A ránk zúdult szibériai hideggel párosuló kiadós havazás igencsak megnehezíti az áttelelő énekesmadaraink életét. A mínusz 15–20 fokos hidegben a vastag hótakaró elzárja a korábban még hozzáférhető táplálékforrásokat, a magevő madarak kevesebb gyom- és egyéb növény magvához tudnak hozzáférni. A ragadozó madarak valamivel kedvezőbb helyzetben vannak, de például az egerészölyvek a télen is aktív rágcsálókhoz nem tudnak hozzáférni. A mezei pocok is aktív télen, de a föld alatti járataiból ritkábban merészkedik elő, a hó alatt a talajszinten mozog, ahol nem tudják elérni az ölyvek, a vércsék és a baglyok hegyes karmai. A karvaly rendszeresen portyázik az emberlakta környezetben, parkokban, fasorokban, kertekben próbál meg zsákmányt fogni. Verebet, házigalambot, balkáni gerlét vagy a madáretetőket rendszeresen látogató cinegék közül kerül ki a zsákmánya.
A havas, fagyos napokban énekesmadaraink szívesen fogadják az ember segítségét. A kemény fagyos éjszakák átvészeléséhez leghatékonyabb segítség az állati zsiradék (faggyú, szalonna, töpörtyű) vagy az olajokban gazdag magvak, például a napraforgó.
Gondoljunk csak bele, hogy mit jelent a –20 fokos hideg egy állandóan 43–44 Celsius-fokon „égő” széncinege számára. A madár testhőmérséklete és a külső környezete között több mint 60 fok a hőmérséklet-különbség. A madártoll kiváló hőszigetelő, de ha a rövid téli nappalok alkalmával nem talál elegendő táplálékot, megtörténhet, hogy nem éri meg a következő reggelt. A kemény téli életfeltételek az evolúció során „megedzették” énekesmadarainkat, alkalmazkodtak a zord időjárás átvészeléséhez is, de a gyengék, a kevésbé találékony egyedek hamar elpusztulnak.
A rendkívüli hidegben etessük környékünk, kertünk, udvarunk madarait, de csak akkor kezdjünk hozzá az olajos magvak vagy más madáreleség kihelyezéséhez, ha készen állunk arra, hogy naponta pótoljuk a fogyó eleséget. Nap-nap után ugyanazok a madarak – cinegék, pintyek, zöldikék, meggyvágók stb. – járnak az etetőre, és nagy bajba kerülhetnek, ha a biztosra vett táplálék helyett üres etetőt találnak. Ha az éjszakai hőmérséklet –10 fok alá süllyed, az éhező, legyengült madarak hajnalra megfagynak.
Madaraink egy része a szélsőségesnek számító időjárás beköszöntével kedvezőbb hőmérsékletű és kisebb hóborítású területre, akár több száz kilométerre is elkóborolnak. Ha a kemény idő több hétig is eltart, a madarak csak akkor térnek vissza, amikor megérkezik a felmelegedés.
Télen az etetés mellett egyéb módon is segíthetünk a madaraknak, hogy átvészeljék a zord időszakokat. Az odúköltő énekesmadarak, például a cinegefélék télvíz idején is felkeresik a számukra kihelyezett mesterséges fészekodút. Ha odúkat rakunk ki a madáretetők közelébe, éjszakára szívesen húzódnak meg bennük az apró énekesmadarak. A cinegék és verebek téli túlélési stratégiájának fontos részét képezi a szélvédett, hőmérsékletileg kiegyensúlyozottabb éjszakázó üregek használata. Egy-egy alkalmas, kedvező mikroklímájú üregbe akár több madárka is meghúzódhat.
