Takács István és Dobó Rudolf
Miután az időjósok által kilátásba helyezett viharok meg záporok más vidékekre vándoroltak, a szegedi kuttyogatóversenyt semmi sem zavarta. A kifogástalan szervezés és a gördülékeny lebonyolítás itt magától értetődik. Az utóbbi években pedig az itt jegyzett magyarkanizsai sikerek is a „semmi természetesebb ennél” témakörébe tartoznak.
Az első helyet Vásárhelyi Géza és Jan Schultz magyar–német páros foglalta el öt darab, összesen 15 kilós harcsával, melyek közül a legnagyobb hat kilós volt. A második is magyar páros, Kovács Zsolt és Kálmán Árpád három harcsája 12,5 kiló volt, a legnagyobb 5,6 kilós. Őket a magyarkanizsai Bratsvo–Testvériség által futtatott csapatok sora követi. Dobogóra került a Dobó Rudolf és Takács István páros (3 harcsa, 8,8 kiló, 5,6-o legnagyobbal); azután Bata István és Žarko Čekrdžin következnek egyetlen, de a verseny legnagyobb harcsájával, amely 7,55 kilós volt; ötödikek a Rakić és Stanković (3 harcsa, 4,45 kiló). Ezután ismét magyrországi csapatok következnek egy-egy harcsával, hatodikak Nikodém Miklós és Pallagi János, őket Csernák Zoltán és Sáringer Dezső követi. A világ és Magyarkanizsa megmérettetésében a 4:4-es egyenlítést Berta Viktor és Siniša Gojkov hozták meg.
Magyarkanizsa környékének fölényét ebben a horgászműfajban kidomborította a törökkanizsai dr. Újhelyi Péter diadala egyéniben, valamint a magyarkanizsai Szabados László második helye is.
Mindennek ismeretében ismételten fel kell vetni – mert a jövőben egyre gyakrabban kerül majd szóba – a kuttyogató világ kupa megszervezésének ötlete. Az egyelőre még körvonalazatlan ötlet mind a műfaj gyakorlóinak körében, mind a népes szurkolótábor berkeiben osztatlan sikert aratott. Csináljuk meg! – mondta mindenki, aki hallott róla. Az ötletet kipattanása óta mi is szellőztettük, de megismételjük: színhelye a Tisza Szeged és Magyarkanizsa közötti szakasza volna, megrendezésének időpontja – jövőre! Úgy tűnik ugyanis, hogy ez a két központ tető alá tudná hozni ezt a rendezvényt. Nemcsak szervezőkapacitásaik révén (értsd: van, aki megdolgozik), hanem versenyzőgarnitúrája is van olyan erős, hogy a világversenyen az ország csapata ne a (például!) labdarúgásunk szintjén tengődjön.
