Ami korunk emberének talán normálisnak, kulturáltnak tűnhet, bizonyos szempontból eszement dolognak tekinthető. Például azok a dolgok, hogy pár dekányi élelmet, egy-két kortynyi italt műanyag csomagolásban esetenként a világ távoli pontjaira szállítgatunk, hogy ott aztán pár másodperc alatt valaki elfogyasztja, a csomagolás pedig kikerül a természetbe, szennyezve környezetünket. Nem kell szakavatott elemzőnek lenni, hiszen ha tudjuk, hogy ezeket a dolgokat százmilliós, milliárdos nagyságrendben műveli fajunk, az hosszú távon fenntarthatatlan. A modern kori gazdasági rend, korunk kapitalizmusa azonban egyelőre még mindig ezt diktálja. Pedig, ahogyan a békebeli dalban is énekelik: okosabban kéne élni. Ha már divatossá váltak az okossal kezdődő szóösszetételek, talán nem is hangzik olyan meredeken, ha azt mondjuk, az okos kapitalizmusnak kellene felváltania a mostani „buta” létformát. A modern kori megreformált kapitalizmusnak egyidejűleg kellene egyfajta globális gazdasági és egyben kulturális rendszerként működnie. A saját bőrünkön érezzük a klímaváltozást, a különféle természeti katasztrófák pedig arra is rámutatnak, ideje felfogni, hogy a gazdasági növekedés határa a környezeti erőforrások szűkösségében keresendő. A gazdasági irányítás elsődleges szempontja ilyen nézőpontból nem lehet más – a kisvállalkozói szinttől egészen a nemzeti és nemzetek feletti gazdaságpolitikákig –, mint a bolygó és a rajta egzisztáló társadalmak egészségének megőrzése. Okos cégekre és okos nemzetállamokra, azok élén olyan sokoldalú szemlélettel megáldott vezetőkre van szükség, akik döntéseik meghozatala során figyelembe veszik a tényt, hogy egy érzékeny egyensúlyon alapuló rendszer részei vagyunk mindannyian.
Nehezen elképzelhető
Ha látjuk, mi történik a világban, nehezen elképzelhető, de talán nem lehetetlen egy újfajta szemléletmód globális elterjedése. Azt történelmi tények bizonyítják, hogy az emberek belátására apellálva nehezen lehet dolgokat keresztülvinni. Pedig ha nem a rövid távon történő profit maximalizálás lenne az alapvető cél, valami megváltozhatna. A hosszú távú fenntarthatóság és közösségi érdekek ugyanis nem mellékes szempontot jelentenek. Bizonyos nézőpontból ez utópiának is tűnhet, de az valószínűsíthető, hogy a mostanitól eltérő, merőben másmilyen lesz a jövő kapitalizmusa. Az újkori szemlélet már megfigyelhetően eltér a neoliberális és a keynesiánus gondolkodókétól is. A gazdaságra, mint egyfajta hálózatra, más nézőpontból valamiféle élő, folyamatosan változó szerkezetként tekinthetünk. Ennek a szervezetnek az egyre gyorsuló keringését ma már az internet és az ott kialakuló közösségi médiaplatformok javítják.
Korunk eszközei forradalmasították az emberek közötti kommunikációt. Az információ kis túlzással jóformán fénysebességgel terjed. A mai modernkori kapitalizmusban azonban megfigyelhető, hogy az információ, és nem mellesleg a pénz keringése időnként kórossá válhat. A hiedelmekkel és várakozásokkal ellentétben ugyanis ez a folyamat nem a tökéletesebb verseny felé mozdította el a piacokat. A rendszer belső ellentmondásából eredően, éppen a dereguláció révén önmaga serkentette azoknak a pénzügyi központoknak a kialakulását, melyek a profitot és a megtakarításokat is gyorsan elszívják a periferikus szereplőktől. Így alakult ki egy olyan változata a kapitalizmusnak, amikor a hatalmas szereplők már túl nagyok ahhoz, hogy a piaci körülmények között esetenként természetesnek számító bukásuk, tönkremenésük megengedhető legyen. Éppen ezért, ha kell, mesterségesen is életben tartják őket. Jó példák erre a hatalmas pénzügyi intézmények, de a szintén gigantikus gépkocsigyártók esetében, és más ágazatokban is hasonló a helyzet.
A kicsik nem számítanak?
A világpiac csak bizonyos nézőpontból és egyes szegmenseiben tekinthető szabadpiacnak. Korunk gazdasági „dinoszauruszai” uralják a bolygót. Nyilván így is lesz még egy ideig, de az is borítékolható, hogy végül majd a dinoszauruszok kihalnak. Az egészséges keringés visszaállítása utópisztikus gondolat ma már, de ijesztő lehet abba is belegondolni, hogy teljesen kizárjuk a piaci törvények hatásait és valami mesterséges rendszert hozunk létre. A kommunista diktatúrák korábbi gyakorlatából tudjuk, hogy ez milyen veszélyeket rejt. A kapitalizmust azonban mindenképpen meg kell reformálni, mert az események nap mint nap megmutatják, hogy milyen veszélyeket rejt magában. A környezetünk nem terhelhető korlátlanul és büntetlenül, az biztos. A természeti erőforrások szűkösségét figyelembe vevő gazdasági tervezésre lenne szükség, ami nem azonosítható a szocialista és kommunista országok egykori gyakorlatából ismert tervgazdasággal. Ha mi nem tudunk okosabban élni, talán a mesterséges intelligencia térhódítása hozzásegít bennünket, hogy élhető legyen a jövő.
Nyitókép: Pixabay
