A Muzslyai Rétek földműves-szövetkezet a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben Vajdaság legjobbjai közt volt. Több mint száz családnak biztosítottak megélhetést, de az egész falu fejlődését is támogatták. A nem túl jó minőségű 1350 hektárnyi muzslyai földet művelve - elsősorban a szövetkezeti tagok szorgalmának köszönve - példaképül szolgáltak. Azt, amit a muzslyaiak 30-40 évek keresztül építettek most a tönk szélére jutott. Ma szinte alig van vagyonuk. Földjük egy részét adósság címén elvették tőlük, de a maradék is zálogosítva van. A bírósági végrehajtások napjainkban is gyakoriak. A süllyedő hajót elhagyta az igazgató Halbveisz Károly, ami után hónapokig vezetés nélkül maradt a szövetkezet. Nemrég az Igazgató Bizottság Nagy Józsefet nevezte ki ügyvezető igazgatónak
A rendelkezésre álló dokumentációból kiderült, hogy magánszemélyeknek és vegyszereket forgalmazó vállalatoknak tartoznak több millió dinárral, akik aztán az adósság fejében eddig már 300 hektárnyi földet vettek el tőlük. Annak ellenére is, hogy a törvény tiltja a társadalmi vagyon bármilyen formájú eltulajdonítását. Ismerve a szerbiai privatizációs folyamatok buktatóit nem alaptalan az a feltételezés, hogy valaki(k) mesterkélt eladósítással, tehát tudatosan, juttatták magántulajdonba a társadalmi vagyont. A szövetkezetben ugyanis 2001-től gyakorlattá vált, hogy nagy mennyiségű növényvédőt, műtrágyát és egyéb újratermelési anyagot rendeltek meg, amit aztán a kiváltságos szövetkezeti tagok kaptak, de úgy, hogy később a szövetkezet iránti adósságukat nem törlesztették. Nem úgy a vegyszerek és egyéb anyagok monopolhelyzetben levő leszállítói (például a szabadkai Agrokom-Servis, a Delta M) akik aztán bírósági úton behajtották a kinnlevőségüket. Így maradt 300 hektár nélkül a muzslyai szövetkezet és ezért van zálogosítva még 1050 hektár (ebből 600 hektár az Árutartalékok iránt). Az is furcsa, hogy a kedvezményben részesült szövetkezeti tagok nem helybéliek voltak. Eddig egyetlen ilyen nevet közöltek: a lázárföldi (Lazarevo) Milan Kneževićét.
-Tovább tart a társadalmi tulajdont képező vagyonunk széthúzása. Az illetékes állami szervekhez való fordulásunknak (kezdve a bűnüldöző szervektől a Privatizációs Ügynökségig) eddig nem volt visszhangja. Alapos a gyanúja annak, hogy a vagyonunk elherdálása folyamán bűncselekményeket is elkövettek. A szövetkezet tönkre tétele óriási kárt okozott az egész falunak, hiszen annak idején a tagjaink nagy pénzeket fektettek a mezőgazdasági gépezetekbe, most viszont föld nélkül maradtak. Megpróbáljuk menteni a menthetőt, ami azonban az állami szervek ilyen hozzáállása mellett nem könnyű feladat, Ezért fordulunk most a közvéleményhez, mondja Nagy József.
Ljubiša Ostojin ügyvéd a társadalmi vagyon törvényellenes eltulajdonítására figyelmeztette az ügyészséget, a rendőrséget, a közvádlóságot – ennek ellenére ezek az eljárások nem álltak le. Ugyanakkor szerinte a legnagyobb talány az, hogy a szövetkezet miért nem fizettette meg a kinnlevőségeit.
Kovács Zoltán a muzslyai tanács tagja szerint az állam annak idején szinte ösztönözte a társadalmi vagyonnak a magkézbe való juttatását. A tanács támogatja a muzslyai szövetkezet talpra-állítására tett erőfeszítéseket, hiszen ez egyben a falu minden gazdájának a javát szolgálná.
