Kivárta a legutolsó pillanatot, és csak 2011. május 1-jén nyitotta meg Ausztria és Németország a munkaerő piacát a legújabb, de annyira újnak már mégsem nevezhető európai uniós tagállamok munkavállalói előtt. Mindkét ország – attól rettegve, hogy a kelet-európaiak elözönlik az ottani munkaerőpiacot – megvárta a lehetséges maximumot, a hét évet a nyitással. A 2004-ben történt EU bővítéskor több posztkommunista ország csatlakozott a szövetséghez, május 1-jétől ezen országok állampolgárai is szabadon munkát vállalhatnak az egész közösség területén. A szabad munkaerő-vándorlás, ami egyébként az unió egyik alapelve, nagymértékben befolyásol egész nemzetgazdaságokat.
A legtöbb pénzt a Németországban, Franciaországban, Olaszországban és Spanyolországban dolgozó vendégmunkások küldik haza, jelentős összegeket kiáramoltatva ezen országokból. Az Európai Unión belül Románia az első a hazautalások szempontjából. Közel kétmillió román állampolgár dolgozik a fejlettebb tagállamokban. A negyvenmilliós Lengyelországból mintegy 1,2 millióan vállaltak külföldön munkát. Az unión belül Olaszország helyzete specifikus, hiszen 1,3 millió olasz dolgozik más tagállamokban, ők azonban többnyire még a 60-as és 70-es évek kivándoroltjai, valamint az ő családtagjaik. Az utóbbi évtizedben nagymértékben nőtt az olyanok száma, akik Olaszországba mennek dolgozni. Egyes országokba jelentős pénzösszegek áramlanak be a vendégmunkások hazautalásai révén. Más országokban viszont jelentős pénzek áramlanak ki.
Nem meglepő, hogy Németország és Franciaország ilyen szempontból pénzkibocsátó ország, hiszen a bevándorlók száma milliós nagyságrendű, akik természetesen haza is küldenek az ott keresett pénzből. Eközben a fordítottja nem érvényes. Jelentős német vagy francia munkaerő-kibocsátásról nem beszélhetünk. Spanyolország esetében viszont csupán az utóbbi néhány évben haladta meg a munkaerő-import a korábban jelentős munkaerő-exportot.
Az új tagországok közül például Magyarország vagy Csehország rendre negatív mérleggel zárja az utóbbi éveket. Az ott élő külföldiek több pénzt küldenek ki, mint amennyit a külföldön dolgozók hazautalnak. Románia, Lengyelország, Portugália és Bulgária esetében viszont a hazautalások jelentős mértékben hozzájárulnak az ország gazdasági helyzetének megszilárdításához. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy első számú kiviteli cikk a munkaerő. A külföldön dolgozók hazautalásai nélkül Románia, vagy Lengyelország fizetési mérlege körülbelül 50 százalékkal nagyobb hiányt jegyezne. Elemzők egyenesen azt állítják, mindkét ország a hazautalások nélkül már a csőd szélére jutott volna.
Szerbiának is jelentős bevételi forrás
Nyilván Szerbia is a mostaninál sokkal nagyobb gazdasági nehézségekkel lenne kénytelen szembenézni, ha nem lennének külföldön dolgozó honfitársaink. A Szerb Nemzeti Bank adatai alapján a mögöttünk hagyott 2010. évben a külföldön dolgozó vendégmunkások 3,1 milliárd eurót küldtek haza családjuknak, rokonaiknak, ismerőseiknek. Rekordról nem beszélhetünk, hiszen az összeg mintegy 100 millióval elmarad attól, amit „hivatalosan” 2009-ben hazaküldtek, és ami az eddigi rekordnak számít. Az összeg jelentősnek mondható, főképpen, ha figyelembe vesszük, hogy arányaiban is mekkora pénzről van szó. Szintén a Szerb Nemzeti Bank statisztikái alapján az elmúlt tízéves periódusban összesen 27,6 milliót tett ki az a „tőkeinjekció”, amit rogyadozó pénzügyi rendszerünk megkapott, és aminek közvetett előnyeit nem csak azok élvezhették, akik személyre szólóan kapták a pénzt.
