A vasárnap lezárult újvidéki Horgászati, Vadászati... (felesleges kihagyva) Vásáron zsinórban immár sokadszor bizonyosságot nyert, hogy a bolhapiaci bóvlifelhozatal innen száműzetett. Nem azért, mert nálunk már csak a minőség számít(ana). És azért sem, mert annyira megtollasodtunk volna, hogy többé rá se nézünk az olcsóra.
A gazdasági helyzet romlását szabályszerűen a halállomány elszegényedése szokta követni. Amikor a hal szociális kategóriává zsugorodik, és az eszik halat, aki fog, egyre kevesebben lesznek, akik fognak. Ebből kifolyólag csökken azoknak a száma is, akik felszerelést vásárolnak. Mert immár nem a kedvtelés, a szórakozás, a kikapcsolódás az irányadó, hanem a kifizetődőség. Céllá vált, hogy kis ráfordítással sok halat vigyünk haza, és ezáltal tegyük kifizetődővé azt, ami mindig is ráfizetéses volt. Lehetőleg még ma, nehogy holnapra valaki kifogja előlünk.
Ugyanez a hozzáállás uralkodott el tíz-egynéhány évvel ezelőtt azok körében, akik a bóvlit, a silányat, az olcsót... hordták ki kazalszámra a vásárra. Minél többet eladni, bármilyen áron, nehogy valaki a szomszédnál vásároljon. A vélt nyereségek és a valós veszteségek könyörtelen mérlege eme hozzáállás legnagyobb szószólóit – úgy látszik végérvényesen – kiiktatta a vásárról. De nem hiányoznak senkinek, még azoknak sem, akik éppen portékájuk (észbontóan alacsony ára) miatt jártak ki a vásárra. Valójában ugyanarról a jelenségről van szó, amelyet a „kifizetődő horgászás” is képvisel. Ma minél többet, holnap meg majdcsak lesz valahogy. A meg nem nevezett bóvlisták példája mutatja, hogy ilyen hozzáállással nem lesz az sehogy.
Az idei vásáron bebizonyosodott, hogy aki vásárol, annak igényei vannak. És többnyire azok vásároltak, akik ezt a műfajt még tudják élvezni, ezért a befektetés fejében anyagiakat nem várnak viszont. A horgászbotok sorfala előtt pecamustrát tartókat figyelve mindig is ki lehetett találni, hogy a szakinak milyenek az igényei. Meg azt is, milyen szelek fújnak a vízparton. Pillanatnyilag – akár tetszik a többinek, akár nem – a pörgetés és a feeder uralja a piacot. A pörgetés tehát kitartóan állja a versenyt, míg a rezgőspicces műfaj egyre inkább feltörőben van.
Ennek a jelenségnek első okát nem a felületes szemlélet alapján következtetéseket levonók véleményében kell keresni (lásd: a feeder divat!), hanem komoly szakmai alapjai vannak. Részletes elemzés helyszűke miatt mellőzve. Dióhéjban: széles skálán hatásos horgászmódszer; célba vett halfajtól, helyi körülményeknek megfelelően áthangolható, látványos, eredményes... és élvezetes. Ha divat, akkor ezért divatos. És hiányzik belőle a bóvli.
