Nem könnyű kézi munkaerőt találni manapság a bácskai földekre, kertekbe. Az emberek kevesellik a napszámot, a munkaadók pedig azzal mentegetőznek, hogy a termelés drága, a termékek pedig olcsók. Az órabér 350–400 dinár, de a Petrőc melletti Maglićon például a magkukorica címerezéséért megadják a 450 dinárt is.
– Az első napon 400 dinárért dolgoztunk, de a mezőgazdasági birtok már másnap úgy döntött, hogy 50 dinárral megtoldja az órabért, mert ez olyan munka, ami nem várhat, mielőbb el kell végezni – mondta Tatjana Štrangar keresztúri előmunkás, akinek sikerült egy 87 tagú brigádot összehoznia, melyben főleg kúlai és Bački Gračac-i idénymunkások dolgoznak.
A sziváci Miodrag Bošković, aki szintén szezonmunkásokat toboroz, azt mondja, különösen a fiatalokat nehéz rábírni a mezei munkára, ők esetleg csak címerezést vállalnak. A napszámosok zömmel hatvanas éveikben járó nők, de van közöttük egy 83 éves asszony is, aki szorgalmával ma is példát mutat a fiataloknak.
– Az én csapatomban olyan asszonyok is vannak, akik húsz éve kijárnak velem a földekre, és nagy forróságban is mellényt viselnek, a fiatalok viszont rövid nadrágban is siránkoznak, hogy melegük van – jegyezte meg Tatjana. Ő is, és az 50 munkást vezető Bošković is arra hívták fel a figyelmet, hogy az idénymunkásokra egész évben szükség van, és az ifjúsági szövetkezeteken keresztül biztosítják is őket. Napi nyolc órát kell dolgozniuk, megegyezés szerint akár mindennap kifizetik a bérüket, mégis szívesebben elmennek külföldi munkaadók gyáraiba Hódságra, Kúlára, Topolyára, Verbászra vagy Újvidékre, mert ott biztosabb keresetet remélnek.
Nyitókép: Illusztráció (Pixabay)
