A nyáridőben sokasodó mezőgazdasági terménybemutatók jó alkalmat szolgáltatnak, hogy felhívják a figyelmet az agrárágazat helyzetére és lehetőségeire. Péterrévén a Tisza Földműves-szövetkezet szervezésében július 10-e és 12-e között tartották a 14. Uborkanapokat, azt a szakmai, művelődési és szórakoztató rendezvényt, melyen a zöldségnövény-termesztés, ezen belül is az uborka állt az érdeklődés középpontjában. Nem véletlenül, hiszen évtizedekkel ezelőtt fontos jövedelemforrása volt a kistermelőnek, mindenekelőtt a kis területen, a néhány holdon gazdálkodónak a csemege-, vagyis a konzervuborka, ami friss állapotban nemcsak a hazai, hanem a külföldi, főleg a német piacra is eljutott. Az uborkatermesztés egyik meghatározó központja volt Péterréve, s az idősebb termelők olyan esztendőre is emlékeznek, amikor közel 5000 (!) tonnát szüreteltek a zöld aranynak is nevezett zöldségnövényből. A munkaerő fogytával párhuzamosan, de ehhez hozzájárul az árpolitika is, zsugorodik a vetésterület, ami a szerbiai 7000 hektáros szabadföldi uborkamezőnek már csak elenyésző része. Az Uborkanapok hagyományossá vált szakmai tanácskozásának egyik fontos szegmentuma az ágazatban jelentkező újdonságok (technológia, fajtaválaszték, piaci igény) ismertetése, hiszen az információ tőkét jelenthet a gazdának. Dr. Vladan Marković egyetemi tanár párhuzamba állítva előadásában a hazai és a külföldi uborkatermesztést, elgondolkoztató adatokat sorakoztatott: nyugaton a belterjes (költségesnek is nevezhető) technológia alkalmazásával akár 100 napig is elhúzódik az uborkaszüret, míg nálunk a hagyományos sík művelési rendszerben, öntözés és talajtakarás nélkül legfeljebb 30 napig tart a betakarítás. Míg a hazai termelők elégedettek a hektáronkénti 30–50 tonnás terméssel, külföldön a 100 tonna az alsó határ. Persze nem elegendő csak termelni és azt hangoztatni, hogy kifogástalan minőségű zöldségnövényt állítunk elő, ezt a piac igényei szerint szabványokkal kell bizonyítani, mint amilyen a HACCP és a GLOBAL GAP. Ez utóbbi a legszigorúbb szabvány, amelyről csak a szerződésekben tesznek említést, de (még) nem kötelező – hívta föl a figyelmet előadásában dr. Anđelko Mišković. Arra is rámutatott, hogy világviszonylatban növekszik a friss zöldségfélék fogyasztása, s az eladhatósághoz a kiszerelés, a göngyöleg is nagyban hozzájárul.
– Három évvel ezelőtt éppen a szigorú piaci követelmények miatt vezettük be a HACCP szabványt és a gépi osztályozást, ami szavatolja a megtermett mennyiségek értékesítését, s megtettük az első lépéseket a GLOBAL GAP tanúsítvány megszerzése felé is – hangsúlyozta elégedetten Kiss Csíszár Erna, a Tisza Földműves-szövetkezet igazgatója. – Az Uborkanapok hozadéka, hogy külföldi feldolgozók is fölkeresnek bennünket, itt a helyszínen győződnek meg a termelési viszonyokról, gazdáink munkájáról, s jó úton haladunk, hogy ne csak a hazai piacra hagyatkozzunk.
