A Dun & Bradstreet Corporation (D&B) a világ egyik legnagyobb üzleti adatbázis szolgáltatója. Az 1841-ben, New York-ban alapított cég jelenleg 38 országban mintegy 11 ezer munkatársat foglalkoztat. Naponta több mint kétmillió ügyfelet szolgálnak ki üzleti információs termékekkel és szolgáltatásokkal. Székhelye a New Jersey államban található Short Hills-ben található. A New York-i tőzsdén bejegyzett cég. Egyedülálló üzleti információs rendszere és professzionális szolgáltatásai révén 166 éve segíti ügyfeleit, hogy több információval rendelkezzenek, magabiztosabban dönthessenek gazdasági kérdésekben.
Nemzetközi adatbázisában 240 országról gyűjtenek információt, 180 millió (!) céget dolgoznak fel, napi egymillió adat frissítésével. Szerbiát a D&B januárban a mérsékelt kockázatú országok közé sorolta, megjegyezve, hogy a 2010-ben végrehajtott reformok többnyire eredményesnek bizonyultak. A jelentésben szerepel, hogy a szerb GDP 2010 utolsó negyedévében az előző év azonos időszakához képest 1,8%-kal, a teljes 2010. évben pedig 1,5%-kal nőtt. A legnagyobb növekedést a szállítás és közlekedés, a pénzügyi szolgáltatások és az ipari termelés területén jegyzik. Ezzel szemben az építőipar, az idegenforgalom és vendéglátás, az állami szektor és az egyéb szolgáltatások teljesítménye némileg csökkent. Az országban tapasztalható pénzügyi fegyelem, a költségvetési hiány csökkenése elősegíti azt, hogy lassan visszatér a befektetők bizalma, ami hozzájárul az ország hitelképességének jobb megítéléséhez. A jelentésnek ez a része – a jelenlegi helyzetben és körülmények között – annyira jól hangzik, hogy akár a közelgő, választásokat megelőző időszakban propaganda célú beszédekben, írásokban is hivatkozni lehet majd rá. Természetesen annak az oldalnak, amelyik pozitívumként tudja ezt közzé tenni. Ugyanakkor van a jelentésben egy olyan rész is, melyet viszont feltehetőleg a jelenlegi ellenzék fog majd nagy előszeretettel ismételgetni, a hatalmi koalíciónak viszont egyáltalán nem válik dicsőségére. Sőt, nyilván nehéz lesz megmagyarázni, megindokolni, még akkor is, ha esetleg a dolognak csak a fele is igaz. A jelentésben az szerepel ugyanis, hogy az állam az adóbevételek 70 százalékát nem tudja behajtani, nem képes megfizettetni. A hazai kormánykörök állítólag hivatalosan nem kívánták kommentálni a jelentésben szereplő számadatokat, az viszont biztos, hogy az adókból eredő kötelezettségek jelentős hányadát nem lehet megfizettetni. Nem hivatalosan 60 százalékos megfizettetésről szivárogtattak ki híreket, olyan magyarázatot fűzve hozzá, hogy a szürkegazdaságban tevékenykedők, valamint csőd szélén álló vállalkozások esetében valóban nem lehet az adókat és járulékokat behajtani, e mellett gondok vannak a vagyonadó és a forgalmi adó esetenkénti behajtásával is. A jelentésben egyébként szerepel egy olyan adat is, hogy a szerbiai munkáltatók mindössze 17 százaléka fizeti ki rendszeresen a munkavállalók bérét, valamint a kötelező adókat és járulékokat foglalkoztatottanként.
A régiónkban a D&B rangsorolása és minősítése alapján a legkedvezőbb a gazdasági környezet Szlovéniában, majd Horvátország, Bulgária, Románia, Magyarország, Albánia, Macedónia és Görögország következik. Szerbia utolsó előtti, csak Bosznia-Hercegovinát előzi meg. Más ügynökségek, hitelminősítők, üzleti adatbázis szolgáltatók is hasonló rangsorolásokat publikáltak, az igazság tehát valóban így valahogy festhet. A politikusok között nagyon sokan vannak olyanok, akik egyáltalán nem tartják szerencsésnek, vagy jó megoldásnak, hogy Bosznia-Hercegovina egyáltalán létezik. Abból a szempontból viszont jó, hogy van, hogy így nem vagyunk sereghajtók a régióban. Sajnos ez a megállapítás nem csak a gazdasági rangsorolásra vonatkoztatható. Megyünk Európába?
