Több szempontból is veszélyben van a hazai állattenyésztés. A szárazság és a folyamatos krízishelyzetek miatt jelentősen drágult a takarmány, ugyanakkor a hús ára alacsony maradt: egyrészről az állam korlátozta a disznóhús árát, másrészről viszont az olcsón beszerezhető külföldi termékek miatt a hazai tenyésztők sem drágíthatnak. Sokan úgy érzik, hogy nincs kiút, és a jószágállomány felszámolását fontolgatják.
A szerbiai tenyésztők az ország szükségleteinek 60 százalékát képesek lefedni, így a hiányzó húsmennyiséget külföldről importálják a feldolgozók. Abban a pillanatban azonban, amikor a hazai tenyésztők a termelés növekvő költségeivel arányosan emelnének az áron, a feldolgozók a külföldi piac felé fordulnak. Ezzel ismét rákényszerítik a hazai tenyésztőket arra, hogy visszaállítsák áraikat arra a szintre, amelyen már nem kifizetődő az állattartás – mondták a szerbiai gazdák a Beta hírügynökségnek. A gazdák korábban osztották a hasznot a vágóhidakkal, ám ez az íratlan egyezség mára felbomlott: a feldolgozók folyamatosan emelik a kiskereskedelmi árakat, miközben a tenyésztőket a külföldi termék behozatalával „zsarolják”.
A VÁGÓHIDAK „KEZÉBEN” A TENYÉSZTŐK
Az állattenyésztők helyzetéről Brezovszki András állatorvossal és gazdával beszélgettünk. A topolyai Mezőgazdasági Középiskola és Diákotthon tanára ugyanis a főállása mellett állatorvosként is tevékenykedik, de sertéstenyésztéssel és földműveléssel is foglalkozik. Meggyőződése ugyanis, hogy csupán „több lábon állva” lehet biztosítani a család jövőjét.
Példájával tanítványait és gyermekeit is erre ösztönzi. Jelenleg a családi gazdaságban 24 anyakocáról és azok malacairól gondoskodnak. Az állomány jelentős részét 20-25 kilogrammosan értékesítik, hizlalásra évente 10-20 sertést hagynak. Az ellátásukat többnyire saját termésű takarmánnyal biztosítják: 100 hektáron termesztenek búzát, kukoricát, árpát, napraforgót és olajrepcét, de az idén a szóját is beiktatták a vetésforgóba. Általában a termés 15-20 százalékát fordítják a sertésállomány fenntartására – mondta a topolyai gazda, aki az utóbbi évek legnagyobb problémájaként szintén a feldolgozók hozzáállását említette.
– Külföldön a feldolgozás többnyire a termelők kezében van, idehaza viszont szinte az összes vágóhidat a nagykereskedők birtokolják. Az egyetlen szempont, ami alapján dolgoznak, az a nyereség: mellőzik az állat jóllétét és a húshigiéniai szabályokat is. A felvásárlási ár csökkentése érdekében akár hatodosztályú húst is behoznak külföldről. Jól tudják ugyanis, hogy a szerbiai vásárlók többsége nem engedheti meg magának azt, hogy ügyeljen a hús eredetére. Sokszor tíz éve lefagyasztott holland árut emelnek le a kereskedők polcairól, vagy Spanyolországból behozott, marhának feltüntetett lóhúst vásárolnak. Ugyanakkor Szerbiában a kereskedők nagyon kevés terméken tüntetik fel a földrajzi eredetet. Így az emberek nem tudhatják, hogyan különböztessék meg a nálunk tenyésztett állat húsát, amely nem génmódosított takarmányon nőtt fel. Ez ugyanis külföldön bevált tenyésztési mód. Nem kell messzire menni: Boszniában rengeteg a Brazíliából importált, génmódosított szója. Az úgynevezett fekete csatornákon keresztül már megjelent Szerémségben és Mácsvában is. Az emberek nem is tudják, mit esznek. A hazai termelők pedig belefáradtak abba a szélmalomharcba, hogy saját termékük minőségét igazolják – hangsúlyozta a tenyésztő.
