Itt a mezőgazdaság, az alapvető termékek ára napi politikai célokat szolgálnak, és a szociális békét hivatottak megőrizni. Így volt hatvan évvel ezelőtt –így van most is. Ez bizonyosodott be ugyanis ki tudja hanyadszor, az idei aratás után is, talán világosabban, mint bármikor, hiszen a köztársasági árutartalékok 12 dinárt kínáltak fel a búzáért, akkor, amikor egyértelmű volt, hogy a kenyérgabonának „nagy szeme lesz”. A felvásárlók, kereskedők 12–13 dinár közöti áron jutottak hozzá ahhoz a búzához, amely egy hónappal később már 20 dinárt ért. Láthattuk, és erről a Magvető is írt, hogy a világpiacon, a legnagyobb tőzsdéken az említett időszkban a búza átszámítva 16–17 dinárba került. A tonnánkénti 170 eurós ár volt a mérvadó a környező országokban. Csak Szerbiában nem.
A kilátások olyanok, hogy nálunk ezen a téren a jövőben sem változik majd semmi. A napokban ugyanis az agrártárca első embere kijelentette, rekordtermésre van kilátás kukoricából, szójababbból, napraforgóból, szilvából... és ki tudja még mi mindenből. A miniszter 7 millió tonna kukoricatermésről, a kukoricakivitelből származó 300 millió eurós exportbevétlről beszélt. Persze jogában van helyzetelemzést végezni, csupa jó hírekkel feledtetni az ötven éve nem jegyzett csapadékmennyiség miatti terméskisést...
De van egy másik dolog, ami elgondolkodtatja a termelőket. Konkrétan az, hogy a mezőgazdasági miniszter máris bejelentette: a napraforgó felvásárlási ára 30, a szójababé 27–28 dinár lesz!Kijelentette: „Szójababból ugyancsak rekordtermés várható, mintegy félmillió tonna. És a felvásárlási ár kilónként 27–28 dinár lesz, tavaly pedig 400 tonnát takarítottunk be ebből a kultúrából, a felvásárlási ár 24–25 dinár volt.” Nem kételkedünk abban, hogy szójából rekordtermés lesz. De az már nem fedi a valóságot, hogy tavaly 23–24 dinár volt a felvásárlási ár, hiszen azok, akik „túrják a földet” jól tudják, hogy 26–27,50 dinárt kaptak a szójababért, néhány hónappal később pedig ennek a terménynek az ára 33–35 dinár volt.
A miniszter ezúttal elárulta magát. Az árakat sem a kínálat-kereslet, sem a tőzsde nem körvonalazza, hanem hasracsapásszerűen alakulnak. Ennyi – és több nem lehet. Mert hogyan lehet árakról beszélni, amikor még azt sem tudjuk, mekkorák lesznek a hozamok. Tekintettel arra, hogy a kiadós esők áthúzhatják még a miniszteri számításokat is. És ekkor nem is beszéltünk még a napraforgóról. Mert ez a kultúra külön figyelmet érdemel. Ha ugyanis tovább folytatódik a kedvezőtlen időjárás, akkor még a miniszter által felkínált 30 dináros felvásárlási ár is kevés lesz. Egyszerűen azért, mert napraforgó nem lesz. És azért, mert a felvásárlók vetekedni kezdenek a nyersanyagért.