A szaktanácskozás résztvevői rekkenő hőségben indultak határjárásra, az uborkaültetvények megtekintésére, közöttük Dobai János tartományi mezőgazdasági titkárhelyettes is a helyszínen tájékozódott a munkáról, majd így nyilatkozott:
– Péterrévének kiváló éghajlati és talajadottságai vannak a szabadföldi zöldségnövény-termesztésre, kár, hogy ezt egyre kisebb százalékban aknázzák ki. Nem elegendő csak beszélni a lehetőségeinkről, azok beruházások nélkül nem kamatoznak. Nem szolgálja a mezőgazdaság javát a bizonytalanság, a termelők jövedelmét nyirbáló árolló, a tartományi titkárság legfeljebb szóvá teheti a visszásságokat, mint teszi is azt, hatáskörén kívül esik az ágazat helyzetének javítása. Amit megtehetünk, hogy a különböző tartományi alapokból, mint amilyen a Mezőgazdaság-fejlesztési alap is, pályázatok útján juttatunk a termelés korszerűsítésére, a kisgazdaságok fejlesztésére. Többet érdemelnének gazdáink, akik olyan terményeket állítanak elő, amelyek minőség tekintetében fölvehetik a versenyt a jelentős támogatást élvező nyugati farmerek zöldségnövényeivel, gabonájával – mondta Dobai János.
Munka- és tőkeigényes ágazat a zöldségnövény-termesztés, jórészt ezért nem vonzó a fiatal gazdálkodók számára. Ricz Ákos fiatal gazdálkodó,akivel az uborkaszüret során beszélgettünk, mintha rácáfolna erre:
– Nem a munkától félnek a fiatalok, hanem a bizonytalanságtól. Mi lesz a terménnyel, ha nem kell a feldolgozónak? Láthatjuk, hogy a kukorica- meg búzatermesztésben is halmozódnak a gondok, én részben az uborkatermesztésben találom meg a számításomat, bár javában tart a szüret, de még mindig ismeretlen a fölvásárlási ár. Az igaz ugyan, hogy nem marad nyakamon a különben jó minőségű termény, de azért szeretném tudni, hogy milyen jövedelemre számíthatok.
A péterrévei határban nem hódít a korszerű termesztési technológia…
– Ennek részben az említett bizonytalanság és a pénztelenség az oka, de a feldolgozók sem vállalják a közös befektetés terhét. Hét éve sík művelési rendszerben termeljük a REGAL fajtát, sem talajtakarást, sem öntözést nem alkalmazunk, aminek különösen csapadékmentes években érzem hátrányát. Az egyholdas parcelláról így is 15–18 tonnás termést várok, ennek legnagyobb része első osztályú termény. Ezt a tápanyag-ellátottság és a növényvédelem szavatolja, meg persze a másnaponként ismétlődő szüret.
Támrendszeres technológiára, öntözésre nem gondol?
– Biztos vagyok benne, hogy ezzel a technológiával akár háromszorosára növelhetném a hozamot, de ehhez több ezer eurós beruházás szükségeltetik. Hátránya, hogy évekig monokultúrában kellene termesztenem az uborkát, ami fertőzésveszéllyel jár. Gazdatársaimhoz hasonlóan kisebb ráfordítással szerényebb hozammal és jövedelemmel is beérem…
A 14. Uborkanapok kísérőrendezvényei sorából említést érdemel az uborkából készített termékek kiállítása, azután a kézimunka-kiállítás, valamint a régi mezőgazdasági eszközök és szerszámok bemutatója, de a rendezvényt záró aratási csirkepaprikás-főző verseny is.
– Mindez hozzájárul, hogy megmozgassuk a falu népét, hogy érzékeltessük: a munka mellett egymás felé tudunk fordulni. Olyan értékeink vannak, melyeket tovább kell éltetnünk, s akár a falusi turizmus alapjául is szolgálhatnak – mondja Dóka Valéria szervező, miközben a régi mezőgazdasági szerszámokat csodáljuk: a kézi morzsolókat, répaszedő és -hányó villákat, a répaszeletelőt, a mángorlót, vagy éppen a régi cséplések emlékét fölvillantó petrencét, a fiatalok számára ismeretlen tárgyakat. – Egyfajta tisztelgés is ez a mezőgazdasági munka, a paraszti életmód előtt, s akár figyelmeztetőül is szolgál: ne feledjük, az embert próbáló kézi munka vetette meg a korszerű agrárium alapjait, amikor már gépek segítik a termelőt mindennapi tevékenységében. Úgy érzem, jó egy kicsit a múltba menekülni az ágazatot sújtó gondok, mindennapjaink terhe elől…
