A kenyérgabona vetésterülete nálunk évről évre csökken. A búza a piacon veszíti a harcot, ami annyit jelent, hogy a termelők inkább mást vetnek, mintsem kenyérgabonát: jó ára van a kukoricának, napraforgónak, répának, szójababnak... Nem a termelők fordítottak a búzának hátat, hanem az állam mostoha viszonyulása okozta a jelenséget. És most már hiába az egetverő kampány, a biztatgatások, ígéretek, számítások: az idei 550 000 hektáros vetésterületi terv a jelek szerint nem valósul meg.
A határban a napokban csak ritkán lehet látni vetőgépet. Hol van már az az idő, amikor ilyentájt, a búza optimális vetési idejének a kezdetén, száguldózó traktorok siettek a mezőre minden percet kihaszálva arra, hogy megmunkálják a földet, hogy mielőbb földbe kerülhesen a mag. Még az sem kecsegteti a termelőket a búza vetésére, hogy aránylag kevesebb munkával, azaz korszerű tárcsákkal mindössze egy nap alatt 20-30 hektárt is elő lehet készíteni a vetésre.
A gazdák érdekeltségét még az Újvidéki Terménytőzsdén megtartott sajtótájékoztatón elhangzott hitegetések sem növelték. Hiába hangoztatta a tőzsde vezérigazgatója, hogy a búza világpiaci ára folyamatosan növekedik, tehát nálunk is jó ára lesz. De a termelők csak nem akarnak kötének állni: jól tudják, hogy tavaly az utolsó pillanatban hasonló forgatökönyv alapján sikerült növelni a kenyérgabona vetésterületét. Igaz, újabban az Újvidéki Terménytőzsdén a búza ára magas szinten állapodott meg. De ez még nem jelenti azt, hogy jövőre az aratás kellős közepén nem kezd majd zuhanni az ára. Így működik a tőzsde nálunk. Vagyis úgy, ahogy a „nagyoknak” megfelel. Jó példa erre a kukorica, melynek ára, a jó termés hírére, legújabban csupán egy hét alatt 12,5 százalékkal csökkent.
Kinek hihet a termelő? A „tőzsdei szakértőknek, helyzetelemzőknek” nyilván nem. A többéves tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy azoknak a terményeknek van végül is jó ára, amelyeket otthon lehet tárolni, és akkor vihetők ki a piacra, amikor a termelőnek éppen szüksége van pénzre. Ilyen például a kukorica. Ha valaki úgy gondolja, hogy jelenleg nem felel meg az ára, akkor górézhatja, vagy szemesen is tárolhatja, ha megfelelő a nedvességtartalma. Külön figyelmet érdemel az utóbbi évtizedben nálunk mindinkább és mind nagyobb területeket hódító szójabab. Függetlenül attól, hogy minden idők rekordtermését jegyezték az idén nálunk, ára hétről hétre növekedik. A felvásárlók közül a leleményesebbek a betakrítás kezdetén mindössze 28,5 dinárt kínáltak kilójáért, jelenleg már 30–31 dinár az ára.
A gazdák nem láthatnak a jövőbe. Sajnos közülük senki sem tudja, meddig maradnak még ezek az aránylag magas terményárak. Ígyhát nem tudnak tervezni, s a vetésforgó betártására sincs reális esély. A napokban hallottam egy termelőtől, hogy már ötödik éve vet szójababot folyamatosan ugyanazon a parcellán, merthogy a hozammal elégedett, no meg a felvásárlási árral is. Húsz évvel ezelőtt vonatkozott ugyanez a búzára, azzal a különbséggel, hogy „csak” három éven át vetették monokultúrában – akkor még – a jó ára miatt.
