez sajnos azt jelenti, hogy a magunk „eszétől” (még) nem vagyunk képesek a hosszú távú fejlődést biztosító államháztartás kialakítására. A dolgok az itt leírtaknál a valóságban azért sokkal összetettebbek, de bizonyos szemszögből így is szemlélhetjük a történéseket. Politikusaink természetesen továbbra is sikerekről beszélnek. Azt halljuk, sikerült jelentősen enyhíteni a globális recesszió következményeit. Arról nem beszélnek viszont, hogy ahol jól „teljesítettünk”, az ott nem a kormányintézkedéseknek köszönhető.
KUKORICÁVAL EURÓPÁBA
Ha a statisztikai adatokat ágazatonként elemezzük, a tavalyi évben növekedést produkált a mezőgazdaság, a távközlés és a pénzügyi szektor. Ugyanakkor az építőiparban jelentős, mintegy 20 százalékos, az ipari termelésben is több mint 10 százalékos volt a visszaesés. Gyors és felületes, a teljesség igénye nélkül megfogalmazott magyarázatként azonnal ki lehet jelenteni, hogy mezőgazdaságunk az előző évhez viszonyított kedvezőbb időjárási körülményeknek köszönheti a jobb teljesítményt. Semmiképpen sem a mezőgazdaság fejlesztésre irányuló erőfeszítések. Sőt! Mezőgazdaságunk a kedvezőtlen gazdasági körülmények közepette produkált többet. A növénytermesztésben ugyanis az időjárás továbbra is alapvetően meghatározó tényező. Még alacsonyabb technológiai szinten kivitelezett, szűkösebb eszközök közreműködésével megalapozott ciklusban is képes az ágazat többet termelni, ha úgymond „bejön” az időjárás. Ha tisztában vagyunk azzal, hogy Szerbiának első számú kiviteli cikke a kukorica, azonnal sok minden világosabbnak tűnhet. A kivitelből eredő bevételeket megsokszorozhatnánk, ha a kukoricát különböző végtermékek formájában, feldolgozva szállítanánk ki. Ehhez természetesen modern technológiára, piacképes termékekre és nem utolsósorban fizetőképes keresletre lenne szükség. Egyik napról a másikra az ilyen dolgokat nem lehet felkutatni és megvalósítani. Mindenképpen érdemes lenne azonban talán kormányzati szinteken is elgondolkozni, hogyan lehetne elindítani a kukorica hazai feldolgozását, illetve hogyan ösztönözni a hazai ipart, hogy feldolgozott termékeket állítson elő tengeriből. A haszon többszörös lenne. A kivitelből eredő bevételek növelését eredményezné, hazai munkahelyek teremtődnének és nem utolsó sorban talán az őstermelők is jobban járnának. Egészen biztos, hogy többre is képesek lennénk, az európai piacok előttünk történő felszabadulása függvényében, mint arra, hogy kukoricát exportáljunk Bosznia-Hercegovinába.
MILLIÁRDOS KÜLDEMÉNYEK
Szerbiának van még egy specifikus külföldi eredetű, mondhatni „kivitelből” származó bevételi forrása. A statisztikák a „bevétel” természetéből fakadóan eleve nem lehetnek pontosak, hiszen az ilyen pénzek különféle, a hivatalos kanálisokat megkerülő útvonalakon is beáramlanak. A külföldön élő és dolgozó vendégmunkásainkról van szó, akik az elmúlt évben a hivatalos adatok szerint mintegy hárommilliárd eurónak megfelelő pénzt küldtek haza elsősorban konvertibilis, kemény valutában. Többet mint a tavalyit megelőző évben. Még a Valutaalaptól felvett kölcsönnel összehasonlítva is nagyon komoly összegről van szó. Arról nem is beszélve, hogy a kölcsönt vissza kell adni. Kamatostul. Azt is hozzá kell tenni, hogy ami a „vendégmunkás” statisztikában szerepel, az már biztosan befolyt. A valós összeg pedig feltehetően még sokkal nagyobb. Elképzelhetetlenül nehéz helyzetben lenne az ország, azon belül pedig az a több százezer ember, akik megélhetése ezeken a pénzeken alapul, ha nem lenne ez a bevételi forrás. A gastarbeiterek viszont, akárcsak a mezőgazdaság, ebben az évben „túlteljesítettek”. Pedig nem is foganatosítottak külön kormányintézkedéseket ezen terület továbbfejlesztésére…
„AZT ÍRJA AZ ÚJSÁG”
Mindeközben, hogy a kabaréjelenetben Lujzának Jenőhöz intézett szavaival éljünk, „azt írja az újság”, hogy Szerbia már az első negyedév mutatói alapján statisztikai értelemben kilábalhat a recesszióból. Amennyiben ugyanis a társadalmi össztermék növekedést mutat az első három hónapban, valóban a statisztikai definíció értelemben kilábalunk a recesszióból. Erre azonban ismerjük be, kicsi az esély. Nemcsak a sokasodó és egymást hatványozó negatív jelenségek, belső szerkezeti aránytalanságok és feszültségek miatt, hanem egyszerűen azért is, mert általában az első három hónap mutatóival még a konjunktúra idején sem lehetett dicsekedni. Már azon okokból kifolyólag sem, hogy az év elején munkaszüneti napokkal kezdünk, a február eleve rövidebb hónap, valamint az időjárási és más szezonális körülmények sem kedvezőek a gazdasági szárnyaláshoz. Azt is figyelembe kell venni, hogy többnyire a politikusok, nem pedig a közgazdászok véleménye, hogy vége a recessziónak. Azt pedig már megszokhattuk, hogy politikusaink becsléseiket inkább biztatásnak szánják, nem pedig szakmai alapokon végzett elemzéseken alapulnak. Az újságra visszatérve, mind gyakrabban azt is írja, hogy az elégedetlen dolgozók végső elkeseredettségükben sztrájkba léptek. Valószínűleg, hogy az elkövetkező hónapokban csak nőni fog a tiltakozók száma. Statisztikailag is! Nem tudhatják talán az emberek, hogy a statisztikák nem is olyan rosszak? Vagy statisztikai adatokból nem lehet (mindenkinek) megélni? Nem hiába, azt mondják, hogy a statisztika olyan, mint a kétrészes fürdőruha, a bikini. Sok mindent megmutat, de a lényeget leginkább eltakarja.
