A pandémia, de az orosz–ukrán háború is azt eredményezte, hogy minden térségbeli kormánynak újra kell gondolnia a beruházásait, a korábban meghozott döntéseket és terveket – jelentette ki Kishegyesen, a Vajdasági Szabadegyetemen megtartott előadása után lapunknak nyilatkozva Csepreghy Nándor, a magyar építési és beruházási minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes, aki a rendezvényen elemezte az anyaország és a régió közötti kapcsolatrendszert és a beruházásokban rejlő lehetőségeket. Beszámolt arról, hogy az Orbán-kormány az elmúlt tizenkét évben a nemzetben gondolkodás politikáját folytatta, s ez azt is maga után vonta, hogy a szomszédos államokkal a lehető legjobb kapcsolatok kialakítására törekedett, ami Szerbia esetében meglehetősen kiemelkedő eredményekkel járt. A magyar kormány célja, leegyszerűsítve a mindennapok nyelvére, az emberek hasznára fordítani a nagy politikai célokat – magyarázta –, ennek köszönhetően fejlődik folyamatosan az összeköttetések kialakítása, elsősorban az infrastrukturális projektek megvalósítása a közlekedés terén. A beszélgetés során a közeljövő terveire is kitértünk.
Milyen hatással van a tervekre a mindent meghatározó pandémiás időszak és a jelenlegi kelet-európai konfliktus?
– Az orosz–ukrán háborúnak és a járványnak az egyik velejárója, hogy a kormánynak újra kell gondolnia mintegy tízezer milliárd forintnyi értékű beruházást, mint bármelyik cégnek vagy családnak az esetében, természetesen az állami költségvetésnek az esetében is nagy jelentősége van az inflációnak, az alapanyagárak és az energiaárak emelkedésének. Kockázati tényezők vannak, s ezek mind-mind a helyzet újraértékelésére szólítanak fel bennünket. A beruházások között vannak olyanok, amelyekről csak döntés született, olyanok, amelyek már tervezési fázisba léptek, s olyanok is, amelyek már kivitelezés alatt állnak. Azt állapítottuk meg, hogy a kivitelezési fázisba lépett minden beruházást befejezzük, torzót nem akar maga után hagyni a kormány sehol sem. Előtérbe helyezi továbbá a kormány azoknak a projekteknek a kivitelezését, amelyek európai uniós vagy nemzetközi pénzeszközök lehívásán alapulnak. A többi projekt esetében meg kell vizsgálni a megváltozott feltételeket, végre kell hajtani az újragondolást. Nem törlésről van tehát szó, hanem újratervezésről, a megváltozott nemzetközi feltételek egyszerűen ezt diktálják, ezt teszi ma nemcsak az állam, hanem minden cég is. A nyár végére el kell dönteni, melyek a prioritások, s mely elképzelések megvalósítása tolódhat.
Az új helyzet szükségessé teszi-e esetleg az előírások, a törvényes keret módosítását, a támogatási rendszerek átalakítását?
– A háborús helyzet és az abból fakadó infláció a kivitelezés alatt álló projektek esetében jelentős költségnövekedést idéz elő. Ezeket a helyzeteket egyenként kell megoldani, elvégezni esetükben a konszolidálást. Hozzá kell azonban nyúlni az építésügyi szabályokhoz is, meg kell határozni, milyen elvi feltételrendszer mellett engedélyezhető a jövőben egy-egy beruházás, s itt nemcsak az állami, hanem a piaci beruházásokról is beszélek. A háború utáni talpra állásnak arról is szólnia kell majd, hogy adminisztrációs akadályokat tudjunk lebontani a beruházókról. A következő két-három hónap elég lesz arra, hogy a kormány építési és beruházási minisztériuma a parlament elé terjesszen egy törvényt a magyar állam beruházási rendjéről, melynek ezekkel a kérdésekkel is foglalkoznia kell, meg kell állapítania, milyen mélyre tudjuk lebontani a bürokráciát a gyors és hatékony ügyintézés, a beruházások elősegítése érdekében.
A magyar–szerb gazdasági kapcsolatokat nagymértékben meghatározzák az infrastrukturális projektek, az e téren megvalósított együttműködés, például a Belgrád–Budapest vasút projektje. Számítani kell változásokra?
– Semmiképp sem fenyegeti veszély az olyan fontos nemzetközi projekteket, mint amilyen a Belgrád–Budapest vasútvonal kiépítése, mely esetében a kormány továbbra is tartani fogja magát a korábban meghatározott 2025-ös határidőhöz, a nemzetközi szerződésben foglaltakhoz. Egy olyan fajsúlyú beruházás ez, amely egy új perspektívát adhat a kelet-közép-európai térségnek. A régió fejlődését meghatározza a keleti–nyugati infrastrukturális összeköttetések kiegészítésének számító északi–déli összeköttetések fejlesztése is, ezek nélkül a vonalak nélkül elképzelhetetlen a tartós térségfejlesztés. Ezért vagyunk elkötelezettek az említett projekt iránt.