A múlt héten tiltakoztak a gazdák. Pontosabban, a gazdatársadalom egy kis töredéke, a Bánáti Parasztemberek Egyesülete. Egyetlenegy egyesület... Pedig csupán Vajdaságban legalább egy tucat van belőlük papíron. Csakhogy nem tudnak összefogni. Ennélfogva mindenféle eseteleges megmozdulásuk már jó előre kudarcra van ítélve.
Azért, mert Belgrádban jól tudják, könnyen elbabrálnak 15-20 gazdával, akik eljönnek „kiönteni a lelküket” a kormány épülete elé. Majd ígérnek nekik fűt-fát, odadobnak pár dinár támogatást, visszaforgatják nekik ugyanazt a pénzt, amit a gazdák áfa címén befizettek az államkasszába a tavasz folyamán megvásárolt sok százezer tonna műtrágyáért, permetszerért, vetőmagért, alkatrészért…
A múlt heti tiltakozás is végleg rávilágított a gazdatársadalom megosztottságára, szervezetlenségére, erőtlenségére, határozatlanságára... Így csak látszateredmények érhetők el. Az ágazat tényleges problémáinak megoldásába továbbra sem fogják bevonni a gazdákat azok, akik az ország sorsát olyan eredményesen irányítják/irányították, hogy a gazdasági termelés jelenleg az 1998-as szinten, a bombázások előtti év szintjén van. Ha valaki netán átaludta az utóbbi 15 évet, annak eszébe kellene juttatni, hogy az utóbbi másfél évtizedben volt magánosítás, dobra verték a gazdaságot, de az sem mellékes, hogy – a Novosti napilap számításai szerint – csupán 2001-től 2010-ig 72 milliárd dollár érkezett Szerbiába befektetések, donációk, magánosításból eredő pénz, kölcsön formájában. Autóutak, gyárak nem épültek belőle. Hova tűnhetett hát ez a temérdek pénz?
És hova fognak eltűnni azok a milliárdok, melyeket a viszonteladók, kereskedők, monopolhelyzetben lévő feldolgozóipar vágott zsebre az elmúlt években, és vág zsebre most, amikor hatalmas a jövedelemátömlesztés a mezőgazdaságból más ágazatokba, mivel a kiadások állandóan növekednek, a bevétel pedig a szárazság és a szélsőséges időjárás miatt, évről évre folyamatosan csökken.
Összegzésként: a gazdák tehát érdemleges tárgyalást nem is folytattak a kormány épületében arról, hogyan alakulnak majd az árak a hamarosan betakarításra kerülő kapásnövények esetében. Pedig jelenleg ez a legfontosabb kérdés. És a gazdáknak kerek perec ki kellett volna mondaniuk: Ne számítson senki arra, hogy dollármilliárdokat valósít majd meg Szerbia a mezőgazdasági termékek exportjából – a termeléssel járó kockázatokat, befektetést pedig önerőből fedezze a termelő! És azt is az orrára kellett volna kötni az „atyaistennek”: végre az állam teremtsen rendet a piacon! Ne engedje meg senkinek, hogy tovább lopjon a termelőktől, hiszen a múlt héten a kukorica ára további 10 százalékkal csökkent. További témák: kezdje meg az állam a monopólium elleni harcot, a vagyon-visszaszármaztatást. Hiszen ez a kötelessége.
