A közös vám- és kereskedelempolitikát követő EU ellenlépéseket helyezett kilátásba, megjegyezve, hogy a vámoknak és a velük járó kereskedelmi háborúknak csak vesztesei vannak. Az Európai Bizottság (EB) jelezte: az USA szolgáltatóiparát érintő ellenintézkedéseket léptet életbe, ha Donald Trump bevezeti a 25 százalékos általános pótvámokat.
Az EU-t egyelőre az acél- és alumíniumtermékekre bevezetett amerikai importvámok érintik. Fájdalmasan, hiszen az Egyesült Államok az Unióban gyártott acél 16 százalékának a felvásárlója, s ezzel a második legnagyobb felvevő piaca.
Ursula von der Leyen EB-elnök már az erre vonatkozó Trump-bejelentés másnapján, február 11-én (több külföldi vezetőhöz hasonlóan) „határozott és arányos” válaszintézkedéseket javasolt az „indokolatlan vámok” ellen, amelyek szerinte „adót jelentenek, rosszak a vállalkozásoknak, és még rosszabbak a fogyasztók számára”. Március 12-én pedig közleményben hívta fel a figyelmet arra, hogy az EU áprilistól 26 milliárd euró (28 milliárd dollár), vagyis ugyanakkora értékű amerikai árukra sújt le büntetővámmal, mint amekkora értékű uniós acél- és alumíniumimportot Trump megsarcol. Brüsszel egyebek mellett az USA-ból érkező acél-, alumínium- és mezőgazdasági termékekre, ruhaneműkre (köztük a farmernadrágokra), bőrárukra, háztartási gépekre, szerszámokra, Harley-Davidson motorkerékpárokra, bourbon whiskyre és műanyagokra vet ki pótvámokat.
Az EB-elnök tárgyalást javasolt a munkahelyeket veszélyeztető, az üzleti életet és a fogyasztókat megkárosító, gazdasági bizonytalanságokat, ellátási zavarokat és (Európában és az USA-ban is) áremelkedéseket okozó vámháború befejezésére.
Az uniós bejelentés másnapján Trump azonban azzal fenyegetőzött, hogy 200 százalékos büntetővámot vezet be az EU-ból behozott borra, pezsgőre és egyéb szeszes italokra, ha Brüsszel nem vonja vissza azonnal az áprilistól ígért ellenintézkedéseit. Az Uniót ugyanakkor azzal vádolta meg, hogy „a világ egyik legellenségesebb és legcsalárdabb adó- és vámhatóságát működteti”, amelynek célja az Egyesült Államok kihasználása.
Azóta Venezuelát is megtámadta. Március 24-én ismét elterjesztette róla, hogy szándékosan és titokban küldött az Egyesült Államokba „több tízezer különösen veszélyes, illetve egyéb bűnözőt, köztük sok gyilkost és erőszakos elemeket”. Ebből kiindulva, s egyéb okokat is figyelembe véve, büntetéssel fenyegette meg mindazokat az országokat, amelyek kőolajat vagy földgázt vásárolnak Venezuelától. Megüzente nekik, hogy április 2-ától mindannyian 25 százalékos „másodlagos vámokkal” számolhatnak, ha nem hagynak fel az általa elfogadhatatlannak minősített gyakorlattal. Az intézkedés azokra a termékekre vonatkozik, amelyek az Egyesült Államok piacára érkeznek a dél-amerikai országtól továbbra is kőolajat vagy földgázt beszerző államokból.
Washingtonban Trump támogatói egyebek mellett azzal érvelnek a tarifák mellett, hogy (hatásukra) valamennyi vállalat kénytelen lesz a termelését, de legalábbis egy részét az USA-ba telepíteni, mivel ott kedvezőbb feltételeket biztosítanak számukra. Szerintük a vámok védik az amerikai munkahelyeket, sőt újakat teremtenek, s fellendítik a hazai ipart, termelést, gazdaságot. Emellett megóvhatják a nemzetbiztonsági szempontból fontos iparágakat. Az sem utolsó szempont, hogy az ország fő riválisának és kihívójának tartott Kína exportőreit részben kiszoríthatják az Egyesült Államok piacáról, ami akár a kínai gazdaságot is lefékezheti.
Sokan azonban óvnak a túlzott, illetve magasabb vámoktól, ellenvámoktól, kereskedelmi záraktól. A kritikusok többsége arra figyelmeztet, hogy az intézkedések fennakadásokat okozhatnak az ellátási láncokban és jelentős negatív hatással lehetnek a gazdaságokra; új protekcionista hullám alakulhat ki, véget vetve az 1945 óta működő globális szabadkereskedelmi rendszernek. Ennek következményei pedig megjósolhatatlanok.
A bevezetett és beígért büntetővámok jelentős károkat okozhatnak mindenütt, de lehet, hogy az amerikai gazdaságban sokkal nagyobbakat, mint a kereskedelmi partnereinél – figyelmeztet több szakértő is. Az USA-ban ugyanis jócskán megdrágíthatják a külföldről érkezett alapanyagokat és termékeket; felsrófolhatják a kiskereskedelmi árakat, és ismét növekedhet, gyorsulhat az infláció, aminek lehetőségét Trump is elismerte.
A drágulást az amerikaiak hamarosan megérzik. A pluszvámokat tehát végül nekik, fogyasztóknak kell megfizetniük.
Az áremelkedések lakossági elégedetlenséget válthatnak ki. Pedig Trump részben annak köszönhette tavalyi választási győzelmét, hogy a kampányban megígérte az – előző kormányzat idején kialakult magas – infláció letörését, jelentős csökkentését. Azzal aligha vigasztalódhat, hogy az amerikai exportőrökre kivetett ellenvámok (okozta áremelkedések) másutt is növelhetik az inflációt.
Az okvetetlenkedők arra is felhívták a figyelmet, hogy a pótvámokkal védett amerikai piacon működő vállalatok, cégek – külföldi versenytársak híján – elkényelmesedhetnek és elhanyagolhatják a fejlesztéseket, aminek nem lesz jó vége.
(Folytatjuk)
