A kiadós esőzések már eddig is elemi csapás méretű károkat okoztak a mezőgazdaságban. Az agrártárca reagálást várják... Várhatják. Pedig létezik a károk szanálására létrehozott alap, hogy belőle enyhíthessenek a gazdák bajain. Ha azonban a gazdák nem kérnek, nem is kapnak, az állami költségvetésnek nevezett feneketlen hordó pedig elnyelheti még azt is, amire a termelőknek törvényes joguk van
Ha így folytatódik, akkor a gazdák számításait nemcsak a felvásárlók, hanem az időjárás is elronthatja. Már-már azt hittük, a kiadós csapadékok időszaka elmúlott. De csalódnunk kellett, mert a kiszámíthatatlan időjárás ismét beleszólt. Vannak községek, ahol a belvizek már eddig is nagy károkat okoztak, és ha így folytatódik, a bajok csak sokasodnak. Drága aratásnak igérkezik az idei. Mert a nehéz gépek nemcsak hogy nem tudnak majd rámenni a földekre, hanem az átázott utakon nehéz lesz majd elszállítani a termést.
A kiadós esőzések elemi csapás méretű károkat okoztak a mezőgazdaságban, a gazdák – jogosan! – a kormány, illetve az agrártárca, a tartományi mezőgazdasági tikárság, a Vode Vojvodine közvállalalt reagálását várják, a most (is) annyira szükséges támogatást. Várhatják.
Van, akik léptek, mert meguntak várni. Öt vajdasági község: Ada, Zenta, Csóka, Törökkanizsa és Magyarkanizsa önkormányzata közös beadványukban arra kérik a köztársasági mezőgazdasági minisztériumot, a tartományi szerveket, a Vode Vojvodine közvállalatot, hogy legalább töröljék el az idei évre előirányzott vízügyi járulékot, s így legalább részben enyhítsenek a termelők gondjain... Csakhogy sehonnan sem jön felelet. Ugyan ki mélyedne bele a termelők gondjaiba ilyenkor, a szabadságok időszakának kezdetén? Pedig létezik a károk szanálására létrehozott alap, hogy belőle enyhíthessenek a gazdák bajain. Ha azonban a gazdák nem kérnek, akkor nem is kapnak, az állami költségvetésnek nevezett feneketlen hordó pedig elnyelheti még azt is, amire a termelőknek törvényes joguk van.
Senkit sem aggaszt, hogy lesz-e elegendő kenyérgabona a jövő évig az országban. Eddig azt állították, hogy az átmeneti tartalékok félmillió tonnát tesznek ki. Az utóbbi napokban azonban egy másik szám kerekedett ki. Sokkal szerényebb, mint az elsődlegesen megjelentetett: mindössze 200 000 tonnára saccolják az ország búzatartalékait. Mindegy. A búza így sem, meg úgy sem kell. De ez csak a látszat. A fenti adat csak ködösítésre jó, azaz, hogy csökkentse a gazdák felvásárlási árral kapcsolatos elvárásait.
A jó kifogás sohasem rossz. Tudni kell ugyanis, hogy vannak emberek, akiket cselszövésért fizetnek, azért, hogy eredeti „magyarázattal” szolgáljanak, miért nem kell a búza. És teszik ezt évről évre. Az eddig hangoztatott érvek listája: az átmeneti tartalékok magasak, a malmok még a tavalyi búzát sem tudták értékesíteni, mert nincs kereslet. Vagy: a kenyérgabona minősége kimondottan rossz... És a nyilvánosságnak mindezt maradéktalanul el kell hinnie. Pedig jól tudjuk, hogy a nálunk termelt kenyérgabona a Nyugat-Európában termelthez viszonyítva kimondottan jó minőségű. Mert ott inkább az éghajlati viszonyoknak megfelelően puha búzát termesztenek. Vagy egy másik példa: néhány évvel ezelőtt szivárgott ki, hogy a nálunk „rossz minőségű” kenyérgabonát a leleményes kereskedők potom áron felvásárolták, és a fekete-tengeri raktárakba szállították. Néhány hónap múlva ugyanazt a búzát kiváló minőségű amerikai kenyérgabonaként visszaszállították az országba. Szerbia a korlátlan lehetőségek országa.
