2024. szeptember 3., kedd

Egérinvázió

Határszemle- A rágcsálók természetes ellenségei kihalófélben vannak – Topolyai, kishegyesi helyzetkép
Az őszi vetést Észak-Bácskában a szárazság késleltette. Annyira száraz volt a talaj, hogy nem lehetett megfelelően előkészíteni a magágyat. Később csapadékosra fordult az időjárás, a gazdák pedig nem késlelkedtek elvetni. Talán a megszokás, talán a vetésforgó, talán a régi jól bevált parasztlogika diktálta, de itt az ország más területeivel ellentétben a búza vetésterülete nem csökkent jelentős mértékben. Mintegy 10%-al vetettek kevesebbet ezen az őszön, az évek óta tartó áldatlan piaci helyzet ellenére. A szokatlanul enyhe időjárás kedvezett a növények fejlődésének, viszont kedvezett a mezei egereknek is, melyek mértéktelenül elszaporodtak mostanáig. Többen már vészharangot kongatnak, egérinvázióról beszélnek.

Bábi Lajos mezőgazdasági mérnök, a topolyai Bácska Földműves-szövetkezet igazgatója is megerősítette az egerek elszaporodását.

– Az általunk művelt földeken, de az egész határban valóban nagyon elszaporodtak a mezei egerek. Nemcsak a búzában és az árpában, hanem a lucernásokban, a kanálisok és folyók partján, az utak mentén, a vasútoldalban is nagyon sok aktív járatot lehet felfedezni. Megfigyeléseink azt mutatják, azokon a parcellákon a gyakoriak, ahol a búza a kalászosok után ugarolt földbe vagy kukorica után lett vetve, míg ahol az előző vetésforgóban napraforgó volt, azt elkerülték a rágcsálók. Az elkövetkező napokban kénytelenek leszünk megszervezni a rágcsálóirtást, hiszen úgy tűnik, az időjárás kedvez a szaporodásuknak, nem várható, hogy a zord időjárás következtében elhullanak – mondta az igazgató.

Barcsik Márta növényvédelmi mérnök, a topolyai Mezőgazdasági Szaktanácsadói szolgálat munkatársa szerint:

– Abban az esetben, ha az aktív járatok száma 500 fölött van egy hektáron, el kell végezni a rágcsálóirtást. Az aktív járatok számlálása úgy történik, hogy egy nappal a tervezett irtás előtt boronával be kell zárni minden járatot. Másnap amelyik járat nyitva lesz, azokba kell elhelyezni a csalétkeket. A csalétkek az emberre is veszélyes mérgek, ezért tilos azt szabad kézzel kijuttatni. Műanyag vagy fémeszközt kell erre a célra használni. A rágcsálók irtására a következő csalétkeket használhatjuk: Cinkfosfid csalétek 5–10 g/aktív járat, Antikolin csalétek 10–15 g/aktív járat, vagy Brodilon csalétek 10–20 g/aktív járat. Nagyon fontos, hogy a mérgezett csalétket ne szórjuk szét a parcellákon, veszélyeztetve ezzel a vadállományt, hanem közvetlenül a lyukakba kell helyezni, és a lyukat utána betömni földdel. Azt a gyakorlott termelők már tudják, hogyan kell a cipő sarkával földet húzni a lyuk fölé – hangzott az ajánlat.

Bácsi Gábor, a Kishegyesi Községi Közigazgatás gazdasági és mezőgazdasági osztályvezetője megerősítette, hogy a kishegyesi község területén szintén tapasztalták a rágcsálók elszaporodását.

– Talán az enyhe télnek, talán más környezeti tényezőknek tudható be a jelenség. Már az is megfigyelhető, hogy bizonyos helyeken a lakott területeken a perifériákra is beköltöztek a mezei egerek. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy csak akkor lehet eredményesen felvenni velük a harcot, ha mindenki elvégzi a rágcsálóirtást. A kis parcellákon történő részleges irtás nem hoz eredményt, hiszen, a rágcsálók gyorsan átköltöznek egyik helyről a másikra. Jó lenne, ha a közeljövőben mindenki elvégezné a saját területein a rágcsálóirtást, mert csak az hozhat eredményt – mondta.

A termelők és a szakemberek, de a vadászok, környezetvédők és mások is feltételezik, hogy a rágcsálók elszaporodását természetes ellenségeik, elsősorban a rókák és a ragadozó madarak számának jelentős redukciója okozza egyéb környezeti tényezőkkel párhuzamosan. Olyan feltételeket kellene teremteni, amelyek az egerek, és más rágcsálók természetes ellenségeinek fennmaradását segítenék elő. Így talán a jövőben elkerülhetnénk az újabbnál újabb egérinváziókat, amit csak mérgeknek a természetbe juttatásával lehet megállítani. A méregnek azonban közvetlenül vagy a rágcsálók közvetítésével a ragadozók is áldozatul esnek. Afféle ördögi körnek tűnik mindez, ami az emberi tevékenység egyik negatív következménye. Igaz, a jelenség nem új keletű, már az ókori egyiptomiak is kénytelenek voltak a rágcsálókkal felvenni a harcot. Ők azonban, vegyszerek hiányában, a macskáikban bízhattak csak. Talán nem véletlen, hogy szent állatként tisztelték.