Már régen elkezdődött a lényegében még mindig tartó gazdasági világválság, amikor egy nem túl tájékozott, de éles logikával rendelkező ismerősöm, aki először tőlem hallott róla, azonnal meg is jegyezte: miféle válság, ezt megint csak kitalálták, azért, hogy a „kisemberek” kárára a gazdagok még jobban teletömjék a zsebüket.
Három éve mondta, most pedig megjelent egy olyan érdekes kimutatás, miszerint azoknak az embereknek a vagyona, akik a válság kitörése előtt több mint egymillió dollárral rendelkeztek, a válság kezdete óta nem csökkent, hanem nőtt. Nyilván túlságosan leegyszerűsített, demagóg megállapítás ez alapján kijelenteni, hogy ezek szerint a gazdagok még jobban meggazdagodtak a szegények kárára, hiszen a kérdés ennél sokkal bonyolultabb, mégis érdekes egybeesés. A válság ugyanis bonyolult módon fejtette ki sokrétű hatását. Dollármilliárdok váltak semmivé a hirtelen elértéktelenedő részvények nyomán, az ingatlanbuborék kipukkanása szintén milliárdokat tüntetett el, ugyanakkor milliárdokat pumpáltak a rendszerbe, úgymond mentőövként a fuldokló gazdaságnak. A végeredmény pedig végül mégiscsak az lett, amit „tájékozatlan” ismerősöm jósolt. A szegények ráfizettek, a gazdagok még gazdagabbak lettek. A pénz, a tőzsde, a kapitalizmus világa úgy tűnik, már csak ilyen.
VISSZA A KÖZÉPKORBA
Sokan emlegetik egyedüli lehetséges megoldásként az aranyfedezethez való visszatérést. Az emberiség történelmének kezdetén a cserekereskedelem dívott. Ennek azonban volt egy jelentős hátránya. Amikor két fél találkozott, és az egyiknek szüksége lett volna a másik birtokában lévő, és cserére felkínált javakra, ugyanakkor a másiknak nem biztos, hogy pont arra volt szüksége, amit az előző cserébe fel tudott kínálni. Ezért már a kezdetekben is használtak univerzális közvetítőket, a kagylópénzt, halpikkelyeket, gyöngyöket, és egyéb, gyakran önmagában értéktelen, leginkább haszontalan, de az adott kisközösség által elfogadott közvetítő eszközt. Az arany a természetben is előfordul tiszta elemi állapotában. Annak köszönhetően, hogy nem korrodálódik, hogy kis mennyiségben is nagy értéket képvisel, valamint, hogy könnyen osztható, régóta fizetőeszközként használatos. A pénz mostani formájának kialakulása is az aranyhoz vezethető vissza. A középkorban, helyben az arany töltötte be a pénz értékmérő és forgalmi eszköz szerepét, viszont az akkori közbiztonsági állapotok miatt az utazók nem szívesen vitték mindig magukkal. Átadták hát egy erre szakosodott nemesembernek, aki papírbizonylattal igazolta, hogy megőrzésre átvette, majd pedig az út végeztével visszaváltotta. Rájöttek azonban, hogy a letéti bizonylatokat macerás folyton oda-vissza váltogatni, így később elfogadták egymástól arany fejében a bizonylatot is. Az ezen az elven működő, aranystandard alapú pénzrendszer egészen a múlt század közepéig fennmaradt.
MEGVAN AZ ARANYFEDEZET?
Vajon az aranyfedezethez való visszatérés valóban megoldaná a gazdasági gondokat? Ez nyilván csak utópia. Bizonyos becslések szerint az emberiség a történelem előtti kortól napjainkig mindössze annyi aranyat termelt ki, amennyi együttesen csupán egy kb. 27 méter átmérőjű gömböt töltene meg. Az arany kitermelése folyamatos ugyan, mégsem lehet annyit felhalmozni, hogy a világon forgalomba lévő összes pénznek meglegyen az aranyfedezete. A megtermelt és felhalmozott javak nagy mennyiségét aranyfedezettel csak akkor lehetne lefedni, ha a sárga nemesfém ára a mostani magas szinthez képest is az egekbe emelkedne. Persze, meg kell különböztetni a befektetési aranyat az arany ékszertől. A bizonytalan gazdasági helyzet miatt a világon megnőtt a kereslet a befektetési arany, mint biztos menedék iránt. Amennyiben azonban a befektető fizikailag nem birtokolja, csak jegyzi a befektetési aranyat, nyilvánvalóvá válik, hogy olyan aranyra jegyeznek árat, amelyről mindenki tudja, hogy ilyen mennyiségben már nem is létezik. Illetve létezik, csak nem kézzel fogható. A világtengerekben ugyanis rendkívül ritka eloszlásban, oldott állapotban mintegy 1 trillió tonna arany található, melynek kinyerésére ma alkalmas és kifizetődő technológia nem létezik. Az óceánok vizében tehát ott van az arany, csak nem nyerhető ki gazdaságosan. Lehet, hogy a jövőben a befektetési arany jegyzett tulajdonosai arról kapnak egy elismerést, hogy néhány milliárd köbméter tengervíz tulajdonosai, az aranyuk meg ott van a vízben. Komolytalanul hangzik ugye? Pedig lassan oda jutunk, hogy a Földön az elértéktelenedő és folyamatosan nyomtatott pénzekből, és tengervízből lesz a legtöbb. Ez a két dolog lesz már csak képes a forgalmi eszköz szerepét betölteni, míg ezek is nem inflálódnak. Mert előbb-utóbb az összes pénz inflálódik, ez a történelmi tapasztalat. Bizonyos becslések szerint, de nyilvánvalóan a mozgások alapján is, a világ pénzügyi rendszerében most is sokszorta több pénz van, mint amennyi fogyasztási javat be lehet azonosítani. A különbséget, a fennmaradó részt tehát nem lehet a reálgazdaságban elkölteni. A piac törvényei viszont oda hatnak, hogy az áru és a pénz mennyiségét, illetve azok értékét kiegyenlítsék. Ezért van most mindenütt infláció. A történelem eddig mindig azt igazolta, hogy ha a forgalomban lévő pénzmennyiség meghaladja a megvásárolható termékek mennyiségét, annak hiperinfláció, drasztikus áremelkedés, és a pénz vásárlóerejének csökkenése a következménye. Mi itt Szerbiában a kilencvenes évek tapasztalataiból nagyon jól tudjuk, mit jelent, ha annyi a pénz, mint a tenger, hiszen akkor voltunk a legszegényebbek, amikor mindenki milliárdos volt.
