A kisgazdák a birtokokat lopással és hatalmas visszaélésekkel vádolják, utóbbiak pedig a magántermelőket azzal, hogy demonstrációjuk mögött újabb latifundiumok kialakulásának a szándéka húzódik meg. Keserű valóság, hogy most már senkinek, de még az újságíróknak sem jut eszébe feltenni a kérdést: kinek a vagyonán marakodnak az urak? A másén. Azon, amelyet az erősebb jogán, fegyver erején vettek el a második világháború után, azoktól, akik hiába várják, hogy visszakpják azt a vagyont, melyet elődeik véres-verejtékes munkával generációkon keresztül kapargattak össz.
Mintegy kétszázötven-háromszáz traktorral zárták le hétfőn az elégedetlen földművesek a Zombor–Szabadka út mindkét sávját. Azok a sárini (Aleksa Šantić) és gádori (Gakovo) termelők vonultak fel, akik hátrányos helyzetbe kerültek a mezőgazdasági vállalatokkal és más községbeli földművesekkel szemben az állami tulajdonban lévő termőföld bérbeadása során. Voltaképpen amiatt tiltakoznak, hogy Zombor város nem tartja tiszteletben az állami tulajdonban lévő termőföldek bérbeadására vonatkozó törvényt. A tiltakozást ténylegesen az váltotta ki, hogy az említett két faluban működő, rosszul privatizált vállalatok, melyek jelenleg a szerkezetváltás szakaszában vannak, nem fizetnek bért azokért a szántókért, amelyeket még társadalmi vállalatként műveltek.
Állítólag négy éve tart ez a magántermelőket sújtó hátrányos megkülönböztetés. A magántermelők azt állítják, az állam iránti kötelezettségeiket maradéktalanul teljesítik, jelentős termelési eredményeket mutatnak fel, a vállalatok viszont nem fizetnek földbérletet. Közben az említett két faluban működő szövetkezet dolgozói a saját igazukat követelik, ők ellenblokádot hirdettek, de a sáriról indult konvojt a rendőrsség nem engedte a kerényi farm elé vonulni, a gádori vállalat termelői pedig útra sem keltek.
Az esemény kapcsán jó néhány kérdés vetődik fel. Valóban úgy tűnik, hogy a magántermelőknek, akik az állami tulajdonban lévő földterületre is igényt tartanak, igazuk van. Mert ha már az állam törvényt hozott az állami tulajdonban lévő termőföld bérbeadására, akkor miért nem tartja azt be? A válasz: Az elmúlt hatvanöt év alatt senki sem fizetett az állami tulajdonban lévő termőföldért. Sokan a kiváltságosok közül úgy gondolják, továbbra sem kell fizetniük. Miért is kellene, hisz Szerbiában még mindig nem következett be a szemléletváltás. Hivatalosan ugyan kapitalizmust építünk, de még mindig szocialista gondolkodásmód érvényesül a politikai elit fejében. Merthogy azt mondják sokfelé: nincs politikai akarat a vagyon-visszaszármaztatásra.
Megdöbbentő az emberek kitartása, azoké, akik a másé miatt vonultak az utakra, akik harcolnak a más ősi földjért. Mi lenne, mondjuk, ha útblokádokat szerveznének azok is, akiktől egyszer elvették azt a földet, amit később államinak kereszteltek át. Lehet, hogy közös erővel rábírnák a hatalmat arra, hogy végre mozduljon, végre intézze a vagyon-visszaszármaztatás kérdését. Melleselg talán fény derülhetne arra is, kik azok a kiváltságosok, akiknek bérleti díjat, adót, vízlecsapolási illetéket sohasem kellett fizetniük, akik éppen ezért nyereségesen gazdálkodhattak. És fény derülhetne arra is, kinek jut az állami földek bérleti díja címén befolyó pénzből: pártoknak, kiváltágos közvállaltoknak...?
Amint láttuk, a tiltakozás első napjaiban senki sem kereste fel a termelőket, sem a zombori, sem a tartományi, sem pedig a köztársasági illetékesek közül. De minek is mozdulna a hatalmas, lomha, túlméretezett államgépezet? Hisz az önkormányzatok az állami földek bérbeadásából származó összegnek a 40, a tartomány a 30, a köztársaság viszont a további 30 százalékát kapja. Mindenkinek jut tehát egy kocka cukorka, és senki sem bonyolódik bele a helyzet rendezésébe – a termlők pedig majdcsak belefáradnak az útzárlatba.
Azt mondják, az időjárás hidegebbre fordul...
