A bűvös 91

„Nem vettem jegyet, nem töltöttem ki szelvényt, és bele sem dobtam gyűjtődobozba, mégis megnyertem: ezt a rejtélyt tessék megfejteni!” – válaszolt feladvánnyal érdeklődésünkre a temerini Paska Oszkár, amikor a 91. Nemzetközi Mezőgazdasági Kiállítás főnyereményének híréről faggattuk. Az első döbbenet után sikerült megfejtenünk a titkot: felesége közbenjárására gyanakodtunk. A beszélgetés folyamán kiderült, hogy a nyeremény hátterében éppoly családi összefogás lapul, mint a gazdaságuk fenntartásában. 

 

Az Újvidéki Vásár egyik legnagyobb nemzetközi jellegű kiállítására ugyanis Paska Oszkár felesége, Edit vásárolt jegyeket a családnak. Saját bevallása szerint Oszkár sohasem hitt a szerencsében, így felesége unszolására sem volt hajlandó kitölteni a belépőjegy hátuljára nyomtatott szelvényt. Ezt fiuk, Tamás tette meg mindenki nevében, és ő dobta be a gyűjtődobozba is a belépőjegyeket. A temerini családapa szerint mindez azért végződhetett jól, mert ő hozzá sem nyúlt a szelvényekhez. A családi összefogást jutalmazta a sors – szögezte le Oszkár, akiben csak tegnap tudatosult, hogy valóban övék a John Deere traktor. 

– A húzás napján épp a délutáni pihenőre tértem, amikor megcsörrent a telefon. Dünnyögtem is magamban, hogy pont ilyenkor háborgat valaki. Aztán a vonal túlsó végéről egyszer csak azt hallom, hogy nyertem egy traktort. Erre én: hagyjon békén! Meg voltam győződve, hogy betyárkodik velem valaki. Még jó, hogy rámenős volt a vásár embere: egyre mondogatta, hogy az átvevéssel kapcsolatban fel fog keresni a Kite Kft. megbízottja, addig pedig ünnepeljek a családdal. Este fél nyolcra pedig várnak bennünket a feleségemmel, hogy a Bajnokok estéjén átvegyük a kulcsokat, és koccintsunk a szervezőkkel. Néha az élet valóban mesébe illő: szoktam is a gyerekeknek mondani, hogy mesebeli csodák vagyunk, és olyan csodákat teremtünk, amelyeket saját magunk sem hiszünk el – mesélte  Oszkár. Érzéseit felesége is alátámasztotta.

– Hihetetlen volt az a délután. Oszkár zaklatottan hívott, hogy képzeljem el, megnyertük a traktort. Igazából el sem hittem még, amikor már érkeztek sorra a gratulációk telefonon, üzenetben, a közösségi oldalakon. Borzasztó gyorsan terjed manapság a hír. Szerintem mindenki előbb felfogta, mint mi. Még akkor is kába voltam, amikor már utaztunk Újvidék felé. Aztán várt bennünket a vörös szőnyeg: azonnal felismertek bennünket a szervezők, mert senki sem volt úgy elveszve, mint mi. Csak arra emlékszem tisztán, hogy megkérdezték tőlünk, hogy foglalkozunk-e földműveléssel. Erre is csak azért, mert nagyon megörültek, amikor igennel válaszoltunk. Aztán a nagyszínpadon a díjazottakkal együtt vehette át Oszkár a nyereményt. Akkor kezdett el bennem tudatosodni, hogy valóban a miénk a traktor, amikor a nyakába akasztották a kulcsát. Olyan boldogok voltunk, hogy még táncoltunk is aznap este. Hazafelé jövet pedig rájöttünk, hogy évtizedek óta nem láttuk éjjeli fényáradatban Újvidéket. Majd hajnal egykor rám írt az ausztrál barátnőm, hogy tudja, nálunk hány óra van, és menjek most már aludni. Mondtam, hogy nem bírok ma aludni: most dolgozom fel, hogy ránk mosolygott a sors – emlékezett vissza az örömteli estére Edit. Majd hozzátette:

– Pár nappal azelőtt a kiállításon rá se mertünk gondolni, hogy hozzánk is bekopogtathat a szerencse. Igazából én meg sem néztem a főnyereményt. A hűvöst keresve inkább csak arról volt szó köztünk, hogy csak nem visszük haza még a belépőjegyeket is. Így Tamás bedobta őket a dobozba, a kis Teodor pedig kihúzta – utalt a közönség soraiból kiválasztott kisgyerek szerencsét hozó kezére Edit.

BOROTVAÉLEN REFLEKTORFÉNYBEN

Ilyenkor az ember el sem hiszi, hogy vele ez megtörtént, hisz a mindennapokban oly sokszor táncol borotvaélen – erősítette meg felesége emlékeit Oszkár, akit a családi gazdaságukról is faggattunk.

