A Porsche luxusmárka arra készült, hogy az évtized végéig átvált a hagyományos meghajtású autókról az elektromos modellekre. Azt tervezte, hogy 2030-ig már 80 százalékban kizárólag ilyen autókat ad el. Ám a számításba hiba csúszott. Az ok prózai: a vásárlók továbbra is a benzin-, vagy a dízelüzemű járműveit részesítik előnyben.
Emiatt módosítani kellett az elektromos autókra vonatkozó eredeti értékesítési tervet. A 80 százalék rükvercbe került, és a cég vezetői immár azt mondják, a piacra bízzák az arány meghatározását.
A Porsche esete nem kirívó, nem is egyedülálló, hiszen más autógyártók is azt tapasztalják, hogy a vásárlók nem kapkodnak a villanygépjárművek iránt. Az pedig egyáltalán nem érdekli őket, hogy az EU milyen zöld átállási tervet készített, amelynek részét képezi az autóipar gyökeres átalakítása is.
A lakosság viselkedése alapján nem tűnik reális elképzelésnek az a kitűzött cél, hogy 2035-től már ne lehessen forgalomba helyezni belső égésű motorral felszerelt új járműveket az uniós tagországokban, hanem csak elektromos meghajtásúakat.
A piacot (és így az EU koncepcióját) azonban nemcsak a vásárlók viselkedése befolyásolja, hanem a gyártóké is. A Renault már az átállási terv felülvizsgálatát javasolja az Uniónak. A cég vezetője szerint a menetrend az elektromos autók bevezetésére az új autók piacán túlságosan ambiciózus, sőt irreális. Luca De Meo vezérigazgató kétségesnek tartja a határidőt, ezért a felülvizsgálatát javasolja, amelyre 2026-ban kerítene sort. De Meo, aki az Európai Autógyártók Szövetségének (ACEA) elnöki tisztségét is betölti, ugyanakkor stratégiai hibának tartaná, ha az érintettek teljesen feladnák az átállási terveket. Inkább az eredeti forgatókönyvek átírását javasolja, illetve azt, hogy a 2035-ös időpontot 2040-re módosítsák Brüsszelben.
A villanyautó-eladások és az európai autóipar előtt több akadály is tornyosul, amelyeket aligha lehet felszámolni enyhe korrekciókkal. A gyártók a szabályozási bizonytalanságra és a már-már teljesíthetetlenül szigorodó károsanyag-kibocsátási korlátozásokra panaszkodnak a leginkább. Ha ezeket újra is írnák, még nem változna meg a helyzet, hiszen a kínai villanyautók támasztotta versenyhelyzetet is meg kellene szüntetni, ami szinte lehetetlen. De ha valami csoda folytán sikerülne, még akkor is maradna bőven tennivaló. Ezek közé tartozik az uniós lakosság vásárlóerejének (jelentős) növelése.
Csak az autóipar aligha képes erre. Egyébként is a saját érdekeire összpontosít. Az ágazati szereplők ezúttal azért fogtak össze, hogy teljes gőzzel követeljék a belső égésű motorok betiltásának elhalasztását. Az Európai Bizottságot (EB) megpróbálják rávenni arra, hogy változtassa meg az ominózus 2035-ös dátumot, amelyről tavaly döntött a testület.
A BMW vezérigazgatója a közelmúltban keményen bírálta az új gyártású benzin- és dízelüzemű autók forgalomba helyezésére vonatkozó tervezett uniós tilalmat. Oliver Zipse több érvet is felsorakoztatott a halasztás mellett. Egyebek mellett felhívta a figyelmet arra, hogy az EU területén nem található elegendő mennyiség azokból a fontos és ritka nyersanyagokból, amelyek nélkülözhetetlenek az elektromos autók tömeggyártásához. Ha Brüsszel sietteti a gyártást, azt kockáztatja, hogy az Unió importfüggővé válik és politikai zsarolásnak teszi ki magát. Ezzel lényegében Kínára utalt, amely rendelkezik a szükséges nyersanyagokkal, ráadásul olcsó elektromos autókkal árasztja el az európai uniós piacot.
A Német Autóipari Szövetség (VDA) több képviselője is megszólalt. A napokban arra szólították fel az EB-t, hogy ne csak az elektromos autókat favorizálja, s ne tekintse őket a közlekedési átállás egyetlen eszközének. Hildegard Müller VDA-elnök szerint a kitűzött klímacélok eléréshez minden technológiára szükség van.
A júliusban ismét öt évre EB-elnökké választott Ursula von der Leyen a következő időszakra szóló politikai programjában már jelezte: enyhíthetik a belső égésű motorral felszerelt új autók kilátásba helyezett értékesítési tilalmát. Ám részleteket nem közölt, s újabb becsvágyó javaslatokat sem fogalmazott meg az Európai zöld megállapodással (European Green Deal) összefüggésben. Megígérte ugyanakkor a vállalt kötelezettségek teljesítését.
A villanyautók iránti kereslet mérséklődése kellemetlenségeket okozhat a program megvalósításában. Bár a szén-dioxid-kibocsátással kapcsolatos szabályozások – főleg az EU-ban – az elektromobilitás irányába kényszerítik a gyártókat, az áttérés a régi megoldásokról az újat jelentő elektromosra biztos nem lesz olyan gyors, mint ahogy azt korábban sokan gondolták, hirdették.
Az is jól látszik már, hogy két tábor alakult ki. Az egyik minél hamarabb átállna az elektromobilitásra, a másik képviselői viszont abból indulnak ki, hogy még sokáig velünk lesznek a hagyományos meghajtású autók.
Gyártásuk és értékesítésük ugyanis rengeteg pénzt hoz a konyhára, ráadásul mindenütt óriási a kereslet irántuk. És arról sem szabad megfeledkezni, hogy a kőolajiparnak, illetve az üzemanyaggyártóknak sem áll érdekében a villanyautók gyors elterjedése, térhódítása. De nem azért, mert az új technológia egyre több hátrányára derül fény, hanem azért, mert az olajipar még több évtizedig akar profitálni a hagyományos autókból.
Nyitókép: Elektromos töltőállomás (Fotó: Beta/AP)
