Időnként apokaliptikus jövendölésekkel találkozhatunk a világgazdaság jövőjét illetően. Tudni kell azonban azt is, hogy általában számos jóslat és jövendölés nem mentes a politikai indíttatásoktól sem. Éppen ezért érdemesebb talán a különféle jövendölések mellett odafigyelni, hogy mit mutatnak a számadatok, mit mutatnak a makrogazdasági mutatószámok. Ezekből ugyanis jobban tudunk következtetni arra, hogy mi zajlik valójában. Sokatmondó adat például, hogy a svájci jegybank legutóbb 25 bázisponttal 1,50 százalékról 1,25 százalékra mérsékelte a jegybanki alapkamatot. Könnyen megtehették ezt, hiszen az infláció az alpesi országban 1,3 százalék körüli, ami teljesen megfelel a jegybanki kitűzött céloknak. 2026-ra pedig 1 százalékos szintet tűztek ki célul. A Svájci Nemzeti Bank egyébként márciusban, a két nagy jegybankot, az Európai Központi Bankot és az amerikai jegybank szerepét betöltő Fedet megelőzve kezdte meg a kamatcsökkentési ciklusát. Most pedig újabb kamatvágást hajtott végre, ami azt jelenti, hogy a svájci jegybankban úgy vélik, jó irányt vettek. Ugyanakkor az amerikai jegybank szerepét betöltő Fedben és az Európai Központi Bankban egyelőre óvatosabbak. Svájcban viszont meglehetősen alacsony az infláció, ami elsősorban annak köszönhető, hogy rendkívül erős a svájci frank. Az utóbbi időben a svájci jegybank inflációs célsávja viszonylag rugalmas, a 0 és a 2 százalék közötti sávba lőtték be célokat, és egyelőre sikerül is a pénzromlás ütemét a sáv közepén tartani. A svájci jegybank elnöke, Thomas Jordan cáfolta azokat a felvetéseket, miszerint a kamatcsökkentés gazdaságélénkítési célzatú lett volna. A kiegyensúlyozott monetáris politika időszerű lépésének nevezte és nem többnek annál. A svájci frank árfolyama a francia előrehozott választások okozta bizonytalanság miatt is erősödött.
Optimizmus a felhők felett
Az elmúlt hetekben egymástól merőben eltérő narratívák uralták a világgazdasági növekedés várható alakulásával kapcsolatos diskurzust. A pesszimista várakozások meggyőzőnek tűnhetnek, hiszen a fegyveres konfliktusoknak a vége még nehezen elképzelhető. Az EU és az USA is újabb vámokkal sújtotta a kínai árut, a kereskedelmi háború újabb „ütközetei” mutatkoznak a láthatáron. De optimista forgatókönyvek is vannak. A következő egy-két év gazdasági növekedése sokaknak okozhat pozitív meglepetést. A sajtót böngészve, továbbra is gyakorta találkozni negatív gazdasági hírekkel. A világgazdaság súlypontja ha lassan is, de Ázsia felé látszik elmozdulni. A kínai Nemzeti Statisztikai Hivatal (NSH) adatai szerint, az ipari termelés 5,6 százalékos bővülést mutatott májusban, éves szinten. Ami viszont talán még ennél is sokkal lényegesebb, a hivatalos beszámolók szerint a kínai iparban egy év alatt, nagymértékű szerkezeti átalakulás is történt. Annak fókuszában az új tudást alkalmazó, jobb minőségű termékeket eredményező technológiák alkalmazása áll. Ez nagyon fontos fejleménynek tekinthető, mivel ez azt is jelenti, hogy csökken az olcsó és gyenge minőségű tömegtermékeket produkáló ipari termelés. Mindeközben növekszik a magas hozzáadott értékkel rendelkező, magas minőségi és technikai színvonalat képviselő áruk előállítása. Ez a trend egyébként egy ideje már jól kirajzolódik. Az innovációvezérelt feldolgozóipari ágazat felgyorsította az átállást környezetbarát-, zöldtechnológiákra. Ez pedig elemi érdeke a modern kínai gazdaságnak, de lényegében az egész emberiség érdekeit szolgálja. Az, hogy ennek a szektornak a bővülése kiemelkedően növekedett, optimizmusra adhat okot a kínai gazdaság jövőjére nézve.
Tiltani vagy csak lassítani?
Megfigyelhető, hogy a kínai gépjárművek kibocsátása növekszik, miközben pedig a Kínában előállított járművek minősége is folyamatosan javul. A kínai autógyártók piaci pozíciói jelentősen javulhatnak. Ez annak köszönhető, hogy a vásárlók megítélése is pozitív irányban mozdulhat el. A tengeren túl és Nyugat-Európában is folyamatosan hangsúlyozzák a zöldátállás szükségességét, mindeközben a kínai elektromos járművek beáramlását a vámok durva megnövelésével korlátozzák. Ez felfogható úgy is, hogy védik a hazai gyártókapacitásokat, viszont hosszú távon az átállás az egész emberiség érdekeit szolgálhatja.
Természetes, hogy a vámokkal csak elodázni szeretnék kicsit a folyamat hatásait, hiszen az sem lenne jó, ha az itteni kapacitások gyors tempóban válnának feleslegessé. Egyelőre nem látszik, hogy pontosan mi van kialakulóban, a hosszú távú stratégiák nyomán ki mit fog a jövőben lépni. Az viszont sejlik, hogy talán mégsem olyan fekete az ördög, és az optimista jóslatok sem teljesen függetlenek a valóságtól.