Parton kívüli
A címben említett adóparadicsom megnevezés egyébként nem azokra az országokra használatos, amelyekben nincs adófizetési fegyelem, hanem azokra, amelyekben eleve alig kell adózni – de csak azoknak a cégeknek, amelyek ott vannak bejegyezve, ahol nem működnek. Az adóparadicsom az off-shore cégekhez köthető, illetve fordítva is igaz. Az off-shore egyébként angol kifejezés szó szerinti jelentése: parton túli, parton kívüli. Off-shore cégnek nevezzük azokat a cégeket, amelyeket olyan helyszínen jegyeztek be, ahol a helyi törvények lehetőséget adnak arra, hogy amennyiben az adott országban nem tevékenykednek, a külföldön végzett tevékenységükből származó jövedelmük adómentes legyen. Ennek fejében általában mindössze pár száz dolláros évi átalányadót kell fizetniük. A világon jelenleg mintegy ötven olyan helyszín létezik, mely adóparadicsomként komoly kedvezményeket kínál az off-shore cégek számára. Általában valamely szigetcsoporton, például a Brit Virgin-szigeteken, valamely szigetköztársaságban, mint a Naurui Köztársaság, vagy valamely kis országban – mint amilyen Panama – helyezkednek el. Adóparadicsomnak számítanak még a Bahamák, Barbados, a Kajmán-szigetek, Európában pedig Ciprus, Gibraltár, Madeira, Monaco stb. Az off-shore-nak van egy sajátos mellékzöngéje: adócsalás, pénzmosás.
A világválság kitörése óta már több ország vezetése is kinyilvánította szándékát, hogy felvegye a harcot és megpróbálja otthon tartani az elveszett milliárdokat. Egyre több helyen emelik fel szavukat a politikusok is a jelenség ellen. Az off-shore cégek azonban a válság időszakában talán még népszerűbbek, mivel a legális adóoptimalizálási lehetőség és a késleltetett adófizetési kötelezettség révén jelentős pénzmennyiség maradhat a vállalatoknál. A valóságban így megnőhet versenyképességük, illetve így tudják különböző hátrányaikat kompenzálni.
Az adóparadicsomok jövőjét nehéz megjósolni. A legtöbbjük egyelőre virágzik, tárt karokkal várja a „befektetőket”. Nem lehet világosan látni, hogy lesz-e valamiféle nemzetközi egyezmény a kérdést illetően. Szakértők szerint azonban az adóparadicsomok a saját fennmaradásuk érdekében – nem pedig mások érdekeit szem előtt tartva – hajlandók lesznek néhány új korlátozó szabály elfogadására. Az üzleti világ már csak ilyen. A közelmúltban elnökünk felszólította ugyan a hazai üzletembereket, hogy „hozzák haza” off-shore cégeiket és jó hazafiként itthon adózzanak. Akiket azonban eddig nem vezéreltek hazafias érdekek, azok továbbra is azt nézik majd, hogy miként tudnak maguknak többet megtartani. Ahhoz, hogy a Szerbiában munkálkodó, de külföldön bejegyzett cégek itthon is adózzanak, megfelelő törvényes előírásokra lenne szükség, valamint azok hatékony alkalmazására.
Mindenképpen hátrányos, hogy a szerbiai üzletemberek vagy off-shore cégeken keresztül kerülik el az adózást, vagy pedig egyszerűen nem fizetnek az írás elején említett „lehetőségekkel” élve. Ezek szerint ugyanis, aki élni tud a lehetőségekkel, annak Szerbia is adóparadicsom. Gondoljuk csak el, mennyivel több pénzt lehetne közhasznú dolgokra költeni, ha sikerülne ezt a két visszásságot kiküszöbölni!
