Ha a világ jeles gazdasági szakembereinek véleményeit elemezzük, kiderül, hogy mind többen vélik úgy, a globális gazdasági válság a végéhez közeledik. Az optimizmus leginkább arra épül, hogy a sok ezer milliárd dollárt, illetve eurót kitevő állami tőkeinjekciók és támogatások eredményeként már az előző év második felében megállt a világ vezető gazdaságaiban a társadalmi össztermék csökkenése. Beindult egy lassú, de még törékeny fellendülés. A konjunktúra lassú élénkülése azonban, ugyancsak az elemzők többségének véleménye szerint meglehetősen bizonytalan, ingoványos talajon áll. 2010-ben, sőt még 2011-ben sem várható, hogy a 2008–2009. évi visszaesést pótolni lehet. Ez azt jelenti, hogy 2012 előtt a fejlett gazdaságok teljesítménye átlagban nem fogja meghaladni a válság előtti szintet. A válság végére utal viszont az is, hogy a két számjegyű visszaesést követően kezd magához térni a nemzetközi kereskedelem. Ez mindenekelőtt a kisebb, de összességében mégis a világgazdasághoz több irányból kötött, gazdaságilag nyitott országokban, mint amilyen Szerbia, javíthatja a gazdasági fellendülés esélyeit. Az esélyekkel azonban tudni kell élni. Szerbia gazdasági gondjai ugyanis korántsem kizárólag a globális válságra vezethetőek vissza. Tömegpszichológiai szempontból talán az egyre gyakrabban tapasztalható optimizmus is segíti a válság meghaladását, „elűzését”. A tél sem attól múlik el, hogy a farsangolók „elriasztották”. Viszont sok, a téli időjárástól búskomorrá vált embert felvidíthatnak.
A pozitív gazdasági változások kétségtelenül érezhetőek. Ezt lényegében a tőzsdék folyamatosan élénkülő forgalma is tükrözi. 2009 második felében a világ vezető tőzsdéin 30-50 százalékos értékemelkedés következett be az év elején tapasztalt mélyponthoz képest. Összességében azonban világszinten a tőzsdei jegyzések értéke még mindig jóval a válság előtti szint alatt van. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a hozzáértők szerint a válságnak különböző és időben nem egyszerre jelentkező szakaszai vannak. Nem zárhatjuk ki, hogy azoknak lesz igazuk, akik a válság W alakzatban történő lecsengését jósolták. Ha nekik van igazuk, még csak most vagyunk az első ciklus felmenő ágában. Ha a foglalkoztatási adatokat és kilátásokat elemezzük, és az ebből eredő keresleti-kínálati összefüggéseket, valóban bekövetkezhet még egy leszálló ág! Az előrejelzések szerint ugyanis 2010-ben bontakozik ki teljes erővel a válság hatása a munkaerőpiacra. Ez abban nyilvánul meg, hogy még az enyhén növekvő GDP mellett is fokozódó munkanélküliséget, sok esetben a jövedelmek csökkenését és minden bizonnyal további polarizálódását hozza magával. A legtöbb ország terveiben, így a miénkben is, csak szerény gazdasági növekedés szerepel. Többnyire 1-2 százalékos GDP emelkedéssel számolnak. Tudni kell, hogy a közgazdaságban ismert tény, hogy a két százalék alatti növekedés nem növeli a munkaerő iránti keresletet. Azt a termelékenység növelésével, a belső tartalékok felhasználásával szokásos elérni. A foglalkoztatottság jelentős növekedésével tehát ebben az évben sajnos még nem lehet számolni.
