Kiállításra vagy a fazékba kerülnek-e a növekvő, a fogoly- és kolumbiai sárga tollszínű csibék…
Szentmihályon 1994 óta tevékenykedik a kisállattenyésztőket tömörítő Strasszer egyesület, hogy tagsága kapcsolatokat teremtsen más települések tenyésztőivel, tapasztalatcserével elősegítsék az eredményesebb tenyésztést, és szervezetten jelenjenek meg a különböző versenyeken és szemléken. Ugyanakkor a gyerekekkel, a fiatalokkal is igyekeznek megszerettetni a nyúltenyésztést, a díszmadarakat vagy éppen a galambokat.
Rácz Zakariás nevét vagy húsz évvel ezelőtt jegyezték meg a díszbaromfi-tenyésztők, közöttük is a brahma tyúkok kedvelői. A robusztus baromfi hosszú lábát dús tollazat díszíti, ezért sokan csak „gatyásoknak” nevezik a Hátsó-Indiából származó nagytestű baromfit, melyet Észak-Amerikában tenyésztettek tovább, s 1850 körül került Európába. J. J. Drevenstedt leírásai szerint Új-Angliában (az USA északkeleti államában) a fajtát „gyakorlati hasznosításra” tenyésztették ki, „mert a bostoni piac barna tojásokat és nagy vágóbaromfit igényelt”. Akkoriban állítólag 8 kilogrammos kakasok voltak! C. Plestedt leírta az első brahmát, amelyet kapott (egy pár 1847-ben 5 dollárba került).
Minden baromfiudvar dísze lehet a brahma…
– Piacunkon ma sem kapnánk érte többet – mondja mosolyogva a tekintélyes tenyésztő, aki szövetségi díszbaromfi-bíróként is helytáll, s nyomban hozzáfűzi: – Mindenekelőtt az állatok szeretete vezérel tenyésztői tevékenységemben, ez egy kicsit génjeimben is megtalálható, hiszen nagybátyáim elismert galambtenyésztők voltak, de mivel szüleim tiltották a galambtenyésztést, a díszbaromfi, azaz a brahma felé fordultam. Annak ellenére, hogy maga a fajta harcos természetű, Nyugaton kakasviadalokra készítik föl őket, ezek szelídek, kecses tartásúak, nagy hústömeget adnak, s ezt az állományt mindenekelőtt saját örömünkre és ellátásunkra tartom, közülük a legszebb példányok maradnak tenyészetben. Be kell vallanom, hogy feleségem is derekasan kiveszi részét a munkából, s bár az én kedvtelésem, eteti, gondozza a törzsállományt, vagy az éppen növekvő csibéket.
Gazdasági jelentősége van a tenyésztésnek, vagy inkább a baromfiudvar díszei?
– A törzsállomány 30 tyúkot és 4 kakast számlál, évente mintegy 100–120 csibét keltetek ki, s már e tény is elárulja, hogy kizárólag kedvtelésből tartom a brahmákat. A legszebb tyúkok 3–5 évig maradnak tenyészetben, évente 120–140 tojást tojnak, amit hasznosíthatunk. Vérfrissítés céljából kétévenként Németországból vásárolok kakasokat vagy cserélek más tenyésztőkkel. Néhány évvel ezelőtt még szorosan együttműködtünk a magyarországi tenyésztőkkel, de az EU-ba kerülésükkel elpattantak a szálak…
A tenyésztő kedvenc színe: a kolumbiai sárga. Nem könnyű évtizedeken át fenntartani egy-egy standard tollszínt.
Megannyi színben meg színárnyalatban pompázik Rácz Zakariásék baromfiudvara. A tenyésztő vajon arra törekszik, hogy minél több színárnyalatú tyúkot, kakast vonultasson fel, vagy pedig a standardként meghatározott tollszíneket igyekszik fenntartani?
– Sokkal nehezebb éveken, évtizedeken át fenntartani a standard színeket, mint újabb színárnyalatú tollazatot kialakítani, amely 2-3 éven belül a kakasok tevékenységétől függően ismét módosulhat. Európai, illetve világviszonylatban 8, egyesek szerint 10 standard színt jegyeznek, melyek közül négyet folyamatosan fenntartok az állományomban, közöttük a kolumbiai sárgát, a fehéret, a fogolyszínt. Ezekkel a díszpéldányokkal több Vajdaság bajnoka címet is kaptam. Persze vannak különböző színárnyalatú kedvenceim is, pl. a kolumbiai sárga-fekete több változata, az ezüstszegett, a sárga-kék kolumbiai…
A kisállat- és díszbaromfi-kiállításokon sok csodálója van a csupa tollból álló brahma tyúkoknak, kakasoknak. Tenyésztőként vagy díszbaromfi-bíróként nehezebb helytállni?
– Szemet gyönyörködtető látvány amikor egy-egy szemlén, bemutatón felsorakoznak a tenyésztők a díszpéldányokkal. Ha egy bemutatóra bíróként invitálnak meg, azon nem veszek részt versenyzőként. Egyébként szigorú mércék alapján minősítünk. Sokan azt kérdezik, van-e standard magasság a tyúkoknál vagy a kakasoknál. Nincs, kizárólag a küllem alapján pontozunk. A kívülálló számára a tollazat, a színezet a legszembetűnőbb, de ez csak egyik eleme a minőségnek. A szakavatott szem a baromfi igazi díszén, taraján akad meg: a brahmát a szerény méretű, de arányos rózsás taraj jellemzi. Fejének első része kissé vagy egyáltalán nem tollas. Erős rövid szárnyai szorosan a testhez simulnak. A megnyúlt combok erősen tollazottak, a melltájék kerekded és telt a sok tolltól. A versenyeredmények alapján állítom, hogy nem maradunk le a nyugati tenyésztők mögött, mégis ők kerülnek előtérbe, mert szinte iparágak állnak a tenyésztők mögött, hatalmas összegeket fektetnek be, nem csoda, hogy egy-egy díjazott kakasért akár 500 eurót is fizetnek. Nyugaton igazi üzlet a díszbaromfi-tenyésztés, nem hiszem, hogy bele tudnék illeszkedne abba a világba.
Marad tehát az igazi kedvtelés, a baromfiudvarban esedékes gyönyörködés. Persze a meglévő állományt is el kell tartani. A brahmák mennyire érzékenyek, igényesek a takarmányra?
– Száraz, tiszta levegőjű, kellő hőmérsékletű ólban tanácsos tartani a baromfit, óvni a hő-stressztől vagy például a hideg esőtől, mert ha a dús tollazat átnedvesedik, elkerülhetetlen a betegség. S mivel nagytestű, hosszú lábú baromfiról van szó, erős csontozatot kell kifejleszteni, tehát fontos a kalciumban gazdag táppal történő takarmányozás. Szemcsés, illetve apró pelettált kész táp kerül eléjük, de szívesen fogyasztják a kukoricát és a búzát is. Kifejezett a zöldtakarmány iránti igényük, nagyon szeretnek legelni, szerencsére a falu szélén olyan helyen lakunk, ahol megvan a lehetőség a legeltetésre is. Kérdezték már tőlem, miért nem duzzasztom föl az állományt. Ez lenne a legkönnyebb, de azután mit kezdek akár a csibékkel, akár a gondosan fölnevelt példányokkal? Így inkább megmaradunk ennél az alapállománynál, azzal is beérem, hogy olykor-olykor érdeklődő gyerekeknek ajándékozhatok egy-egy szép példányt, fölkeltem érdeklődésüket a díszbaromfi-tenyésztés iránt – vallja Rácz Zakariás tenyésztő.
