Amikor azt állítottuk, hogy víz- és halügyeink mostani megmondói több törvényt, rendeletet, szabályzatot... gyártottak le, mint elődeik évtizedeken keresztül, igazunk volt. De amikor azt gondoltuk, hogy befejezték, tévedtünk. Mert továbbra is dől belőlük.
Legutóbbi gyöngyszemük a horgászvizek kategorizációjára vonatkozó szabályzat módosítása. Ennek értelmében csak azok a vizek kategorizálhatóak, amelyekben dunai galóca és sebespisztráng van, valamint azok, amelyek bizonyos fokú védelmet élveznek. Egyelőre ismeretlen, hogy a korábban érvényes kritériumok értelmében immár kategorizált vizeknek milyen lesz a besorolásuk. Tehát az illetékeseknek pontosítaniuk kell, hogy visszamenőleges hatállyal megszüntethető-e a kategorizáció ott, ahol már életbe léptették.
De nem ez a kérdésünk, hanem: ki adja vissza a pénzt azoknak, akik már kiváltották a hozzáfizetéses engedélyt azokra a vizekre, amelyek az új szabályzat értelmében nem tartoznak a kategorizáltak közé?
Valamint azt is, ki tartozik azzal a pénzzel a vízkezelőknek, amelyet a halállomány felmérésére költöttek, hogy vizeik annak alapján kategorizálhatóak legyenek. Mert az nagy munka volt, és nem történt ingyen. A vízkezelők egy része sok pénz költött el azért, hogy hozzáfizetéses engedélyeket forgalmazhasson, a horgászok bizonyos hányada pedig ki is váltotta ezt az engedélyt. Aztán ugyanaz, aki erre szabályzattal kötelezte őket, kimondja, hogy amit akkor mondott az immár nem érvényes.
Emlékeztetőül mondjuk, hogy a tavalyi horgászengedélyek árának meghatározásakor széles ívben megfeledkeztek a kedvezményesek kibocsátásáról. Ezt csak akkor tették meg, amikor már sokan teljes áron váltották ki, holott a későbbiek során meghozott szabályzat értelmében kedvezményekre jogosultak. Az így legomboltat csak a költségbetésből élő vízgazdák tudták visszaszármaztatni áthidaló megoldások révén. Mások nem, mert a pénz már nem náluk volt. Azóta sem kártalanították az érintetteket.
Az új szabályzatot tehát vagy átgondolatlanul, vagy „előre megfontolt szándékkal” hozták meg.
