Volford Dávid a díjakkal
Augusztus 25-én tartották Adán az elsö barátság kupát gyerekek számára. A verseny védnöke Szauer Miklós adai plébános, valamint az adai Tisza Sporthorgászegyesület volt. A verseny két korcsoportban zajlott. Tekintettel arra, hogy egyre többen vallják, hogy a civilizáció ártalmainak ellensúlyozása céljával a gyerekek körében népszerűsíteni kell a horgászást, a versenynek bőven volt támogatója, így minden gyereknek jutott díj. A versengés ennek ellenére is igen komoly volt.
Pálfi Partik a verseny első halával
Ha a gyerek horgászni tanul, akkor már a kezdetek kezdetén tanulja meg jól. A versenyzők, különösen a legkisebbek mögött a stratégák szerepében tetszelgő szülők és nagyszülők ültek – ha pedig izgultak, akkor álltak meg járkáltak – a parton, és osztották a tanácsokat. Hangosan mondták, így azok a vetélytársak is hallották, és hasznosíthatták a tanácsokat, akiknek nem volt stratégájuk. Horgásziskola élőben, csúcs, tiszta haszon…
A kisebbek korcsoportjában a mindössze négyéves Pálfi Patrik diadalmaskodott, aki amellett, hogy a legtöbbet fogott, ejtette zsákmányul a verserny első halát is. A második Csonka Bence lett, és ő fogta a verseny legnagyobb halát, míg a harmadik helyet Vadnai Áron foglalt el. A nagyobbik korcsoportban Virág Bálint lett az első, Volford Dávid a második, míg a harmadik helyért holtverseny alakult ki Agócs Bence és Szügyi Patrik között.
Amikor a stratégák – nevezhetjük őket edzőnek, tanítómesternek… – jelentőségét említettük, akkor a mesterségek fénykorában uralkodó mester–inas relációra is gondoltunk. Ebben annak idején szigorúan benne volt az apáról fiúra is. Ennek tükrében nem kell szokatlannak tekinteni, hogy a mindössze négyéves Pálfi Patrik diadalmaskodott a versenyen. Mögötte stratégaként édesapja, Pálfi Zsolt, az ország egyik legjobb versenyhorgásza osztotta az igét. És mindenki hallhatta, tanulhatott. Hasonló volt az eset a péterrévei Koliger Jánosnál is, aki két élvonalbeli horgásznagyapával – Horváth Józseffel és Koliger Jánossal – rendelkezik.
A stratégákkal csupán érintőlegesen és a teljesség igénye nélkül foglalkoztunk, hiszen a legfontosabb, hogy vannak, és hadrendbe álltak. Mert az adai egyházi–horgászegyesületi kezdeményezés mindenképpen dicséretes, és könnyen megtörténhet, hogy példa értékűvé növi ki magát. A rendezvény jó alkalom volt arra is, hogy lapunk és a Jó Pajtás kishorgászai írópályázata egyik nyertesének itt adjuk át a díjat. Véletlen egybeesés, hogy Volfod Dávid – a verseny második helyezettje – éppen születésnapján vehette át a díjakat. A szervezők viszont lapunk Horgászat–Vadászat rovatának, valamint a Jó Pajtásnak adtak át oklevelet az elmúlt évek során kialakult kítűnő együttműködés jeléül.
A résztvevők Szauer Miklós adai plébánossal és Adankó Iván egyesületi elnökkel
