A szakemberek előrejelzései arra utalnak, hogy a globális felmelegedés következtében fokozatosan emelkedik a környezetünk hőmérséklete. Ugyanakkor a csapadék egyenetlenebb eloszlásban hullik a földre. Ezek ismeretében egyre fontosabb a vízzel való hatékony gazdálkodás, annál is inkább, mivel az éltető folyadékból helyenként máris hiány mutatkozik, ezért napjainkban egyre magasabb az ára.
A szakemberek előrejelzései arra utalnak, hogy a globális felmelegedés következtében fokozatosan emelkedik a környezetünk hőmérséklete. Ugyanakkor a csapadék egyenetlenebb eloszlásban hullik a földre. Ezek ismeretében egyre fontosabb a vízzel való hatékony gazdálkodás, annál is inkább, mivel az éltető folyadékból helyenként máris hiány mutatkozik, ezért napjainkban egyre magasabb az ára. A nagyobb területek esetében eddig is számítások alapján öntöztek, legalább is a hivatkozásokból ez derül ki. A háztájiban azonban nehéz és talán felesleges is komoly kalkulációkat készíteni, viszont néhány alapvető fogalmat nem árt szem előtt tartani. Ha ritkán is, de azért vannak olyan évek, amikor bizonyos növényeket egyáltalán nem kell öntözni, elegendő számukra a lehullott csapadék mennyisége. Mérések nélkül azonban a csapadék mennyiségét is nehéz megállapítani. A hivatalos adatok, melyek a meteorológiai szolgálatok és mezőgazdasági intézetek állomásairól származnak, nem lehetnek mérvadóak, hiszen már akár néhány száz méterrel távolabb más adatok mérhetőek. A csapadék mennyiségét egyszerű csapadékmérő edény segítségével folyamatosan figyelemmel kísérhetjük. A gazdaboltokban is kapható, nem túl drága, érdemes beszerezni, mert objektív adatokat szolgáltat arról, hogy a kertünkbe mennyi csapadék hullott. Ebből következtethetünk, hogy mennyit kell még hozzáadni.
Az öntözés, vagyis mesterséges csapadékpótlás során azt az alapelvet érdemes betartani, hogy a talajt olyan mélységig nedvesítsük, amilyen mélyen vannak a növények gyökerei. Ismerni kell azt is, hogy egy-egy vízadag milyen mélyen nedvesíti át a földet. Átlagosan a 10 mm-nyi vízadag, amely 1 m2 területre kijuttatott 10 liter vizet jelent, 10 cm mélyen nedvesíti át a talajt. Egy liter tehát egy centimétert jelent, ezért nem sokat ér például még a pázsit szempontjából sem, ha csak enyhén lefröcsköljük. A gyümölcsfák gyökerei 30–60 cm mélyen találhatóak, az idősebbeké még mélyebben, a szőlő 30–40 centiméteren gyökerezik, a málna, szeder, ribizli gyökerei 20–30 cm mélyen vannak.
Nagyon nem mellékes dolog az sem, hogy mikor öntözünk. Az öntözésre legalkalmasabb időszak az enyhe eső utáni idő, amikor a növények készek a víz felvételére, egyúttal a hőmérséklet alakulása is megfelelő erre. Ideális lenne tehát az, hogy ha kevésnek ítéljük meg a lehullott csapadékot, azonnal öntözünk. Ennek a hátulütője viszont az, hogy nem tudhatjuk pontosan, hogy mikor fog megint esni, és mennyi.
Ha már a száraz időszakban kényszerülünk locsolásra, a reggeli öntözés kedvezőbb, mint az esti, mivel ilyenkor a talaj hőmérséklete is közelebb esik a víz hőmérsékletéhez. Kívánatos, hogy az öntözővíz és a talaj hőmérséklete között lehetőleg ne legyen 5 foknál nagyobb különbség. A kezdő kertészkedőknek is tudni illik, hogy tűző napsütésben az öntözés egyáltalán nem ajánlott. Fontos szempont még az egységnyi idő alatt kijuttatott vízmennyiség, vagyis a vízadag kijuttatásának intenzitása. Az öntözés során az alacsonyabb szintű, óránként 4–8 mm-nyi vízadag kijuttatása az ajánlott. A nehezebb, kötöttebb talajokat alacsony intenzitással és nagyobb adaggal öntözzük, esetenként az öntözést megszakítva, szakaszosan végezzük. A laza, könnyű talajokra kisebb adagokban és gyakrabban juttassunk ki vizet. Tudományosan bizonyított, hogy a túl sok víz kimossa a tápanyagokat a termőtalajból. A kijuttatott víz kipárolgását a talajból a felső réteg megmunkálásával csökkenthetjük. A talaj kipárolgása naponta átlagosan 2–10 mm-nyi, forró napsütésben még ennél több is lehet.
Az egyes zöldségfajtákat a saját vízigényük alapján ajánlott öntözni. A kijuttatásnak a formáinál is figyelembe kell venni a fajták igényeit. A közkedvelt, gyakran kiskertekben is termesztett, magas C-vitamin-tartalmú paprika öntözés szempontjából az egyik legigényesebb. Magas igénye a talaj kellő nedvességtartalmával szemben a termésképződés időszakától késő őszig tart. A palánták kiültetése és a termésérés közötti időszakban relatívan kisebb vízadagokra van szükség. Mivel a paprika melegkedvelő növény, és nehezen viseli a talaj és a környezete gyors hőmérséklet-csökkenését, ezért az öntözésére nem az esőztető öntözés, hanem a csepegtető vagy árasztásos módszer ajánlott. A paradicsom a közepesen vízigényes növények közé tartozik, fejlett és mélyre hatoló gyökérrendszere révén képes a talaj nedvességtartalmának hatékony kihasználására, ugyanakkor a hatékony termesztéséhez nélkülözhetetlenek a megfelelő vízadagok. A növények hetente 30–40 mm vízadagot igényelnek.
Az uborka sok vizet igényel, de vízigénye a termések érése idején csúcsosodik ki. Egyszeri vízadagja ilyenkor 20–30 mm, ezt az intenzív érés időszakában 5–10 naponként ajánlott ismételni.
A sárgarépa közepes vízigényű, vetése előtt ajánlott 20 mm-es adaggal megfelelő feltételeket teremteni a keléséhez. Az öntözés a gyökérképződés időszakában intenzívebb, ugyanakkor folyamatos kell, hogy legyen, hogy ne alakuljon ki időlegesen sem vízhiány, mivel az ezután kijuttatott víz, a gyökerek megrepedéséhez vezethet.
A káposztafélék kiültetésük után 1-2 finom esőztető adagot igényelnek. Később hetente 20–25 mm-es adagot kell kijuttatni a megfelelő fejlődéshez. A korai káposztafajtákat 4–8-szor, a későieket 8–10-szer öntözzük. A tárolásra szánt káposztafélékre a szedés előtt 15–25 nappal már ne juttassunk ki vizet. A vöröshagyma különösen a fejesedés és az intenzív fejképzés idején érzékeny a vízhiányra. A nem kellő vízellátás terméskieséshez vezet, ezért szükség szerint 5–10 mm vízzel öntözzük.
