Az amerikai Colossal Bioscienses nevű amerikai bio- és géntechnológiai vállalat a szürkefarkas vérét használva, génmódosító technológia alkalmazásával életre keltette a 12.000 éve kihalt óriásfarkast ‒ olvastam nemrégiben a futótűzként terjedő hírt, mely leginkább úgy ült be a köztudatba, mint a kísérlet, mely megelevenítette a Trónok harcából ismert farkasfajt.
Kétség sem fér hozzá, hatalmas tudományos vívmányról van szó, fejet kell hajtani előtte, tudniillik ugyanez a génmódosító technológia komoly betegségek, például az agyérproblémák, a demencia és az Alzheimer-kór lehetséges gyógymódjai miatt is fontos kutatási terület.
Elgondolkodtató viszont, hogy a fent említett cég kitűzte céljául más állatok, mint a több ezer évvel ezelőtt kihalt gyapjasmamut, vagy a XVII. században kihalt Dodó „feltámasztását” is. Miért? Mi célból?
Fotó: Pixabay
Miután a Jurassic Park filmkockáit kiűztem a fejemből, az fogalmazódott meg, miért is támasztunk fel kihalt állatokat, ha a jelenleg meglévő élővilágot sem tudjuk tisztelni, megőrizni, helyreállítani? Jelenleg ugyanis éppen a hatodik fajkihalási hullámban vagyunk, melyet jórészt saját kizsákmányoló tevékenységünk okoz. A bolygónkon élő növények és állatok sokfélesége riasztó mértékben lecsökkent, főként az olyan emberi tevékenységek következtében, mint a környezetszennyezés, vagy a földhasználat. A becslések szerint a földön élő nyolcmillió fajból egymilliót a kihalás veszélye fenyeget, naponta 24‒150 faj hal ki, a normális, évi 3‒4 helyett. Ha a kihalással fenyegetett fajok statisztikáját vizsgáljuk, csak Európában riasztó adatokat találunk. Őshonos fáink körülbelül hatvan százalékát, az édesvízi puhatestűek (kagylók és csigák) szintén hatvan százalékát, míg édesvízi halaink negyven százalékát veszélyezteti kihalás. Sajnos nincsenek sokkal jobb helyzetben a kontinensünkön élő emlősök, hüllők, madarak, vadon termő növények sem, tizenöt‒húsz százalékos veszélyeztetettségi arányukkal. Országunkra szűkítve a kört, nem árt tudni, Szerbiában a meglevő fajok 30 százalékát fenyegeti kiveszés.
A Nemzetközi Környezetvédelmi Unió intelme szerint nagy valószínűséggel a vörös listán szereplő mintegy 130.000 veszélyeztetett faj kb. egyharmada hamarosan eltűnik, annak ellenére, hogy környezetvédelmi egyesületek és csoportosulások hatalmas erőfeszítéseket tesznek bizonyos fajok, területek megmentéséért. Tény, hogy az élővilág helyreállítását globális szinten is szorgalmazzák a döntéshozók, az Európai Unió például több mint 40 éve dolgozik az állatjóléti szabályain, és világszerte számos más országot befolyásol pozitívan a magas sztenderdjeivel. A tagállamok legutóbb elfogadták a 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégiát, melynek célja, hogy Európa biológiai sokfélesége öt év múlva a helyreállás útján járjon. A számok viszont egyelőre azt mutatják, hogy az ügy még mindig a bürokrácia útvesztőjében vergődik, s a katasztrófa sokkal gyorsabban következik be, mint amilyen ütemben a helyreállítás halad. Mint minden esetben, itt is az alulról szerveződésben látom a megoldást, tehát a szemléletváltásnak a társadalom minden szintjén nagyobb arányban meg kellene történnie, kiindulva a társadalom sejtjének számító családi közösségekből. Ha ugyanis belegondolunk, hogyan is élünk, azt látjuk, családi házaink környékén zömmel a sövény‒pázsit‒térkő szentség uralkodik, ilyen környezettel viszont valóságos ökosivatagokat teremtünk. A biodiverzitás otthonunk környékén a legfontosabb, hisz egészséges ökoszisztéma nélkül mi, emberek sem tudunk létezni.
Képesek vagyunk több száz, vagy több ezer kilométert utazni, hogy a természet csodáiban gyönyörködhessünk, pedig számos lehetőségünk van egy aprócska hátsókertben, vagy a tömbház erkélyén is kis zöld oázisokat alkotni, melyekkel közvetlen környezetünk élővilága számára is életteret teremthetünk.
Fotó: Pixabay
Április 22-e, a Föld napja alkalmából megosztanám Rousseau 1755-ben megfogalmazott, máig érvényes gondolatait: „Az első ember, aki bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki, ez az ember teremtette meg a polgári társadalmat. Mennyi bűntől, háborútól, gyilkosságtól, nyomorúságtól és szörnyűségtől menekült volna meg az emberi nem, ha valaki kiszakítja a jelzőkarókat vagy betemeti az árkot, és így kiált társaihoz: Ne hallgassatok erre a csalóra! Elvesztetek, ha megfeledkeztek róla, hogy a termés mindenkié, a föld pedig senkié!”
Nyitókép: Pixabay
