Világméretű élelmiszerválság fenyegeti az emberiséget? Mind gyakrabban hallhatjuk és olvashatjuk ezt a napokban. A Föld véges erőforrásai nem tudják kielégíteni a növekvő népesség élelmiszer-szükségleteit, az ebből eredő piaci mozgások és gazdasági folyamatok pedig csak felerősítik, és ezzel együtt súlyosbítják majd a helyzetet a közeljövőben – olvasható egyre több elemzésben. A teória, miszerint a túlnépesedés következtében előbb-utóbb éhínség fenyeget bennünket nem új keletű. A most érzékelhető folyamatokban sokan ennek a beteljesedését látják. A statisztikai adatok elemzése is egyértelműen arra enged következtetni, hogy a közeljövőben még nagy gondok lesznek majd világszerte az élelmiszer- és ivóvíz-ellátással. Amikor az előző évben emelkedni kezdtek az alapvető élelmiszerek árai, sokan azt még csak időszakos, szezonális jelenségnek vélték, ami a kedvezőtlen időjárási körülményeknek tudható be. Mára viszont egyre világosabbá válik, hogy a kínálati és keresleti oldalon fennálló hosszú távú aránytalanságok, valamint az erre épülő spekulációk következtében egy állandósuló irányzatot azonosíthatunk. A keresleti oldalon a népesség és a jólét emelkedése mellett a gabona mind szélesebb körű üzemanyaggyártásra történő felhasználása gyakorol nyomást. A kínálati oldalon az éghajlatváltozás és az intenzív mezőgazdasági tevékenység következtében fellépő termőtalaj-erodálódás, a legfejlettebb mezőgazdasággal rendelkező országok terméshozamainak stagnálása, a mind kiszámíthatatlanabb időjárási körülmények fejtik ki hatásukat. A még meglévő termőföldek nem mezőgazdasági célú felhasználásának növekedése csak olaj a tűzre.
A Mezőgazdasági és Élelmezési Világszervezet közelmúltban megjelent tanulmányaiban egyelőre nem kongatnak vészharangot, ugyanakkor elismerik, hogy az alapvető élelmiszerek árai történelmi csúcsokat döntögetnek. A jelenség hatásai legsúlyosabban az élelmiszerimportra szoruló országokat, az országokon belül pedig az alsóbb társadalmi rétegeket sújtja, ugyanakkor tovagyűrűznek a világgazdaság egészébe és a nemzetgazdaságok mélyére. Egy végtelenül bonyolult és összetett folyamatról van szó. Azonnal kiéleződtek az ideológiai és politikai beállítottságtól fűtött viták is. A szabad piac ellenzői azonnal felrótták, hogy a jelenleg fennálló rendszer a pénzpiaci szereplők spekulációinak kedvez, akik az alapvető élelmiszerekre is úgy tekintenek, mint a befektetéseik tárgyára. Romlandóságuk miatt régen az alapvető élelmiszereket nem tekintették jó spekulatív befektetésnek, mivel a gabonát a továbbértékesítésig nem lehet könnyen tárolni. Az élelmiszertőzsdei határidős ügyletek bevezetésével azonban sok elemző szerint merőben megváltozott a helyzet. A tőzsdecápák, a nagytőkések mindenkori álma, hogy olyan árucikkek felett uralkodhassanak, amire minden embernek naponta szüksége van. Az ilyen készleteket felhalmozva és visszatartva felverhetik annak árát, jelentős haszonra téve szert.
Más közgazdászok szerint viszont a gondot nem a tőzsdei spekuláció, hanem a kínai és indiai keresletnövekedés, valamint a gabonafélék etanol gyártásra történő felhasználása okozta. A brit Oxfam segélyszervezet szerint 2025-re a világon 600 millió embert taszítanak éhezésbe a bioüzemanyag felhasználási célkitűzések. Az egekbe szökkenő kőolajárak ezt a folyamatot jelentősen felgyorsíthatják. Egyes elemzők a bioüzemanyagok termelését emberiség elleni bűntettnek nevezik. Arra is felhívták a figyelmet, hogy a nagy befektetők jelen körülmények között, más jövedelmező piac híján, a mezőgazdasági nyersanyagokba, élelmiszerekbe fektetik pénzüket.
GYARMAT, VAGY GAZDAG RÉGIÓ?
Mindkét tábor érvelései között felfedezhetünk reális alapokon nyugvó megállapításokat, de túlzásokat is. Akár a hazai piacon is megfigyelhetjük, hogy az, ami az alapvető élelmiszerárakkal történik, az egyrészt a kialakult körülmények, másrészt a taktikázás, a spekuláció eredménye. Egy termék, annál gazdaságosabb, minél nagyobb a piaci értéke. Ha kevesebb van valamiből, azt drágábban lehet eladni. Olyan érdekek irányítják globális világunk piaci viszonyait, melyeket nem a jótékonyság, az emberszeretet, vagy együttérzés, hanem a profit vezérel. Azokban az országokban, ahol az emberek hagyományosan a jövedelmük 60-80 százalékát élelmiszerekre kell hogy költsék, különösen súlyos válságok alakulhatnak ki. Valamilyen formában az egyiptomi eseményekhez is hozzájárult az alapvető mezőgazdasági termények drágulása.
Az optimistább szakemberek és az elemzők szerint is aggasztó a jelenleg kialakult helyzet. Globális szinten a gazdasági válságot most az élelmiszerválság követheti? Az élelmiszerárak emelkedése a buktatói mellett lehetőségeket is rejt. Különösen érvényes ez az olyan régiókra, mint Vajdaság. A megfelelő körülmények megteremtésével, az élelmiszer-termelés felvirágoztatásán keresztül tízezer számra lehetne munkahelyeket teremteni, amire egy jelentős gazdasági fellendülést lehetne alapozni. Azok a régiók viszont, melyek a jövőben is az „újgyarmatosítás” áldozatai lesznek, továbbra sem számíthatnak semmi jóra. Ezt kellene elkerülni.
"A megfelelő élelemhez való jog az alapvető emberi jogok közé tartozik. Minden embert megillet a rendszeres, állandó korlátozás nélküli hozzáférés, akár közvetlenül, akár anyagi ellenszolgáltatásért cserében, a mennyiségében és minőségében megfelelő és elégséges ételhez, amely illik a fogyasztó népcsoportjának kulturális hagyományaihoz, és amely hozzájárul a félelem nélküli élet fizikai, szellemi, egyéni és közös kiteljesedéséhez és méltóságához" – így határozta meg Jean Ziegler, az ENSZ egykori élelemjogi különmegbízottja az élelemhez való alapvető emberi jogot. |
