Szinte nem múlik el olyan nap, hogy valamelyik politikusunk ne nyilatkozná azt, hogy a nehezén már túl vagyunk, ami a recessziót, a gazdasági válságot illeti. Valóban szép dolog bíztatni a népet, hiszen a biztatás esetenként még mérhető gazdasági teljesítményt is képes produkálni. Az optimista ember ugyanis nem takarékoskodik, hanem vásárol, költekezik, aminek keresletélénkítő hatása mindenképpen jótékony lehet. A tőzsdekrachok, nagy tőzsdei ingadozások a valós gazdasági folyamatokon túl némileg a „hitre” is visszavezethetőek. Az emberek bizalma vagy annak hiánya ugyanis beépül a részvényárakba, és ingadozásokat eredményez. Ha viszont a valós helyzetet szemléljük, nyilvánvaló, hogy gazdaságunkban tovább sokasodnak a gondok. A szakemberek, közgazdászok és elemzők a most zajló folyamatokban a válság harmadik hullámát vélik azonosítani. Azt, a lényegében már az előző periódusban generált eseményeket emlegetik harmadik hullámként, ami legfőképpen a cégek és vállalatok likviditási problémáinak hatására vezethető vissza. A hazai cégeken ugyanis most ütközik ki erőteljesen a likviditás hiánya, a fizetésképtelenség, ami lényegében dominóelven működik. A jól gazdálkodó cégeket is elérte mára már ez a gond. Hiába ugyanis a jó menedzsment, a piacképes termék, ha a vevő nem fizet, vagy elég ha csak késedelemmel egyenlíti ki tartozását, az láncreakciót vált ki. A jól gazdálkodó cég sem tud időben fizetni, ha neki nem fizetnek. Előbb-utóbb már a jól gazdálkodó jelző sem lesz rá érvényes ezen okokból kifolyólag.
