Amikor 25 évvel ezelőtt bevezették az Európai Unió közös valutáját a nemzetközi pénzügyi rendszerbe, már sejteni lehetett, hogy kihívást jelent majd a hegemón dollár számára. Egyesek már azzal is kacérkodtak, hogy az euró idővel letaszíthatja trónjáról a dollárt. Valery Giscard d’Estaing francia pénzügyminiszterként már a hatvanas években Washington „rendkívül kiváltságos” valutapiaci uralma miatt fejtette ki aggodalmait. Franciaország nem véletlenül vált a dollár ellensúlyának szánt erős közös pénz, az euró legfőbb szorgalmazójává. A bevezetés mögött nemcsak egy hatásos integrációs egységszimbólum és az Európai Monetáris Unió megteremtésének célja húzódott meg, hanem geopolitikai megfontolás is. Az egységes valuta azonban negyedszázad alatt sem tudott egyötödnél magasabb szintre emelkedni a nemzetközi elszámolásban. Lényegében a mai napig regionális pénznem maradt. Brüsszelben ma is vannak olyan hangok, amelyek elégedetlenek az euró EU-n kívüli korlátozott nemzetközi szerepével, és többet szeretnének. Ugyanakkor az egyötödöt megközelítő részarány lényegében megfelel az eurózóna 15 százalékos „súlyának” a globális GDP-ben. Azonban az euró így is a második legfontosabb pénznem maradt a dollár árnyékában.
Vannak azonban olyan elemzések, melyek azt prognosztizálják, hogy az amerikai dollár és az euró versengéséből távlatilag az egységes európai pénz kerülhet ki győztesként. Egyelőre a trendek most nem erre utalnak, de a dolgok gyorsan meg is tudnak fordulni.
Pekingi kacsa?
Kína agresszív merkantilista, méretes exporttöbbletet eredményező kereskedelempolitikája sikeres volt az utóbbi évtizedekben. A jüan versenybe szállása globális szinten nem minősíthető „hírlapi kacsának”. Annál is inkább, mert Peking részéről a nemzeti valuta világsúlyának jelentős növelése komolyabb geopolitikai érdeknek számít, mint Brüsszel számára az euró globális szerepének fokozása.
Kína szempontjából az áhított többpólusú világrend elválaszthatatlan velejárója a dollár háttérbe szorítása. Az valóban igaz, hogy a jüan az ország világgazdasági súlyával nem tölt be egyelőre arányosan fontos szerepet. Washington pedig szemmel láthatóan gyakran veti be valutáját geopolitikai fegyverként vetélytársaival szemben.
A formálódó hárompólusú, mondjuk úgy, tripoláris világrendben a dollár, euró, jüan hármas versengése várható. Az euró esetében már az is siker lenne, ha hosszú távon nagyjából a jelenlegi szinten, a világ második legfontosabb valutájaként tudna megmaradni. Nem minden ország helyzete egyforma. Ezt a modern pénzelmélet tanulmányozása és alkalmazása esetén is mindig szem előtt kell tartani. Az USA pl. azért engedhet meg magának nagyobb eladósodást, deficitet, mert kiváltságos helyzetben van, fizetőeszköze, a dollár ugyanis világpénz.
Szennyezik a pénzügyeket
Mára már nemcsak a természetes élőhelyeket, a vizet és a levegőt szennyezte be az emberi tevékenység, hanem a világ pénzügyeit, azon keresztül pedig az egész globális gazdaságot is. Ahogyan azonban a természet, úgy a szabadpiac is visszaüt. Ezt időnként a saját zsebünkön tapasztalhatjuk. Ahogyan az éghajlatváltozás cunamikat, viharokat, árvizeket, száraz időszakokat eredményez, úgy a túlfűtött gazdaság, a kétes befektetések, a burjánzó hitelezés pénzügyi viharokat eredményezhet. A gazdaságban eddig sem volt ismeretlen a ciklikusan visszatérő válság. Jellemzően eddig is rendszeresen krízisbe és recesszióba csaptak át a növekedési periódusok. Hullámzás, ciklikus mozgás figyelhető meg, akárcsak a természetben.
Elemzők időnként az inflációban felfele mutató kockázatokat, a GDP-növekedésben pedig lefele mutató kockázatokat látnak. Egyfajta pénzügyi árapálymozgás figyelhető meg. A pénzpiac rendkívül bonyolult. Most olyan időket élünk, hogy nem évekre, de pár napra is nehéz tervezni, mert nem tudni, mi történhet. A nyersanyagok piacán, a tőzsdéken és a pénzpiacokon is hektikus mozgások tapasztalhatók. Az európai valuta globális jelentősége kapcsán meg lehet említeni, hogy az euróövezetbe importált áruk közel felét dollárban számlázzák ki. Az olajért és a gázért is, hagyományosan a legtöbb esetben még mindig dollárban fizetnek. A jelek szerint az EU szankciós politikája visszaüt. Az energiaellátás bizonytalansága csökkenti az euró vonzerejét. Az euró jövőjét döntően meghatározzák a világgazdasági történések. A világgazdaság növekedésének hajtóereje az utóbbi évtizedekben a globalizáció volt. Voltak a globalizáció szempontjából fényesebb és sötétebb korszakok, de a nemzetközi munkamegosztás előnyei a piaci folyamatok által végül mindig kidomborodtak. A pénzpiacon fog eldőlni, melyik pénznek mekkora súlya lesz a jövőben nemzetközi szinten.
Nyitókép: pixabay.com
