A gabonatermelés, elsősorban a búza, termelésének mutatói már egy új világrend felállását sugallják, amely hatalomeltolódás a nagypolitikában még várat magára. Ám bárhol éljen is a földműves ember, dolgozzon akár Kína egyik elveszett tartományában, vagy Európa szívében, megbecsülésre igen kevéssé számíthat. Amikor magtól duzzad a kalász az atyáskodó állam saját hasznát nézve – s a világ változó voltára hivatkozva – leszorítja az árakat. A földműves meg áll a földjén és perel magában a változó világ ellen.
A gazdaság betegeskedése kihatott a búza árára is természetesen, csökkentve azt. A FAO (Élelem- és Mezőgazdasági Szervezet) adatai alapján (FAOSTAT adatok) a takarmánybúza ára 10 dollárral zuhant az értéktőzsdéken az év elején. Májusban enyhén emelkedett, mely tendenciát az amúgy kedvezőtlen agrárhírek sem tudták visszafogni, például az, hogy 2009-ben az előző évhez képest 1%-kal csökkent a vetésterület a nagyvilágban, ily módon a hozam is. A búzafelhasználás 651 millió tonnát tesz ki napjainkban. Ez annyi, hogy a Föld minden egyes lakosára 100 kg jut éves szinten. Ebből is látszik kenyérgabonánk fontossága.
Búza a nagyvilágban.
A legnagyobb kenyérgabona-termelő ország a „vöröskapitalista” Kína. A 2003-as évben még csak 86.4 millió búzát termeltek, 2005-ben már 97 milliót, az össz termelés 15 százalékát. Pedig nem volt mindez mindig így! 1961 ben alig 14.3 millió tonnát arattak kínai földeken: ma ennek a hétszeresét, valamivel több mint 100 millió tonnányit.
A sorban következő állam is ucsancsak ázsiai. India a világ búzatermelésének 11 százalékát aratja le. Érdemében sikerült javítania a kivitelre szánt mennyiséget is, így már az exportáló országok között az élmezőnybe tartozik. A volt gabonahatalom, az Amerikai Egyesült Államok, már csak a 3., de Oroszország nagyon szorongatja. Moszkva azt ígéri, hogy az elkövetkező években 25%-kal fogja növelni búzahozamát. A medvegyevi kormány az idén 21 millió tonna gabonát szán kivitelre ötven országba, leginkább az Európai Unió országaiba.
Európa országaiban (Oroszország nem számítódik bele) 1961-ben 35 millió tonna búzát arathattak, 2005-ben már 102 milliót! Lássuk az országonkénti megoszlást!
Franciaország | 24.8 | 34.5 |
Németország | 13.4 | 18.6 |
Nagy-Britannia | 9.7 | 13 |
Olaszország | 8.6 | 11.9 |
Spanyolország | 4.9 | 6.9 |
A legnagyobb dél-amerikai búzatermelő Argentína (14 millió tonna) és Brazília (4.6 millió), amely országban egyre inkább csökken a termelés. A brazil kormány más gabonák termelését szorgalmazza, továbbá a cukornád és a kávé árára áldoz prémiumot. Afrika nem a búzajáról híres, de Egyiptomban, éves szinten, a Nílus menti földekről 8 millió tonna kenyérgabonát tudnak nyerni.
Ázsiában, Kína és India mellett, jelentős még Pakisztán ( a 9. legnagyobb termesztő) és Irán részvétele. Teheránból 15 millió tonna búza várható ez évben. Ázsiában az 5. helyet, a hatalmasok között, Kazahsztán uralja ( a világtermelés 1.76 %-át adja).
A gabonaárakról
A felvásárlási árat országonként külön-külön állapítják meg, de figyelemmel kísérik a világgazdaság terménytőzsdéinek mutatóit. Az Európai Unió azonban egységesíteni kívánja a 27 ország árait.
Összességében elmondható, hogy a világon 6–18 dinár között mozog az átvételi ár. Legmagasabb, természetesen a fejlett európai országokban, Kanadában és az USA-ban . (Noha ez utóbbi országban ez évben jobbára a szója termesztését támogatta Washington, de az importbúzáért magas felárat fizet továbbra is.)
A gazdák segélyezése is általános még a kevésbé fejlett Marokkóban is (Afrika 2. legnagyobb termesztője). Kína nyomatékosan támogatja a búzatermesztést – s a közé a kevés ország közé tartozik, amely 2009-ben növelni tudta termőterületei nagyságát. Dél-Amerikában is pénzelik a parasztokat, kivált a már emlegetett Argentína és Brazília, de Kolumbia is (már ha a kendertermesztés mellett jut rá anyagi fedezet). Ausztrália e tekintetben az élen jár.
Kocsis Árpád
