Réges-régen az a mondás járta: az a leggazdagabb, akinek a legtöbb gabonája van. De hogy is van ez manapság? Kinek van a legtöbb gabonája az országban? Már régóta nem az államnak, azaz a köztársasági árutartalékoknak, hanem az elmúlt tíz évben jócskán meggazdagodott exportvállalatoknak. A sorrend a következő: Ju point, MK Komerc, Delta Agrar, Viktoria Group, Agrotreiding...
A gabona útjának jó ismerői, azt állítják, a felsoroltak közül mindegyiknek minimálisan 100 ezer tonna búzája van raktáron. De ne feledjük, vannak „kisebbek” is, mint például Matijević, aki a húsfeldolgozáson kívül komoly pozíciókat szerzett a gabonakereskedelemben.
A kilónként 13 dinárért felvásárolt kenyérgabona most csaknem 10 dinárral többet ér. Ekkora hasznot, ilyen rövid idő alatt egyik befektetés sem tud biztosítani, ekkora kamatot a letétbe helyezett pénzért ilyen rövid idő alatt egyik bank sem tud kifizetni. De lám, a gabonával való üzérkedés – a szerencsejátéknál is többbet hozhat. Így volt ez mindig. Egyesek meggazdagodtak, mások tönkrementek. Csak az a baj, hogy nálunk mindig ugyanazok gazdagodnak mind jobban és jobban... a termelők pedig rendszerint – „kimaradnak a vadászatból”.
Nem mondunk újat, ha azt állítjuk, hogy a kereskedelemben csapódik le a haszon. A hatalmas haszonkulcs azonban nem a termelők gondja, hanem kormányzati probléma. Ezzel a kérdéssel magának a kormánynak kellene elszórakoznia, azaz korlátoznia a kerskedők, viszonteladók, feldolgózóipar profitját.
Attól függetlenül, hogy az exportvállalatok hatalmas profittal dolgoznak, tulajdonosaik közül egyesek továbbállnak. Kevésbé hihető, hogy ezt azért teszik, mert rosszul megy a dolguk, inkább azért, mert újabbnál újabb és jobbnál jobb befektetési lehetőséget találnak. A Zoran Drakulić által vezetett Ist pointról azt beszélik, hogy gazdája eladta a céget. Még a nyáron. Az Ist point holding LTD székhelye Cirpuson van, és a befektetési alapok tulajdonába került. Már egy jó ideje cikkeztek az újságok arról, hogy Drakulićnak friss tőkére van szüksége, ezért annak a lehetőségét fontolgatta, hogy valamelyik befektetési alapnak adja el az egyébként jól működő exportvállalatát. Olyan találgatások is napvilágot láttak, hogy Drakulić végleg kivonul az agrárbizniszből, de a jelek szerint ez nem következett be. A legfrisebb hír, hogy „egy amerikai cég” szerezte meg az Ist point holdig többségi részvénycsomagját. Olyan cég, amely világviszonylatban is komoly „játékos”, raktárai vannak világszerte.
A tranzakció persze titokban zajlott le, de annyi kiszivárgott, hogy a világpiacon is jelentős szerepet betöltő amerikai cég azért jött ide, mert Drakulićnak kiépített infrastruktúrája, azaz raktárhelyiségei vannak nemcsak Szerbiában, hanem Romániában és Magyarországon is. Az amerikaiak állítólag befektetnek majd, friss tőkét hoznak ide, előlegezik a termelést. Lehet, hogy ez a mi termelőinknek jót hoz, hisz legfontosabb, hogy pénzhez jussanak, hogy el tudják adni árujukat. Ne feldjük: az európai integrációs felzárkózás rögös útján a kisgazdák megmaradása nagyon bizonytalan. Amikor Magyarország ebben a fázisban volt, mint most Szerbia, akkor ment tönkre a legtöbb kisgazdaság, mert a terméket senki sem akarta felvásárolni tőlük. Lehet, hogy az amerikaiak piacot tudnak biztosítani a szerbiai, vajdasági árunak, és az értékesítés nem jelent majd nagyobb problémát számukra.
