Bata és Čekržin
A második idei moholi kuttyogatóverseny ismét bebizonyította, hogy a műszaki felszereltség mellett a gyors reakció is fontos a győzelemhez, a korábbi jó tapasztalat pedig félrevezethet. A júniusban megrendezett verseny győztesei – a magyarkanizsai Dobó–Takács páros – ez alkalommal nemhogy zsákmány, hanem kapás nélkül maradt. Futólag: akkori sikerük nem a véletlen műve volt, mert időközben más versenyeken is jegyeztek dobogós helyezést.
Somogyi és Losonc
Az enyhe felszél jó szolgálatot tett a versenyzőknek, hiszen a mindössze 0,4 kilométeres óránkénti sebességgel vánszorgó Tiszán máskülönben alig haladtak volna a csónakok. A harcsa azonban leköltözött a vízfenékre, és a vízoszlop közepében hiába keresték. Ezt elsőként Bata István és Žarko Čekrdžin ismerték fel, és gondolatnyival a fenék felett utaztatták csalijaikat. Nyolc harcsát sikerült előbűvölniük, közöttük a verseny legnagyobbját, amely 3,42 kilót nyomott. Győzelmük kapcsán szóvá kell tenni, hogy amióta ilyen felállításban lépnek fel, folyamatosan halmozzák a sikereket, Čekrdžinnek ez volt a hetedik kuttyogatóversenye, és az ötödik dobogós helyezése.
Jovičić a hat közül a legnagyobbal
A műszaki felszereltség fontosságát a második helyezett Vladimir Prišić és Nenad Jovičić bizonyították, hiszen két csúcsminőségű szonárt is használtak, és hat harcsát zsákmányoltak. Egy szálig a vízfenék küszöbéről. Nem árt tudni róluk azt, hogy kedvtelésből művelik a kuttyogatást, és számos rendezvényen értékes adományokkal járultak hozzá a díjalaphoz. A harmadik helyet helybeli páros – Somogyi József és Losonc István – foglalta el. A rengetek faroktépő meg csipegető apróság közül két, összesen 3,64 kilót kitevő nagybajuszút takarítottak be.
A gördülékeny lebonyolítású verseny jövőre új tartalommal gazdagodik. Oláh Ferenc egyesületi elnök az eredményhirdetést követően közölte, hogy jövőre egy versenyt tartanak, de az kétfordulós lesz. Az első versenynapon délután az esti órákig, másnap hajnaltól délig kuttyogatnak majd a versenyzők. Érdekesnek ígérkezik.