– Borotvaélen táncoltunk akkor is, amikor még üzletünk volt, és ugyanez kísér bennünket azóta is, hogy mezőgazdasággal foglalkozunk. Sokszor úgy érezzük, hogy nem is gazdák vagyunk, hanem inkább béresek. Mert aki más földjét műveli, az csak béres lehet. Hisz mi is kénytelenek vagyunk bérbe venni termőföldeket ahhoz, hogy a számításainkat megvalósítsuk. Igyekszünk, hogy legalább száz holdat műveljünk. Próbálunk tervezni, követni a számításainkat, aztán az elmúlt években sajnos ez sem garancia a sikerre. Az időjárás ugyanis kiszámíthatatlan: vagy a szárazság húzza át terveinket, vagy a jégverés. Idén még reménykedünk, egyelőre úgy néz ki, hogy a kukorica és a szója jól kiheverte a viharokat. Búzát nem igazán szoktunk vetni, de tavaly azzal is megpróbálkoztunk. Az alacsony ár miatt azonban a 40 mázsás átlagtermés a váltott földeken csupán a pozitív nullára volt elegendő. Hisz egy mázsa búza árán három doboz cigarettát vehet az ember – mutatott rá a temerini termelő a gazdák nehéz helyzetére. Hozzátette: a mezőgazdaság az ország gazdaságának alappillére, ezért talán több figyelmet érdemelne.

Kérdésünkre elmondta, hogy gazdaságukban többnyire régibb gépekkel dolgoznak, de ezt nem élik meg hátrányként.

– Van egy 1991-es kis Zetorunk: öregebb ugyan, de jóképű. Nincs semmi gond vele, ha az ember odafigyel. Emellett egy 2005-ös, 150 lovas John Deere is van az udvarunkban, a legidősebb traktorunk viszont az 1985-ös, kilenclovas Torpedo. A múltkor épp azt számoltam, hogy idén a három gépünk együtt összesen 91 éves. Az újoncot pedig épp a 91. Mezőgazdasági Kiállításon sikerült „megszerezni” – mutatott rá a kegyes sorsra Oszkár. 

A FIATALOKÉ A JÖVŐ

A család még a Kite Kft. cseneji telephelyén is hitetlenül csodálta az új traktort. Boldogság lapult Tamás komoly tekintetében is, amikor édesanyja elmondta, hogy a munka oroszlánrészét a mindennapokban is ő vállalja fel.

– Így van ez nálunk: az idősebbeket igyekszünk minél jobban megkímélni a munkától. Nem esik nehezemre, hisz szeretem azt a szabadságot, amit a földművelés nyújt nekem. Igazából a gimnázium után az Állatorvosi Karra iratkoztam, de idővel rájöttem, hogy nekem szükségem van arra a szabadságra, amit a gazdaság nyújthat. Szeretek a magam ura lenni, saját időmmel rendelkezni. Sok lehetőséget is láttam a termelésben, aztán az elmúlt éveken már inkább a megszokott lendület vitt át. Egyre nehezebb ugyanis boldogulni: a szélsőséges időjárás megbont minden tervet. Már vetési idővel sem lehet számolni, és egyre szűkösebbek az anyagi lehetőségek is – erősítette meg édesapja vallomását Tamás. Hozzá hasonlóan ő sem akarta elhinni az örömhírt, amit öccse, Balázs óvatosan próbált vele közölni.

– Épp autót vezettem, amikor anyukám telefonált, és kérte, hogy nézzek le apuhoz és Tamáshoz, akik abban a házban voltak, ahol a gépeinket parkoljuk. Apu már javában telefonált, amikor odaértem, a bátyám pedig még pihent. Nos, az alvó embert senki sem zaklatja szívesen, így óvatosan közelítettem. Nem álltam meg azonban, hogy ne élcelődjek, így kicsit hamiskásan közöltem vele a hírt. Nem is fogadta kellemesen az ébresztőm, de én nem hagytam annyiban, és kitartóan kértem, hogy jöjjön le apuhoz. Végül beleegyezett azzal, hogy ha viccelek vele, akkor ne álljak meg többet előtte. Nos, csak megálltam, hisz itt vagyunk – mesélt Balázs a testvéri élcelődésről. Pár perccel később pedig már mindketten boldogan szemlélték édesapjukat, amint felkapaszkodik az új traktorra. 

Paska Oszkár a húszezer euró értékű traktor kulcsait Đorđe Miškovićtól, a KITE Kft. szerbiai kirendeltségének ügyvezető igazgatójától vette át. Azonnal be is indította az új gépet, és integetve távozott a vállalat telephelyéről. A kormánykeréknél ülve már elhitte: a sors ezúttal valóban neki kedvezett. 

Az idén egy 45 lóerős John Deere 5040D típusú traktort ajánlott fel a Kite Kft. a mezőgazdasági kiállítás főnyereményeként. A húszezer euró értékű gépet elsősorban a munkálatok előkészítésére ajánlják, de nagy hasznát veszik az állattenyésztők is: a széleskörűen felhasználható gép egyik nagy előnye, hogy könnyen karbantartható – ismertette a traktor jellegzetességeit a nyeremény átadásakor Đorđe Mišković, a magyarországi cég szerbiai kirendeltségének ügyvezető igazgatója. Ugyanakkor kiemelte, hogy a vállalat a kezdetek óta fontosnak tartja a társadalmi felelősségvállalást azokban a régiókban, amelyekben üzletel. A jótékonysági tevékenységük mellett hét éve partnerei az Újvidéki Vásárnak is. 

A KITE Kft. szerbiai kirendeltsége egyébként csaknem 300 traktort, 20 kombájnt és számos kapcsolható eszközt értékesített tavaly a régióban, de nagy hangsúlyt helyeznek a digitalizációs folyamatok fejlesztésére is a hazai mezőgazdaságban. Kínálatuk összhangban van a hazai pályázati lehetőségekkel is, így mára a területeink egyik legmegbecsültebb értékesítőinek számítanak.