A TAKARMÁNY DRÁGUL, A FELVÁSÁRLÁSI ÁR MARAD
Egyes húsfélék ugyan megdrágultak a kiskereskedelemben, ám a disznóhús kilogrammját továbbra is 650 dinárra korlátozza az állam, a felvásárlók viszont a tavalyi 240 dináros ár helyett az idén már csak 190-210 dinárt fizetnek az élősúly kilogrammjáért.
– Jelenleg a malacok valamelyest jobban jövedelmeznek: az élő súlyért körülbelül 320 dinárt fizetnek a felvásárlók. A legtöbb tenyésztő kihasználta a nyári vigasságok idejét arra, hogy a malacokat sütödéknél értékesítse. Nagyon kevés termelő hizlalt az idén malacokat. A legtöbb hízót Szerémségben és Mácsvában tartják a családi gazdaságok: ott az időjárás kedvez a kukorica és a szója termesztésének, ami alapvető feltétele a hizlalásnak. Egész falvak foglalkoznak hízók tartásával, és egy tenyésztő 400-500 egyedről is gondoskodik. Számításaikat azonban gyorsan felemésztik a növekvő takarmányárak, amelyek az elmúlt másfél-két évben, becslésem szerint körülbelül 40 százalékkal emelkedtek. A járvány idején havonta 7-8 százalékkal drágították a kész takarmányokat és a premixeket is. Ráadásul fejtörést okoznak a folyamatosan dráguló energiaforrások is. Így szerintem nem lesz sokáig fenntartható az állam által mesterségesen alacsonyan tartott ár – mondta Brezovszki András, aki szerint legkésőbb őszre már felszínre törnek azok a gondok, amelyekkel a hízók számának csökkenése miatt számolni lehet: akkorra várható a hús drágulása is.
A topolyai állatorvos és gazda kiemelte, hogy az állattenyésztésnél 3-4 éves időszakokat követően lehet aláhúzni a számításokat, és ilyen távlatokban lehet elemezni a jövedelmet is. Személy szerint jelenleg inkább dacból foglalkozik tenyésztéssel, mintsem a haszon reményében – osztotta meg velünk hozzáállását a mezőgazdasági iskola tanára.
AZ ÁLLAM (IS) ÉRDEKTELEN
A szerbiai gazdák többsége úgy véli, hogy az állam nem fordít gondot a hazai jószágtenyésztés megőrzésére.
– Az államnak van egy általam rossznak vélt politikája: mindig olyan embert tesznek meg az agrártárca élére, akinek kevés köze van a mezőgazdasághoz. Amikor pedig már nagy a gond, akkor szabályozni tudnak, de többnyire a tenyésztők és termelők kárára. Krízishelyzetben pedig a segítség kimerül abban, hogy csekély összegekkel próbálják elterelni a közvélemény figyelmét a problémákról. Nagyon sok ígéret hangzott el a koronavírus-járvány ideje alatt is, de azpkból egyet sem teljesítettek. Az állami szubvenciók viszont nemcsak hogy kis összegek, a tetejébe egyéves késéssel érkeznek. Így mindig hátránnyal indulnak a hazai tenyésztők. Kiábrándító a helyzet, de személy szerint abból indulok ki, hogy példát kell mutatni a gyerekeknek. Az állatok szeretete mindig is jellemezte a családunkat: olyannyira szeretünk gondoskodni róluk, hogy az ezzel járó állandó szélmalomharcot is elviseljük – utalt a kitartása fő okára a topolyai gazda.
A napokban a szerbiai tenyésztők, a tejtermelők és mezőgazdászok összeülnek: a tanácskozás célja az lesz, hogy rámutassanak a gyakorlati problémákra – jelentette be Zoran Milićević, a Szerbiai Agrártermelők Tanácsának elnöke. A tárgyaláson szó esik majd az olcsó külföldi hús mértéktelen behozataláról, a gabonafélék drágulásáról és kiviteléről, de az alacsony és késve fizetett állami szubvenciók mellett kitérnek arra a korlátozásra is, mely szerint a töltőállomásokon legfeljebb 60 liter üzemanyaghoz juthatnak a gazdák.
