Télen és kora tavasszal átlagban 10–20 százalékos a méhpusztulás a kaptárakban. Az utóbbi években azonban e veszteség világszerte sokkal nagyobb méreteket ölt – nyilatkozta lapunknak dr. Mića Mladenović, a belgrádi Mezőgazdasági Kar tanára, aki a napokban egy Jagodinán megtartott konferencián számolt be a méhpusztulást érintő kérdésekről.
A méhpusztulás Szerbiát sem kerüli el, az utóbbi években 20–37 százalékos veszteség érte a méhészeket (Gergely József felvétele)
– A méhpusztulás globális problémává vált. 2006 és 2007 óta jelentős mértékű pusztulást tapasztalnak egyes ázsiai és európai országokban, valamint az Egyesült Államokban. Itt a veszteség jelenleg eléri a 65,5 százalékot, tíz évvel ezelőtt azonban ugyanitt átlagban 14,5 százalékos volt a méhhalálozás aránya.
A jelenség Szerbiát sem kerüli el, az utóbbi években 20–37 százalékos kárral kellett számolnia az országnak a méhveszteség terén. Egyedül a Méhanya szelekciós központokban enyhébb a kár mértéke, 2-től 13 százalékig terjedt – mutatott rá dr. Mića Mladenović.
A professzor lapunknak elmondta, hogy nemrég az ankarai nemzetközi méhészkongresszuson az egyes országok szakértői jelentései alapján a következő adatok derültek ki: Chilében 38 százalékos, Kanadában 60, Ugandában 36, Thaiföldön 10-től 50, Spanyolországban 7–67, Svájcban 30, Horvátországban pedig 10 százalékos a méhpusztulás okozta veszteség. Európában átlagban 22 százalékot tesz ki a kár.
Dr. Mića Mladenović elmondta, a globális szinten végbemenő méhpusztulás okai között szerepel a Varroa atka, amely mintegy tíz olyan vírust is terjeszt, amelyek megölik a méheket. Ezenkívül károsak azoknak a gyógyszereknek a mellékhatásai is, amelyekkel a méhcsaládokat kezelik a méhészek a különböző betegségekkel és élősködőkkel szemben. A mintegy tizenhét káros hatás között szerepelnek a genetikailag módosított növények is, valamint azok a permetszerek, amelyekkel a napraforgó-, repce-, szója- és a kukorica-vetőmagot kezelik. A rovarirtó szerek használatakor a méreg a méh hasához és lábaihoz tapad, így bekerül a kaptárba is, és itt az új egyedeket veszélyezteti.
A méhpusztulást előidézheti a víz- és a pollenhiány, valamint a méhek monoton táplálása. Nagyon fontos ugyanis, hogy a méhek kellő mennyiségű és megfelelő minőségű táplálékhoz jussanak a téli időszakban – hangsúlyozta dr. Mića Mladenović.
Kiemelte, hogy a jagodinai tanácskozáson külön témakörként szerepelt a méhek eltűnésének gazdaságra vonatkozó hatásai. A méhpusztulás ugyanis nem csupán a méz és egyéb méhészeti termékek előállításánál okoz nagy veszteséget, hiszen a méhek a gabonafélék és az ipari növények, a gyümölcsök és zöldségek fennmaradásában is nélkülözhetetlen szerepet töltenek be.
A méhek a mérget beviszik magukon a kaptárba is (Gergely József felvétele)
Tavaly ősszel a méhek tömeges elhullását tapasztalták Topolya község méhészei. A kár elérte a 100 ezer eurót. Az augusztus utolsó hetében végbement méhpusztulásnak mintegy 650 méhcsalád esett áldozatául, Njegoševo, Topolya, Zentagunaras, Gunaras és Pobeda környékén keletkezett a legnagyobb kár.
A felmérés során nemrég napvilágra került, hogy raktáron lévő, lejárt szavatosságú, tiltott vegyszereket szórtak szét mintegy 6 négyzetkilométeres távolságban Topolya község területén – tudtuk meg a zentagunarasi Rózsa Lászlótól. A növényeken és méheken végzett laboratóriumi vizsgálatok egyaránt kimutatták azoknak a hatóanyagoknak a keverékét, amelyekkel permetezték a földeket, és amely a méhpusztulást okozta.
– A méhek azonban nem pusztultak el azonnal, hanem a még virágzó növényekről hordták be a virágport, ezért a bent dolgozó és kelőfélben lévő méhek a kaptárban megették és sajnos azok is elpusztultak. Amikor megkezdtem a virágpor elszedését, egy napon belül megszűnt a méhpusztulás a kaptárakban. A többi méhész ezt nem tette meg, mert reménykedett a kártérítésben – mondta Rózsa László zentagunarasi méhész.
– Hamarosan megkezdődik az idény, a méhészeti aktivitások ideje, de a minisztérium által ígért kártérítés még mindig nem kapták meg a károsultak. Becslések szerint kaptáronként 150 euró a kár mértéke – tudtuk meg Rózsa Lászlótól.
Zentagunarason harminc évvel ezelőtt mintegy 350 méhcsaládot tartottak, jelenleg azonban számuk nem éri el a harmincat sem. Njegoševo és Gunaras környékén számos vállalkozó vett fel állami kölcsönt, mintegy 150 méhcsaládot vásárolva, de a méhpusztulás folytán mindannyian csődbe jutottak. A méhtetemek miatt még a meglévő mézet sem tudták megmenteni.
Nyitókép: A méhpusztulás Szerbiát sem kerüli el, az utóbbi években 20–37 százalékos veszteség érte a méhészeket (Gergely József felvétele)
