Ahogy zárulnak a szerbiai kiviteli folyosók, azzal párhuzamosan nyílik a lehetőség a szomszédos országok számára. A koszovói kormánynak a szerbiai termékekre kirótt embargója a horvát, a macedón és a montenegrói cégeknek kedvez. A kár hatalmas, figyelmeztetnek a szerbiai szakemberek, ugyanis eddig, a koszovói üzletekben minden második termék Szerbiából származott. Tavaly, Szerbia 395 millió dollár értékű árucsere-forgalmat valósított meg Koszovóval. Pontosabban, 395 millió dollár értékben szállított termékeket, és mindössze 4 millió dollár értékében importált. Az idei év első feléig szinte akadálytalanul zajlott a kereskedelem, az árucsere-forgalom elérte a 200 millió dollárt. Ha a politika nem szól közbe, és nem vetnek gátat a szerbiai termékek behozatalának, az év végéig akár 400 millió dollárt is profitálhatott volna az ország.
Lélektani hatása is lesz a dolognak, mondják a szakemberek. A szerbiai áru évtizedek óta kisebb-nagyobb megszakításokkal jelen van a koszovói piacon, az ottaniak megszokták már ezeket a termékeket. A Jaffa és a Plazma keksz nélkülözhetetlen minden családban, akárcsak a Smoki. Ha ezek nem lesznek kaphatók, egy idő múlva a koszovói lakosság más országok csemegéit vásárolja majd, és azután már a visszatérés sokkalta nehezebb lesz.
A Szerb Gazadsági Kamara illetékesei már számolgatnak. Kimutatást készítettek, hogy a magyarkanizsai Potisje, a milanovaci Takovo Swisslion, továbbá a Henkel Merima, a Holcim építőanyaggyár lesznek a legnagyobb vesztes kiszállító cégek. A koszovói alapanyagokból termelő vállalatok, mint a šabaci Farmakon és a Rudnap is hasonló sorsra jut.
A požarevaci Bambi édességipari vállalat napi vesztesége 10 000 euróban mérhető, éves szinten pedig, könnyű kiszámolni, a végösszeg elérheti a hárommillió eurót is. Hasonló sors vár több száz szerbiai cégre, amelyek üzletelését megviseli a koszovói embargó. Ekkora kereskedelmi zárlatot, az egészséges gazdasággal bíró országok is megéreznének, nem csupán a világválsággal is sújtott szerbiai termelés. Ha mihamarabb nem rendeződik a kérdés, megismétlődhet, amit már egyszer átélt az ország, mégpedig a nehezen felejthető kilencvenes évek. A folytonosság megszakítása, és ekkora törések után, ha visszaáll a kereskedelem, a régi színvonal elérése aligha lesz lehetséges, figyelmeztetnek a gazdasági elemzők.
