Az elmúlt csütörtökön majdnem bekövetkezett az, aminek veszélyére többször is többen figyelmeztettek. Az összeomlás fenyegető réme már jó ideje ott lebeg az egész világgazdaság fölött, és nyilván továbbra sem lehet pontosan előrelátni, mi fog történni. Az összeomlás hangulata azonban egyértelműen és nagyon is ott van a mindennapok levegőjében.
Érdekes, és lehet, hogy csupán véletlen egybeesés, hogy a nagy 1929-es válság is csütörtökön vette kezdetét a tőzsdéken, ezért is maradt fenn a „fekete csütörtök” elnevezés a nagy összeomlás kezdetének megjelölésére. A csütörtök egyébként olyan napja lehetne a hétnek, mint a többi. Mégis övezi valamiféle misztikum, megvan a „diszkrét bája”. A kereszténységben például nagycsütörtök a húsvétot megelőző csütörtöki nap, a hagyományos hit szerint az utolsó vacsora napja. A „csütörtököt mondani” szólás egyébként csak a magyar nyelvterületen ismert, mivel állítólag a csettet vet, csöttöt mond kifejezés módosulása, ami eredetileg a fegyver elsülésének hangutánzó szavaiból lett magyarra kifordítva, és kudarcot jelent. A hindu vallás szerint a csütörtök a guru napja. A pogány Thor istenben hívők szerint is sorsdöntő mindig a csütörtök, melynek germán és angol elnevezésébe még az istenség neve is belefoglaltatik. Biztos csupán véletlen egybeesés, hogy az Egyesült Államokban a hálaadás napja is mindig csütörtökre tevődik. A hitvilágban, az irodalomban, a misztikában gyakran felbukkan tehát a csütörtök, mint sorsdöntő nap. Douglas Adams világhírű: Galaxis útikalauz stopposoknak című regényében a főszereplő megjegyzi, hogy a csütörtök sosem volt az ő napja, majd néhány perc múlva elpusztul a Föld. A XXI. század embere azonban többnyire már nem babonás, egyébként pedig voltak már a történelem során olyan próbálkozások is, hogy ötnaposra változtatták a hetet, ami azonban később kudarcot vallott. Mindenesetre ne lepődjünk meg a jövőben, ha valamelyik ország parlamentje, vagy uralkodója úgy dönt, hogy a szerda után péntek következik, a csütörtök pedig elmarad. A helyzet pedig annyira összetett és bonyolult, hogy aggodalommal kell tekintenünk minden következő csütörtöki napra, hiszen nagyon úgy fest, az egész világgazdaság hamarosan csütörtököt mondhat. Vannak azonban olyan vélemények is, hogy lényegében a jelenleg fennálló világgazdasági rend már kudarcot vallott, tehát csütörtököt mondott. Amiben most élünk, az pedig a haláltusája, az agóniája. Hogy mi fog következni, az viszont teljesen kiszámíthatatlan.
DOMINÓEFFEKTUS
Vajon miért is omlik össze menetrendszerűen időről időre a piacgazdaság? A nagy válságokat mindig egyféle általánosan eluralkodó pesszimizmus, majd pánikhangulat előzi meg. Már valóban nincs a hétnek olyan napja, amikor a világon valahol ne vonulnának elégedetlen tömegek az utcára. Gyakran már oda sem figyelünk rá. Egy részét az elégedetlen tömegek megmozdulásainak pedig még a média is esetenként tudatosan elhallgatja, illetve csekély jelentőségű eseményként kezelik. Pedig forrong az egész földkerekség.
