Ez nem zsákmány! A kép a Mali Zvorniknál történő halasítás mozzanatát örökítette meg. Ami másutt vígan bográcsban rotyogna, vagy nem kevésbé vígan zsírban/olajban sercegne, azt itt (helyesbítünk: ott!) a tóba engedték. Míg a rotyogástól és a sercegéstől a haspártiak lennének el vígan, addig a Mali Zvorniknál történtek miatt a halpártiak örülnek. Mert ha rotyog, akkor volt, ha nyersen és élve kerül a vízbe, akkor lesz.
A Drina-tó partján kivárták a harcsatilalmat, majd azt is, hogy majdhogynem elmúljon, és csak akkor szóltak, hogy megcsinálták. Vagy ha úgy tetszik: végrehajtották.
A vidéknek ugyanis szándékká fajult tervei vannak azzal kapcsolatban, hogy a horgászturizmusra építsén. Ezt nem lehet ott, ahol nincs hal. Szlovéniában már vagy két évtizede az az álláspont uralkodik, hogy a természet – ezen belül a vízi világ – fennmaradását kizárólag a fizetőképes turista rendszeres látogatása szavatolhatja. A rossz nyelvek szerint nálunk nincs olyan, aki fel tudná mutatni azt a dinárt, azt az egyet(!), amelyhez horgászturizmus révén jutott. Talán azért nem keresett az idén egyet (sem), mert tavaly meg azelőtt nem ruházott be kettőt.