Miközben tehát esetleg a világgazdaság egy törékeny, de irányzatában pozitív növekedési pályára állhat, a szociális feszültségek, nem utolsó sorban pedig a történelmi tapasztalatok alapján minden válsággal együtt járó ideológiai következmények csak az ezt követő években fognak teljes erővel kibontakozni. Ugyanakkor újabb pénzügyi buborékok kialakulására is felhívják sokan a figyelmet. Többen is azzal érvelnek, hogy a globális pénzügyi válságot elindító hatalmas buborék egy része még mindig nem pukkadt ki. Nem kevésbé lényeges, hogy a példátlan állami pénzteremtés és pénzkölcsönzés az Egyesült Államokban és az eurózóna országaiban máris egy újabb buborékot hozott létre. A borúlátók szerint csak idő kérdése, mikor jön egy újabb hideg zuhany.
A LECKE (JÓL) FEL VAN ADVA
Az optimistább elemzők szerint tehát világszinten túlléptünk a válság legsúlyosabb szakaszán. Most azonban az eddig is meglévő és lényegében ugyanolyan súlyos, de a válság miatt kevesebb publicitást élvező gondok törnek majd a felszínre. Ilyenek a demográfiai változások gazdasági-társadalmi következményei, a fenyegető energiahiány és az ennek nyomán feltehetően kialakuló energiaár-robbanás. Szerbia mindezek mellett még a túlméretezett közfogyasztással, a nyugdíjrendszer fenntarthatóságának képtelenségével, a versenyképesség alacsony szintjével, a tőkehiánnyal, a szerkezeti aránytalanságokkal kell hogy szembenézzen. A Nemzetközi Valutaalap szakemberei éppen távozóban vannak. Államvezetésünk képviselői próbálták megmagyarázni, hogy az, amit tesznek, összhangban van az eddigi megállapodásokkal. Főként a nyugdíjak és bérek befagyasztására, a költségvetési hiány felső határának megszabására és az állami adminisztráció leépítésére, megreformálására voltak kíváncsiak az alap képviselői. A gazdasági szakértők első elemzései ez alkalommal meglehetősen tartózkodóak. Kormányunk ezúttal talán még az eddigieknél is lezserebb hozzáállást mutatott az alap revíziója irányában. Ezt feltehetően arra alapozzák, hogy Szerbia jobb makrogazdasági mutatókat jegyzett, mint jó néhány hasonló helyzetben lévő ország. Az alap sem lép fel a jelenlegi helyzetben olyan szigorral, mint az egyébként jellemző. A neoliberális elvekről híres alap épp a napokban rukkolt elő olyan javaslatokkal, hogy valamilyen formában ellenőrizni és adóztatni kellene a nemzetközi tőkemozgásokat. Sokan nem hisznek a fülüknek ezzel kapcsolatban. A Nemzetközi Valutaalap évtizedekre visszamenően a tőke szabad áramlásába és a szabadpiac mindenhatóságába vetett hitet propagálta. Az idők és a körülmények azonban változnak.
Államunk a sikeres belgrádi megbeszélések után, használhatja a következő 350 millió eurót érő kölcsönrészt is, melyet a devizatartalékok erősítésére irányoztak elő. Szerbia egyébként a május 15-én kötött készenléti hitelre vonatkozó szerződés teljes összegének két részletét használta ki, 1,13 milliárd euró értékben. A megállapodások szerint kormányunk elkészíti reformtervezetét, melynek azt kell eredményeznie, hogy a nyugdíjakra kiválasztott pénzt, a bruttó társadalmi termelés 13-ról 10 százalékára csökkenjen. Amennyiben ezt nem teszik meg, elkerülhetetlenül nagyobb adóterheket kell bevezetni. Magának a megállapodásnak nagy gazdasági és politikai, ugyanakkor pszichológiai jelentősége is van egyben. Létrejötte pozitív jelzést küld az esetleges külföldi beruházóknak, hogy a szerbiai gazdasági légkör befektetőbarát. Önmagában azonban ez bizonyosan nem lesz elegendő, sőt a devizatartalékok erősödése sem. Ebben az évben kell eldőlnie annak, hogy országunk valóban képes-e mélyreható reformokat véghezvinni. Ha nem, hiába a törékeny lendület globális szinten, mi nem tudunk előrelépni.
