Európában többen dolgoznak, mint bármikor korábban, ugyanakkor hiányzik a szakképzett munkaerő, ezért a szakértők fordulatra számítanak. Már csak az a kérdés, hogy több embernek kellene kevesebbet dolgoznia, vagy kevesebbnek többet.
A kontinens leggazdagabb országainak némelyikét az foglalkoztatja, hogyan lehetne több munkára ösztönözni az embereket. A német, a holland vagy az osztrák kormány és gazdasági szakértők kedvezményekkel és rugalmas munkaidő bevezetésével igyekeznek vonzóbbá tenni a túlórázást, miközben a foglalkoztatottak egyre nagyobb hányada szeretne kevesebbet dolgozni. Csökkenőben az átlagos heti munkaidő, mind többen dolgoznak csak fél munkaidőben, a szakszervezetek a 38,5–40 órás munkahét megszüntetését követelik. Az EU-ban a foglalkoztatás majdnem 75 százalékos, a leggazdagabb tagállamok rekordszintű foglalkoztatást jegyeznek azzal, hogy egyre több nő kerül állásba.
A mostani munkaerőpiaci helyzet legfőbb oka az, hogy egyre többen vannak azok, akik nem vállalnak teljes munkaidőt, a legfejlettebb európai országokban a foglalkoztatottak egyharmada részmunkaidős. A magas foglalkoztatási arány nem azt jelenti, hogy többet dolgoznak: Németországban pl. 2022-ben átlagban 1350 órát dolgoztak, legkevesebbet az OECD-országok közül.
Nagy gondot jelent, hogy rengeteg a betöltetlen részmunkaidős állás is, például nincs, aki napi néhány órán át gondoskodjon a gyerekekről, és ez a hiány egyre kifejezettebb. A munkáltatóknak nagy kihívás, hogy mind több alkalmazott szeretne rövidebb munkaidőben dolgozni. Hollandiában terjed a „másfél fizetéses” gyakorlat, ami azt jelenti, hogy a család egyik tagja teljes munkaidőt vállal, a másik pedig csak felet. A munkaadók és a kormányok törekvése ennek éppen az ellenkezője, minél több munkaórát szeretnének kicsikarni. A Németországi Baden–Württenberg tartomány például magyarázatot, indoklást követel a 75 százalékon aluli munkaidővel dolgozó tanítóktól. A mintegy 115.000 tanítóból 4000 dolgozik nem egész háromnegyedes teljesítménnyel.
Nyitókép: MTI