A legtöbb közgazdász a gazdasági élet jelentős megrázkódtatásait, az egyensúly nagyarányú megbomlásával magyarázza, amikor az egyes termékek hiánya, vagy többlete felborítja a csak hosszú idő átlagában felfedezhető, és folyamatosan jobbra-balra billenő érzékeny piaci egyensúlyt. A dominóeffektus pedig már pszichológiai tényezőkre vezethető vissza. Amikor a pánikhangulat eluralkodni látszik, az emberek tömeges egyirányú viselkedése, például a részvényeladás, vagy a tőkekivonás elképesztő méreteket ölt, aminek komoly következményei vannak. A dominóeffektus érvényesült csütörtökön, amikor a most divatos szóhasználattal élve beszakadtak a tőzsdék, végigsöpört a pánikhullám az egész világon. Az amerikai tőzsde úgy omlott össze percek alatt, mint legutóbb, a mára már szintén legendás Lehman Brothers csődjekor, 2008-ban. Ahogyan máskor, úgy most sem maradt azonban a pánik az amerikai kontinensen. Pénteken már rengtek az európai és ázsiai tőzsdék is.
A tőzsdék zuhanása, az úgynevezett befektetői pánik azt jelenti, hogy azok, akik eddig részvényekbe fektették pénzüket, hirtelen tömegesen úgy döntenek, kiveszik tőkéjüket a befektetéseikből, mert azt gondolják, az elkövetkező időszakban a tőzsdén, mint a gazdasági folyamatokra legérzékenyebben reagáló és emiatt igen kockázatos piacon, nem lesz biztonságban. A pénzt most leginkább készpénzbe vagy befektetői aranyba menekítik, hogy átvészeljék a közelgő vihart. A kínálat-kereslet törvénye alapján pedig a nagy kínálat, alacsony kereslet következtében a részvényárak hirtelen zuhannak. Ez okozza a világot bejáró pánikhangulatot.
A CÉL NÉLKÜLI ŐGYELGÉS
A hatékony piac elmélete több megközelítési módot ismer annak tanulmányozására, hogy milyen irányúak az ármozgások a szervezett piacokon, azaz a tőzsdéken. Ismert az úgynevezett cél nélküli őgyelgés elmélete, mely szerint a részvényárfolyamok ingadozása grafikonra kivetítve arra hasonlít, mintha folyamatosan fej vagy írást játszanánk egy pénzérmével, és lerajzolnánk azt. Sokan felhorkannak ennek hallatán, pedig a világ vezető részvényeinek értéke grafikonon ábrázolva hosszú távon a cél nélküli őgyelgés formáját ölti. A magyarázatot pedig a modern kori közgazdaságtan egyik legmélyebb teóriája, a hatékony piac elmélete adja meg. A hatékony piac elmélete szerint az áraknak egy olyan jól működő spekulációs piacon, mint a tőzsde, véletlenszerűen kell mozogniuk. A hatékony piac elmélete szerint minden információ és bármely előre megjósolható gazdaságpolitikai döntés már eleve beépült az árakba, így lényegében máris hatástalan. Az előre nem látható, meglepetésszerűen bekövetkező események tudják befolyásolni a kibocsátást, a foglalkoztatottságot, melyek aztán döntően hatnak az árak aktuális alakulására. Amikor gondok jelentkeztek, az államok és a jegybankok pénzt pumpáltak a gazdaságba, amivel sikerült a következményeket tompítani ugyan, de tartósan növekedési pályán csak akkor lehet egy gazdaság, ha megvan benne a növekedési potenciál. Ennek hiányában a piac törvényei ellenkező irányban kezdenek ismét hatni, viszont a felhalmozott adósságot is törleszteni kell valakinek. Az adósságok leépítésére az lenne a megoldás, hogy fegyelmezett költségvetési gazdálkodás mellett, folyamatos és stabil gazdasági növekedéssel az államok kinövik azt. A jelenlegi helyzetben azonban úgy tűnik, ehhez nem lesz meg a növekedés. Ha tovább folytatják az eladósodást, elveszítik a gazdaságot finanszírozó befektetők bizalmát. Ezért az utóbbi időben a befektetők aranyba és a svájci frankba menekítik a pénzüket. Ezzel viszont azok árát repítik az egekbe, lényegében egy újabb „lufit” fújva. A következő pukkanásra nyilván nem kell sokáig várni…
