Annak ellenére, hogy bizonyított a Gaucho és a Regent rovarirtók méhekre gyakorolt toxikus hatása, még mindig ezek a legelterjedtebb növényvédő szerek.Európában csak Franciaország korlátozza ezeknek a szereknek a használatát.
A méh társas rovar, toxikológiai szempontból nem hasonlítható össze más rovarokkal. Családokban élnek, ami azért jelentős, mert a mérgezés fogalma nemcsak az egyedre, hanem az egész közösségre érvényes. Ahhoz, hogy átvészelje a család a téli hónapokat, mintegy 100 kilogrammnyi mézmennyiséget kell összegyűjtenie, ami közel 200 kilogramm nektárnak felel meg, amelyet a munkásméhek az 50-70 milligramm kapacitású mézgyomrukban szállítanak a kaptárba. A méheknek, tehát minden okuk megvan rá, hogy ésszerűsítsék a hordást. Ezt pedig a tánc eszközeivel érik el. Ez egy összetett, veleszületett viselkedésforma. Társai mozgásából a méh képes leolvasni a nektárlelőhely irányát és memorizálni azt ugyan úgy, mint a saját kaptárának a helyét is. Más összetett viselkedésforma is említhető, mint például a tökéletes hatszögű sejtekből álló lép kialakítása, a fias lépek gondozása, a fészekben szükséges hőmérséklet fenntartása, a rajzás, a ragadozókkal szembeni védekezés stb. A család túlélése ezeknek a viselkedésformáknak az összehangoltságán, azaz a közösséget alkotó méhek idegrendszerének integritásán múlik. Ennek megértése alapvető ahhoz, hogy teljes jelentőségében felmérhető legyen az idegmérgek hatása.
Egy illat azonosítása, egy kép észlelése, a mozdulatok irányítása, mind-mind mechanizmusok, amelyek az idegrendszeren keresztül zajlanak, elektromos impulzusok segítségével. Az idegi impulzus hosszirányban terjed egyik sejtről a másikra. Amikor az idegi impulzus a sejt végéhez ér, neurotransmitterekkel jut el a másik sejthez, ahol a neuroreceptorok fogadják. Az idegmérgek ezeket a neuroreceptorokat blokkolják, a sejt végéhez érkezett impulzus elakad, nem tud tovább haladni. Kis dózisokban ezek a mérgek nem pusztítják el a méheket, de képtelenné teszik őket bizonyos feladatok, mint a kaptárba való visszarepülés elvégzésére.
A méhek permetezés során is kapcsolatba kerülhetnek ezekkel a szerekkel, amikor egy vegyszerfelhőbe repülnek, vagy amikor a lepermetezett növényre szállnak. Ezekben az esetekben a mérgezés típusa a szervezetükbe jutott szer mennyiségétől függ.
Ha egy vetőmagot általános idegméreggel kezeltek, a szer szétterjed a növényben és a nektárt, illetve a pollent is szennyezi. A méhek az összegyűjtött nektárt és virágport a saját és a fejlődő lárvák, valamint az anyaméh táplálására használják. A pollent hosszú ideig, akár hónapokig is tárolják, így a tél végén kikelt méhek a nyár végén elraktározott virágport fogyasztják. A munkásméh nektárgyűjtés közben a kaptárban magához vett mézzel táplálkozik, ritkán fogyaszt a méh a gyomrába szívott nektárból, így nincs kitéve nagy mértékben a vegyszer toxikus hatásának, azonban egy 15-20 napig elhúzódó hordás során az ő szervezetébe is halálos mennyiségű méreg kerülhet. A fejlődő lárvák, a fiatal méhek és az anyaméh viszont a mérgező anyagot tartalmazó virágporból készült élelmet fogyasztják. Kutatásokkal igazolták, hogy amennyiben a méhek életben is maradnak, a közösség a mérgezést követő 24-48 óra alatt teljesen széthullik a rovarok megváltozott viselkedése miatt.
Mielőtt forgalomba kerül, minden rovarirtó szert látszólag meggyőző tesztsorozatnak vetnek alá, amelynek célja, hogy megállapítsa mennyire toxikus az emberekre, az állatokra, a vadon élő madarakra, a vízi élőlényekre és a méhekre. A tesztek során azonban csak azt vizsgálják, az egyszeri érintkezés esetén mekkora mennyiség halálos. A méhek esetében azonban lényegesebb veszteséget okoz az a vegyszermennyiség, amely a nektárral és a virágporral bekerül a kaptárba, majd pedig a fiatal méhek szervezetébe, gátolva ezzel a család fejlődését, vagy akár az egész közösség elhullását is okozhatja.
A méhészet szempontjából jelentős szántóföldi növény, a most virágzó napraforgó vetőmagját is ilyen általános idegmérget tartalmazó csávázószerrel kezelik. A napraforgó virága tehát nemcsak mézzel és virágporral tölti meg a kereteket, hanem mérget is juttat a kaptárakba, aminek hatása, ha nem is azonnal, de a tél végén, a fiasítás beindulásakor minden bizonnyal ismét szemmel látható lesz. A pótolhatatlan méhlegelőből így lesz halálos méreg.