Összehasonlításképpen, hogy mekkora tétel a 3,1 milliárd euró, el lehet mondani, hogy Szerbiában, a tavalyi évben az összkivitel értéke 7,4 milliárd eurót tett ki. Valószínű, hogy ebben az évben is körülbelül ekkora összeget, mintegy 3 milliárdot küldenek haza a „gásztárbájterok”, ami több mint a duplája annak az 1,5 milliárd eurónak, amennyit előreláthatólag az idei évi költségvetési hiány tesz majd ki.
A tény, hogy a hazai fizetőeszköz megtartotta viszonylagos stabilitását, nagymértékben a hazautalásoknak köszönhető, és csak részben a jegybank és a kormány hatékony intézkedéseinek, illetve a külföldi hitelfelvételeknek. A válság idején igénybe vett és felhasznált kölcsönök, a Nemzetközi Valutaalap és az egyéb nemzetközi szervezetek hitelei, valamint a jelentős adományok sem lettek volna elegendőek, ha Szerbia nem kapna más forrásokon keresztül folyamatosan kemény valutában „beöntést”. Fizetőeszközünk jobban elértéktelenedett volna, gazdaságunk pedig még a mostaninál is jobban padlóra került volna, ha nem lennének a vendégmunkásaink által befolyó pénzek. Figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy a világválság azokat az országokat is sújtja, melyekben a hazai vendégmunkások dolgoznak. Így arra lehetett volna számítani, hogy az ő bevételeik csökkenésével a hazautalások is csökkennek. Más országok esetében ez többnyire meg is történt, Szerbia esetében nem ez a helyzet.
Mielőtt azonban teljes mértékben a hazafiassággal, családszeretettel és segítőkészséggel magyaráznánk a jelenséget, más szempontokat is figyelembe kell venni. Elsősorban azt, hogy amennyiben hazai bankokban helyezik el megtakarított pénzüket, magasabb kamatokat érhetnek el, mint azon országokban, ahol dolgoznak. Közismert, hogy nálunk drágábbak a banki hitelek, mint az európai országokban, ugyanakkor lekötött pénzekre is – főleg az előbbi okból kifolyólag – a bankok magasabb kamatot tudnak fizetni, mint másutt. A jelentős hazautalásoknak tehát kétségkívül vannak olyan okai is, hogy azért küldenek többet haza, mert az itthoniaknak nagyobb szüksége van rá. De azért is, mert itthon jobban megéri takarékoskodni.
Nyilván a külföldön megkeresett pénzeket a tulajdonosok hajlandóak lennének vállalkozásokba is befektetni, amennyiben olyan légkört tapasztalnának, hogy úgy éreznék, a jövőben itthon is lehet majd biztonsággal boldogulni. Ez ebben a pillanatban sajnos elég távolinak tűnik, a jövőben azonban ilyen irányban is gondolkodni kellene a mindenkori hatalomnak. Egyébként a Világbank és más nemzetközi szervezetek és intézmények becslései szerint még a nemzeti bank adataiban szereplő összegeknél is több folyik be az országba. Nyilván mindenképpen igaz lehet ez, hiszen a valódi összeg csak több lehet ennél az említett 3,1 milliárd eurónál, a pénz ugyanis nem hivatalos forrásokon keresztül is inkább befelé, mint kifelé áramlik most. Vendégmunkásaink és azok hozzátartozói kétségkívül hazahoznak bizonyos összegeket pl. zsebben, vagy más olyan módon, ami kimarad a jegybank nyilvántartásából. Az állami értékpapírok kibocsátása mellett a húsvétra hazahozott, vagy hazaküldött kemény valuta kínálati oldalon történt megjelenése is hozzájárult ahhoz, hogy dinárunk erősödni kezdett.
